Izabella Godlewska gyermekkorát a második világháború borzalmai alakították. A szörnyű háborús évek első pillanatáig a család egy birtokon élt a mai Fehéroroszország területén. Abban az évben, amikor Izabella a nyolcadik születésnapját ünnepelte, egy olyan utazás vette kezdetét, amely a családot egész Európába elvitte. A család Rigán keresztül Svédországba, majd Belgiumon keresztül Franciaországba menekült. Amikor a németek bevonultak Franciaországba, a család folytatta menekülését. Elérték Marseille-t, és így esélyük volt arra, hogy Spanyolországba és Portugáliába jussanak. Portugáliából új otthonuk felé vették az irányt. A háború végével Izabella Godlewska családja brit állampolgár lett. A háború után nehéz idők következtek a család számára. Izabella arról álmodott, hogy művészetet vagy zenét tanul. Álmok, amelyeknek a nehéz időkben át kellett adniuk helyüket a pragmatizmusnak. Izabella Godlewska építészetet tanult, és 1955-ben diplomázott az Oxford School of Architecture-ben. Útközben követte az álmait. Izabella kapcsolatba került egy festővel, aki szabadidejében festőleckéket adott neki. Szakmailag az építészeti pályát választotta.
Izabella Godlewska találkozott egy spanyol diplomatával, és beleszeretett. A pár összeházasodott és Madridba költözött. Izabella továbbra is építészként dolgozott, de kapcsolatba került a madridi művészeti közösséggel, és a festészetről és a művészetről szőtt álmai újra életre keltek. Férje diplomáciai tevékenysége miatt a családnak gyakran kellett költöznie. Izabella életében másodszor költözik a világ körül. Ezúttal nem menekülésről van szó, hanem egy cél eléréséről és a művészethez vezető útról.
Izabella diákkorában az akvarellfestészetre összpontosított. Ennek során olyan érdeklődés alakult ki benne, amely művészi pályafutása végéig elkísérte. Életének állomásait egy olyan egyedülálló életmű dokumentálja, amely olyan változatos, mint a világ kultúrái. A festő Haitin tartózkodása alatt portrésorozatot készített, amelyben a karibi sziget életét örökítette meg. Rómában a városi panorámának szentelte magát. Egy sorozat vízszintes vonalakból álló absztrakt tájképeket készített. Vízszintes tájképek kísérik Izabella Godlewska munkásságát egészen a késői szakaszig. A színek lédúsak és erőteljesek. A művész tájképi benyomásait az érzelmek határozzák meg. A színek ünnepe, harmonikusak, és felfedik a tekintetet, amellyel Izabella a világot szemléli. A művész nem szívesen csatlakozik egy művészeti csoporthoz, és kibújik a stílusok és irányzatok szigorúsága alól. Művészi fejlődése a teljes absztrakció felé vezette. Izabella úgy tekint fejlődésére, mint arra, hogy kibéküljön a sorssal, és kívánatos, hogy ez sikerüljön is neki.
Izabella Godlewska gyermekkorát a második világháború borzalmai alakították. A szörnyű háborús évek első pillanatáig a család egy birtokon élt a mai Fehéroroszország területén. Abban az évben, amikor Izabella a nyolcadik születésnapját ünnepelte, egy olyan utazás vette kezdetét, amely a családot egész Európába elvitte. A család Rigán keresztül Svédországba, majd Belgiumon keresztül Franciaországba menekült. Amikor a németek bevonultak Franciaországba, a család folytatta menekülését. Elérték Marseille-t, és így esélyük volt arra, hogy Spanyolországba és Portugáliába jussanak. Portugáliából új otthonuk felé vették az irányt. A háború végével Izabella Godlewska családja brit állampolgár lett. A háború után nehéz idők következtek a család számára. Izabella arról álmodott, hogy művészetet vagy zenét tanul. Álmok, amelyeknek a nehéz időkben át kellett adniuk helyüket a pragmatizmusnak. Izabella Godlewska építészetet tanult, és 1955-ben diplomázott az Oxford School of Architecture-ben. Útközben követte az álmait. Izabella kapcsolatba került egy festővel, aki szabadidejében festőleckéket adott neki. Szakmailag az építészeti pályát választotta.
Izabella Godlewska találkozott egy spanyol diplomatával, és beleszeretett. A pár összeházasodott és Madridba költözött. Izabella továbbra is építészként dolgozott, de kapcsolatba került a madridi művészeti közösséggel, és a festészetről és a művészetről szőtt álmai újra életre keltek. Férje diplomáciai tevékenysége miatt a családnak gyakran kellett költöznie. Izabella életében másodszor költözik a világ körül. Ezúttal nem menekülésről van szó, hanem egy cél eléréséről és a művészethez vezető útról.
Izabella diákkorában az akvarellfestészetre összpontosított. Ennek során olyan érdeklődés alakult ki benne, amely művészi pályafutása végéig elkísérte. Életének állomásait egy olyan egyedülálló életmű dokumentálja, amely olyan változatos, mint a világ kultúrái. A festő Haitin tartózkodása alatt portrésorozatot készített, amelyben a karibi sziget életét örökítette meg. Rómában a városi panorámának szentelte magát. Egy sorozat vízszintes vonalakból álló absztrakt tájképeket készített. Vízszintes tájképek kísérik Izabella Godlewska munkásságát egészen a késői szakaszig. A színek lédúsak és erőteljesek. A művész tájképi benyomásait az érzelmek határozzák meg. A színek ünnepe, harmonikusak, és felfedik a tekintetet, amellyel Izabella a világot szemléli. A művész nem szívesen csatlakozik egy művészeti csoporthoz, és kibújik a stílusok és irányzatok szigorúsága alól. Művészi fejlődése a teljes absztrakció felé vezette. Izabella úgy tekint fejlődésére, mint arra, hogy kibéküljön a sorssal, és kívánatos, hogy ez sikerüljön is neki.
Oldal 1 / 1