A festészet mint terápia csodálatos megközelítés a test és az elme egyensúlyának megteremtésére. Helen White a festészet gyógyító hatását anélkül használta ki, hogy előre látta volna, hogy a gyógyulás útja mentén egyúttal lépéseket tesz majd a művészi karrierje felé. Helen White, mint oly sok fiatal alkotó, művészeti tanulmányokba kezdett. Tanulmányai során rossz prognózist kapott. Teljesítménye nem lenne elegendő ahhoz, hogy valaha is meg tudjon élni a festészetből. Helen kiszállt, és elrejtette olajfestékeit a szekrényben. A harmincas évei közepén Helen egészségi válságba került. Szakmailag elbizonytalanodott, sokat dolgozott, különböző munkákat próbált ki, és ezen túl boldogtalanná vált. Amikor kinyitott egy rendetlen szekrényt, ecsetek és festékek hullottak a lábai elé. Helen újra festeni kezdett, és az első ecsetvonásokat úgy írja le, mintha hazatérne. Szinte meditatív módon minden nap ecsetet ragadott, és színeket vitt a vászonra. Alig két évvel később a festőnő már meghívást kapott kiállításokra, és azóta a festészet fontos része Helen White életének.
Helen White szenvedélyes művésszé vált. Minden szabad percében dolgozik a művein, mindig nyitott a folyamatos fejlődésre. Helen inspirációt talál a fénnyel teli pillanatokban. Virágok és virágok fürödtek a napfényben, egy apró pillanatra megváltozva. A színek merészek és intenzívek, és erős energiát sugároznak. Amikor Helen White a gyógyulás útjára lépett, elkezdett naponta sétálni a természetben. A művésznőnél mindig van egy fényképezőgép, amellyel az intenzív fény pillanatait örökíti meg. A festő a műteremben a természetben szerzett élményeit dolgozza fel vásznain.
A fotográfia és az olajjal vászonra festés két olyan művészeti forma, amely Helen White munkáiban egymásba olvad, mégis önálló képi formákat alkot. A művész autodidakta módon képezte magát. A tudás, a festészeti stílus és az elméleti háttér a tapasztalatok és a művész által megtett sok apró lépés gyűjteménye. A digitális eljárások használata lehetővé teszi Helen számára, hogy egyesítse az ecsetvonásokat és a fényképészeti pixeleket. A művész digitális eszközök segítségével a képek egyes rétegeit egymásra helyezi, és ezzel egy teljesen új generációs műalkotást hoz létre. Helen White műveinek megtekintésekor gyakran felmerül a kérdés, hogy a kép festmény vagy fotó. Egyre gyakrabban a kettő kombinációja. Helen White számára a művészet egy olyan kifejezési forma, amely mindenre kiterjed. A művészet nem korlátozódhat a fal egy kis területére. Munkássága ezért a textíliákra is kiterjed, amelyeket olyan szenvedéllyel tervez, amely egész életét végigkíséri.
A festészet mint terápia csodálatos megközelítés a test és az elme egyensúlyának megteremtésére. Helen White a festészet gyógyító hatását anélkül használta ki, hogy előre látta volna, hogy a gyógyulás útja mentén egyúttal lépéseket tesz majd a művészi karrierje felé. Helen White, mint oly sok fiatal alkotó, művészeti tanulmányokba kezdett. Tanulmányai során rossz prognózist kapott. Teljesítménye nem lenne elegendő ahhoz, hogy valaha is meg tudjon élni a festészetből. Helen kiszállt, és elrejtette olajfestékeit a szekrényben. A harmincas évei közepén Helen egészségi válságba került. Szakmailag elbizonytalanodott, sokat dolgozott, különböző munkákat próbált ki, és ezen túl boldogtalanná vált. Amikor kinyitott egy rendetlen szekrényt, ecsetek és festékek hullottak a lábai elé. Helen újra festeni kezdett, és az első ecsetvonásokat úgy írja le, mintha hazatérne. Szinte meditatív módon minden nap ecsetet ragadott, és színeket vitt a vászonra. Alig két évvel később a festőnő már meghívást kapott kiállításokra, és azóta a festészet fontos része Helen White életének.
Helen White szenvedélyes művésszé vált. Minden szabad percében dolgozik a művein, mindig nyitott a folyamatos fejlődésre. Helen inspirációt talál a fénnyel teli pillanatokban. Virágok és virágok fürödtek a napfényben, egy apró pillanatra megváltozva. A színek merészek és intenzívek, és erős energiát sugároznak. Amikor Helen White a gyógyulás útjára lépett, elkezdett naponta sétálni a természetben. A művésznőnél mindig van egy fényképezőgép, amellyel az intenzív fény pillanatait örökíti meg. A festő a műteremben a természetben szerzett élményeit dolgozza fel vásznain.
A fotográfia és az olajjal vászonra festés két olyan művészeti forma, amely Helen White munkáiban egymásba olvad, mégis önálló képi formákat alkot. A művész autodidakta módon képezte magát. A tudás, a festészeti stílus és az elméleti háttér a tapasztalatok és a művész által megtett sok apró lépés gyűjteménye. A digitális eljárások használata lehetővé teszi Helen számára, hogy egyesítse az ecsetvonásokat és a fényképészeti pixeleket. A művész digitális eszközök segítségével a képek egyes rétegeit egymásra helyezi, és ezzel egy teljesen új generációs műalkotást hoz létre. Helen White műveinek megtekintésekor gyakran felmerül a kérdés, hogy a kép festmény vagy fotó. Egyre gyakrabban a kettő kombinációja. Helen White számára a művészet egy olyan kifejezési forma, amely mindenre kiterjed. A művészet nem korlátozódhat a fal egy kis területére. Munkássága ezért a textíliákra is kiterjed, amelyeket olyan szenvedéllyel tervez, amely egész életét végigkíséri.
Oldal 1 / 4