Jean-Baptiste Armand Guillaumin francia impresszionista festő és litográfus volt. Meglehetősen szerény körülmények között nőtt fel egy munkás fiaként. Guillaumin nem rendelkezett a klasszikus művészeti oktatáshoz szükséges anyagi eszközökkel. 15 éves korában nagybátyja fehérneműboltjában dolgozott, később pedig a francia vasútnál. Így csak szabadidejében tudott igazi szenvedélyének, a művészetnek hódolni, és autodidakta módon képezte magát tovább. Végül 1861-ben megengedhette magának, hogy az Académie Suisse-ra járjon. Itt ismerkedett meg a MŰVÉSZPÁLYA0 és a MŰVÉSZPÁLYA1 művészekkel, akikkel egész életében mély barátság fűzte össze. Guillaumin soha nem ért el olyan hírnevet és elismerést, mint Cézanne vagy Pissaro, de állítólag nagy hatást gyakorolt műveikre. Első metszetéhez Cézanne például Guillaumin egyik festményét használta fel. Cézanne és Pissaro mellett Guillaumin is rendszeres kiállítója volt a Refusé Szalonnak. Többször kiállított a Salon des Indépendants kiállításon is.
Guillaumin mélyen gyökerezett az impresszionista szcénában. Korai munkáiban erősen a MŰVÉSZETI TÉR2 felé orientálódott. Későbbi művei viszont nagyon színesek voltak, és hasonlítottak az Claude Monet stílusára. Nagy tehetsége ellenére azonban a pénzügyek mindig is meghatározó szerepet játszottak Guillaumin életében, és kezdetben nagyban akadályozták művészi tevékenységét. Sok éven át a Közmunkaügyi Hivatalban kellett folytatnia munkáját, és barátaival ellentétben nem engedhette meg magának, hogy teljesen a művészetnek szentelje magát. Az Vincent van Gogh-gyel való megismerkedés volt az első lépés Guillaumin számára az anyagi függetlenség felé. Van Gogh-ra nagy hatással volt Guillaumin különleges érzékelése a természet iránt, és hatással volt munkásságára. Guillaumint testvéréhez, Theo van Goghhoz irányította, aki műkereskedő volt. Ez utóbbi képes volt Guillaumin néhány művét nyereséggel értékesíteni. Guillaumin azonban csak 1891-ben tudott teljesen a festészetnek szentelni magát, és nem kellett többé a pénz miatt aggódnia. Meglepetésre ugyanis 100 000 frankot nyert az állami lottón. Ezután azonnal felhagyott az útépítési irodában betöltött állásával.
A szerencsésen befolyt összeg végül lehetővé tette számára, hogy Crozantban telepedjen le, egy olyan helyen, amely korának számos festője körében igen népszerű volt. Itt lett az École de Crozant igazgatója is. Több mint száz művén a Creuse környéki régió benyomásait mutatta be. Többször utazott Provence-ba, Auvergne-ba és Hollandiába is, ahol tájképeket festett. A tájképek mellett a csendélet, a portrék és a pasztellfestészet is érdekelte Guillaumint. Míg korai művei az impresszionizmushoz sorolhatók, későbbi munkáira inkább a fauvizmus volt hatással. Guillaumin felesége unokatestvére, Marie-Joséphine Charreton volt. Az impresszionista mozgalom összes többi művészét túlélte, és 86 éves korában halt meg.
Jean-Baptiste Armand Guillaumin francia impresszionista festő és litográfus volt. Meglehetősen szerény körülmények között nőtt fel egy munkás fiaként. Guillaumin nem rendelkezett a klasszikus művészeti oktatáshoz szükséges anyagi eszközökkel. 15 éves korában nagybátyja fehérneműboltjában dolgozott, később pedig a francia vasútnál. Így csak szabadidejében tudott igazi szenvedélyének, a művészetnek hódolni, és autodidakta módon képezte magát tovább. Végül 1861-ben megengedhette magának, hogy az Académie Suisse-ra járjon. Itt ismerkedett meg a MŰVÉSZPÁLYA0 és a MŰVÉSZPÁLYA1 művészekkel, akikkel egész életében mély barátság fűzte össze. Guillaumin soha nem ért el olyan hírnevet és elismerést, mint Cézanne vagy Pissaro, de állítólag nagy hatást gyakorolt műveikre. Első metszetéhez Cézanne például Guillaumin egyik festményét használta fel. Cézanne és Pissaro mellett Guillaumin is rendszeres kiállítója volt a Refusé Szalonnak. Többször kiállított a Salon des Indépendants kiállításon is.
Guillaumin mélyen gyökerezett az impresszionista szcénában. Korai munkáiban erősen a MŰVÉSZETI TÉR2 felé orientálódott. Későbbi művei viszont nagyon színesek voltak, és hasonlítottak az Claude Monet stílusára. Nagy tehetsége ellenére azonban a pénzügyek mindig is meghatározó szerepet játszottak Guillaumin életében, és kezdetben nagyban akadályozták művészi tevékenységét. Sok éven át a Közmunkaügyi Hivatalban kellett folytatnia munkáját, és barátaival ellentétben nem engedhette meg magának, hogy teljesen a művészetnek szentelje magát. Az Vincent van Gogh-gyel való megismerkedés volt az első lépés Guillaumin számára az anyagi függetlenség felé. Van Gogh-ra nagy hatással volt Guillaumin különleges érzékelése a természet iránt, és hatással volt munkásságára. Guillaumint testvéréhez, Theo van Goghhoz irányította, aki műkereskedő volt. Ez utóbbi képes volt Guillaumin néhány művét nyereséggel értékesíteni. Guillaumin azonban csak 1891-ben tudott teljesen a festészetnek szentelni magát, és nem kellett többé a pénz miatt aggódnia. Meglepetésre ugyanis 100 000 frankot nyert az állami lottón. Ezután azonnal felhagyott az útépítési irodában betöltött állásával.
A szerencsésen befolyt összeg végül lehetővé tette számára, hogy Crozantban telepedjen le, egy olyan helyen, amely korának számos festője körében igen népszerű volt. Itt lett az École de Crozant igazgatója is. Több mint száz művén a Creuse környéki régió benyomásait mutatta be. Többször utazott Provence-ba, Auvergne-ba és Hollandiába is, ahol tájképeket festett. A tájképek mellett a csendélet, a portrék és a pasztellfestészet is érdekelte Guillaumint. Míg korai művei az impresszionizmushoz sorolhatók, későbbi munkáira inkább a fauvizmus volt hatással. Guillaumin felesége unokatestvére, Marie-Joséphine Charreton volt. Az impresszionista mozgalom összes többi művészét túlélte, és 86 éves korában halt meg.
Oldal 1 / 2