Henri Joseph Harpignies valójában utazó ügynök volt, de aztán felhagyott ezzel, és művészeti utazó lett. 1819-ben született Valenciennes-ben, de csak 29 évesen kezdett művészeti tanulmányokat folytatni. Kezdettől fogva nagy lelkesedést érzett hazája, de a szomszédos országok tájai iránt is. Harpignies sokat utazott Hollandiában, Németországban és Olaszországban, ahol a római Képzőművészeti Akadémián kezdett tanulni. Onnan 1850-ben visszahozta Franciaországba az Örök Város klasszikus látképeit. De az ilyen városnézetek nem váltak fő témává.
Ehelyett különösen kedvelte a bukolikus tájakat mindenütt, az őszi betakarítás idejének őszi jeleneteit, magányos tanyákat, fák ligeteit a széles horizonton, hangulatos fényben fürödve. Emberek általában csak a távolban láthatók, ha egyáltalán láthatók, egészen kicsiben a képein. Mindennapi munkájukat végzik, vagy éppen a földjeikre tartanak. Néha kis falvakat látunk a környezetükben magasodó templomtoronnyal. Kétségtelen, hogy Harpignies a helyszínen közelről látta és tanulmányozta ezeket a tájakat. Az ideális táj puszta megalkotása nem volt az ő műfaja, de a látottak romantikus túlzása igen. Munkásságára nagy hatással volt a barbizoni iskola. Ott, a fontainebleau-i erdőben terjedt el a szabadtéri festészet, a nem feltétlenül szenzációs természet, hanem inkább a csendes zugok pontos tanulmányozása. Harpignies számára itt különösen fontos volt a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0, akivel barátság fűzte össze. 1852-től a művész Párizsban tartott fenn műtermet, és egyre inkább meggyőzte a Párizsi Szalon zsűrijét. 1860-ban Corot-val Olaszországba utazott, 1863-tól pedig Harpignies ismét ott tartózkodott két évig, ahol további művek születtek. Ezek a mediterrán fényben fürdő képek különösen a közönség ízlésének megfelelőek voltak. Olaszország különösen megtermékenyítette rendkívül hosszú pályafutását: "Róma volt az, amely megtalált, megteremtett és támogatott engem". Még az Örök Város a Colosseummal együtt is furcsán elragadtatottnak tűnik a távolban. Az "Este a római Campagnában" című festményével ünnepelte egyik legnagyobb sikerét: Harpignies érmet nyert a Párizsi Szalonban. A műtermében készült fotókon egy büszke, sikeres, előkelő úriembert látunk.
Későbbi éveiben a művészt nagyban inspirálták Franche-Comté, a Yonne völgye körüli napfényes tájak, ahol St Privé falujában élt. Nemcsak festményei, hanem spontán és modern akvarelljei is mesteriak. Úgy tűnik, a tájképfestészet fiatalon tart: Henri Joseph Harpignies 1916-ban, valóban bibliai 97 éves korában halt meg. A színek, a kontúr és a kompozíció, a természet és annak egy nagyobb egészbe való beágyazottsága iránti nagyszerű érzéke minden egyes művében megtapasztalható.
Henri Joseph Harpignies valójában utazó ügynök volt, de aztán felhagyott ezzel, és művészeti utazó lett. 1819-ben született Valenciennes-ben, de csak 29 évesen kezdett művészeti tanulmányokat folytatni. Kezdettől fogva nagy lelkesedést érzett hazája, de a szomszédos országok tájai iránt is. Harpignies sokat utazott Hollandiában, Németországban és Olaszországban, ahol a római Képzőművészeti Akadémián kezdett tanulni. Onnan 1850-ben visszahozta Franciaországba az Örök Város klasszikus látképeit. De az ilyen városnézetek nem váltak fő témává.
Ehelyett különösen kedvelte a bukolikus tájakat mindenütt, az őszi betakarítás idejének őszi jeleneteit, magányos tanyákat, fák ligeteit a széles horizonton, hangulatos fényben fürödve. Emberek általában csak a távolban láthatók, ha egyáltalán láthatók, egészen kicsiben a képein. Mindennapi munkájukat végzik, vagy éppen a földjeikre tartanak. Néha kis falvakat látunk a környezetükben magasodó templomtoronnyal. Kétségtelen, hogy Harpignies a helyszínen közelről látta és tanulmányozta ezeket a tájakat. Az ideális táj puszta megalkotása nem volt az ő műfaja, de a látottak romantikus túlzása igen. Munkásságára nagy hatással volt a barbizoni iskola. Ott, a fontainebleau-i erdőben terjedt el a szabadtéri festészet, a nem feltétlenül szenzációs természet, hanem inkább a csendes zugok pontos tanulmányozása. Harpignies számára itt különösen fontos volt a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0, akivel barátság fűzte össze. 1852-től a művész Párizsban tartott fenn műtermet, és egyre inkább meggyőzte a Párizsi Szalon zsűrijét. 1860-ban Corot-val Olaszországba utazott, 1863-tól pedig Harpignies ismét ott tartózkodott két évig, ahol további művek születtek. Ezek a mediterrán fényben fürdő képek különösen a közönség ízlésének megfelelőek voltak. Olaszország különösen megtermékenyítette rendkívül hosszú pályafutását: "Róma volt az, amely megtalált, megteremtett és támogatott engem". Még az Örök Város a Colosseummal együtt is furcsán elragadtatottnak tűnik a távolban. Az "Este a római Campagnában" című festményével ünnepelte egyik legnagyobb sikerét: Harpignies érmet nyert a Párizsi Szalonban. A műtermében készült fotókon egy büszke, sikeres, előkelő úriembert látunk.
Későbbi éveiben a művészt nagyban inspirálták Franche-Comté, a Yonne völgye körüli napfényes tájak, ahol St Privé falujában élt. Nemcsak festményei, hanem spontán és modern akvarelljei is mesteriak. Úgy tűnik, a tájképfestészet fiatalon tart: Henri Joseph Harpignies 1916-ban, valóban bibliai 97 éves korában halt meg. A színek, a kontúr és a kompozíció, a természet és annak egy nagyobb egészbe való beágyazottsága iránti nagyszerű érzéke minden egyes művében megtapasztalható.
Oldal 1 / 2