Helen Allingham brit művész volt, aki leginkább zsánerképeiről ismert. Akvarelleket készített és gyermekkönyveket illusztrált. Szülei már kora gyermekkorától kezdve támogatták művészi tehetségét. Helen Allingham a londoni Női Művészeti Iskolába járt. Egy évvel később ő volt az egyik első nő, aki az első nők között tanulhatott a híres Royal Academy Schoolban. Abban az időben még szokatlan volt, hogy nők akadémiára járjanak. Ő lett a Royal Watercolour Society első női tagja is.
A zsánerfestészet főként vidéki jelenetek és falusi idill ábrázolásának szentelte magát. A festészeti stílusnak évszázados hagyománya volt. Olyan embereket és cselekményeket festettek, amelyeknek valódi utalásuk volt a mindennapi életre. A témák főként a vidék lakói, mindennapi munkájuk és otthoni környezetük voltak. Az alakok nem viseltek egyéni vonásokat, mint a portrékon. Inkább vidéki környezetük jellegzetes képét adták. A 15. századi órakönyveket és a 16. századi holland festészet paraszti jeleneteit és családi képeit tekintik a zsánerfestészet mintáinak. A 19. században eltűntek a zsánerfestészetből a negatív viselkedésformák, például a részegség és a veszekedés ábrázolása. Ettől kezdve a zsánerképek a vidéki élet romantikus és idealizált képét mutatták be.
Hogy pénzt keressen, Helen Allingham számos illusztrációt készített magazinok és gyermekkönyvek számára. Ő volt az egyetlen nő, aki illusztrátorként dolgozott a The Graphic című hetilapnak. Növekvő hírneve révén kapcsolatba került más ismert londoni művészekkel. Végül feleségül ment az ír kiadóhoz és költőhöz, William Allinghamhez. Baráti köréhez tartozott Thomas Carlyle és Alfred Lord Tennyson író is. Házassága után a festőnő otthagyta a hetilapot, és az akvarellfestészetnek szentelte magát. 1874-ben két akvarelljét kiállították a Royal Academy nyári kiállításán. Helen Allington három gyermeke születése után is folytatta az alkotást. Több mint száz akvarelljét állították ki az idők folyamán. Helen Allingham régi házakat és tanyákat festett, amelyek idővel eltűntek, hogy helyet adjanak a haladó iparosodásnak. A gőzmozdony számára meghosszabbított vonalak és a munkások és családjaik beáramlása megváltoztatta a tájat. A házak az új korszak igényeinek megfelelően épültek. A művész részletekre fordított figyelme révén ma már elképzelhető, hogy a korabeli régi házikók eredeti megjelenéséről képet kapjunk. A festő képei gyakran mintául szolgálnak a megmaradt régi házak felújításához. Helen Allingham haláláig dolgozott festményein. Hirtelen betegség után, 78 éves korában hunyt el.
Helen Allingham brit művész volt, aki leginkább zsánerképeiről ismert. Akvarelleket készített és gyermekkönyveket illusztrált. Szülei már kora gyermekkorától kezdve támogatták művészi tehetségét. Helen Allingham a londoni Női Művészeti Iskolába járt. Egy évvel később ő volt az egyik első nő, aki az első nők között tanulhatott a híres Royal Academy Schoolban. Abban az időben még szokatlan volt, hogy nők akadémiára járjanak. Ő lett a Royal Watercolour Society első női tagja is.
A zsánerfestészet főként vidéki jelenetek és falusi idill ábrázolásának szentelte magát. A festészeti stílusnak évszázados hagyománya volt. Olyan embereket és cselekményeket festettek, amelyeknek valódi utalásuk volt a mindennapi életre. A témák főként a vidék lakói, mindennapi munkájuk és otthoni környezetük voltak. Az alakok nem viseltek egyéni vonásokat, mint a portrékon. Inkább vidéki környezetük jellegzetes képét adták. A 15. századi órakönyveket és a 16. századi holland festészet paraszti jeleneteit és családi képeit tekintik a zsánerfestészet mintáinak. A 19. században eltűntek a zsánerfestészetből a negatív viselkedésformák, például a részegség és a veszekedés ábrázolása. Ettől kezdve a zsánerképek a vidéki élet romantikus és idealizált képét mutatták be.
Hogy pénzt keressen, Helen Allingham számos illusztrációt készített magazinok és gyermekkönyvek számára. Ő volt az egyetlen nő, aki illusztrátorként dolgozott a The Graphic című hetilapnak. Növekvő hírneve révén kapcsolatba került más ismert londoni művészekkel. Végül feleségül ment az ír kiadóhoz és költőhöz, William Allinghamhez. Baráti köréhez tartozott Thomas Carlyle és Alfred Lord Tennyson író is. Házassága után a festőnő otthagyta a hetilapot, és az akvarellfestészetnek szentelte magát. 1874-ben két akvarelljét kiállították a Royal Academy nyári kiállításán. Helen Allington három gyermeke születése után is folytatta az alkotást. Több mint száz akvarelljét állították ki az idők folyamán. Helen Allingham régi házakat és tanyákat festett, amelyek idővel eltűntek, hogy helyet adjanak a haladó iparosodásnak. A gőzmozdony számára meghosszabbított vonalak és a munkások és családjaik beáramlása megváltoztatta a tájat. A házak az új korszak igényeinek megfelelően épültek. A művész részletekre fordított figyelme révén ma már elképzelhető, hogy a korabeli régi házikók eredeti megjelenéséről képet kapjunk. A festő képei gyakran mintául szolgálnak a megmaradt régi házak felújításához. Helen Allingham haláláig dolgozott festményein. Hirtelen betegség után, 78 éves korában hunyt el.
Oldal 1 / 4