Irving Ramsey Wiles 1861. április 8-án született a New York állambeli Uticában. Tanulmányait a Great Barrington-i Sedgwick Intézetben végezte, és a festészet alapjait apjától, Lemuel M. Wiles-től tanulta, aki főként tájképeket festett. 1879 és 1881 között a New York-i Art Students League of Art Students League0 és William Merritt Chase, majd később Párizsban Charles Emile Auguste Carolus Duran tanulója volt. Korai éveiben amerikai magazinok illusztrátoraként dolgozott, majd később nagy sikerrel fordult a portréfestészet felé. Tagja volt az Amerikai Művészek Társaságának, és 1897-ben felvételt nyert a National Academy of Designba. Wiles tagja volt az Amerikai Akvarellfestő Társaságnak is.
A 19. század végére már sokoldalú festő volt, de karrierje 1902-ben ért új csúcsra, amikor Julia Marlowe színésznő portréját kiállították a Nemzeti Akadémián. Ez az elegáns és sikeres portré repítette őt a hírnév felé, és 1902-től egészen az 1920-as évek végéig, amikor betegség miatt visszavonult, Wiles folyamatosan kapott portrémegbízásokat az amerikai elitből. Wiles olyan neves amerikaiakat festett, mint Theodore Roosevelt és William Jennings Bryan. Bár ma Wiles-t a nőkről készült festményei és portréi miatt becsülik, életében a férfiportrék mestere volt. 1919-ben a Nemzeti Művészeti Bizottság őt választotta ki, hogy portrékat fessen az első világháború képi történetéhez.
Pályafutása vége felé Wiles leginkább a New York-i Peconicban lévő otthonában festett táj- és tengeri képeiről volt ismert. Wiles 1948. július 29-én Peconicban halt meg nincstelenül, még sírkő nélkül. Annak ellenére, hogy későbbi éveiben csökkent az érdeklődés a munkái iránt, festményeire emlékeznek, és olyan jelentős intézményekben állítják ki őket, mint a De Young Múzeum, a Metropolitan Művészeti Múzeum, a washingtoni Nemzeti Galéria és a Smithsonian Amerikai Művészeti Múzeum.
Irving Ramsey Wiles 1861. április 8-án született a New York állambeli Uticában. Tanulmányait a Great Barrington-i Sedgwick Intézetben végezte, és a festészet alapjait apjától, Lemuel M. Wiles-től tanulta, aki főként tájképeket festett. 1879 és 1881 között a New York-i Art Students League of Art Students League0 és William Merritt Chase, majd később Párizsban Charles Emile Auguste Carolus Duran tanulója volt. Korai éveiben amerikai magazinok illusztrátoraként dolgozott, majd később nagy sikerrel fordult a portréfestészet felé. Tagja volt az Amerikai Művészek Társaságának, és 1897-ben felvételt nyert a National Academy of Designba. Wiles tagja volt az Amerikai Akvarellfestő Társaságnak is.
A 19. század végére már sokoldalú festő volt, de karrierje 1902-ben ért új csúcsra, amikor Julia Marlowe színésznő portréját kiállították a Nemzeti Akadémián. Ez az elegáns és sikeres portré repítette őt a hírnév felé, és 1902-től egészen az 1920-as évek végéig, amikor betegség miatt visszavonult, Wiles folyamatosan kapott portrémegbízásokat az amerikai elitből. Wiles olyan neves amerikaiakat festett, mint Theodore Roosevelt és William Jennings Bryan. Bár ma Wiles-t a nőkről készült festményei és portréi miatt becsülik, életében a férfiportrék mestere volt. 1919-ben a Nemzeti Művészeti Bizottság őt választotta ki, hogy portrékat fessen az első világháború képi történetéhez.
Pályafutása vége felé Wiles leginkább a New York-i Peconicban lévő otthonában festett táj- és tengeri képeiről volt ismert. Wiles 1948. július 29-én Peconicban halt meg nincstelenül, még sírkő nélkül. Annak ellenére, hogy későbbi éveiben csökkent az érdeklődés a munkái iránt, festményeire emlékeznek, és olyan jelentős intézményekben állítják ki őket, mint a De Young Múzeum, a Metropolitan Művészeti Múzeum, a washingtoni Nemzeti Galéria és a Smithsonian Amerikai Művészeti Múzeum.
Oldal 1 / 1