Az 1912-es fényképen látható portré egy komoly tekintetű, bajuszos fiatalembert ábrázol. Hans Baluschek (1870-1935) valójában a németországi felfordulások és radikális változások kellős közepén volt: Vasúti láz és gyors gazdasági fellendülés a 19. század közepétől, 1870/71-es birodalomalapítási eufória, 1873-as államcsőd és az azt követő gazdasági válság, elbocsátások, társadalmi feszültségek, a vasúti ipar válságban. Baluschek édesapja, aki vasúti mérnök, a család megélhetéséért küzd. Hans Baluschek művész és festő lesz, és a Királyi Művészeti Akadémián tanul. Tekintete továbbra is a szürke berlini mindennapokra szegeződik: Szürke levegő, szürke falak, szürke emberek. Képei társadalomkritikusak.

A művészet a német törések és felfordulások közepén áll: A Nagy Berlini Művészeti Kiállítás a 19. század végi Németországban intézmény volt, átvitt értelemben, de szó szerint is birodalmi intézmény. A dolgok már jó ideje forrongtak a Wilhelm kegyelméből létrejött "hivatalos" művészeti egyesület és néhány feltörekvő fiatal művész, köztük Max Liebermann és Käthe Kollwitz között. Aztán az Edvard Munch-kiállítást bezárták, mert a közönség és a befutott művészek provokálva érezték magukat Munch képei miatt. A fiatal művészek ezután megalapították saját egyesületüket, a "Berliner Secessiont", a berlini spin-offot. Az egyesület olyan művészek vonzáskörzetévé vált, mint Ernst Barlach, Max Beckmann, Wassily Kandinsky - és Hans Baluschek. Bekapcsolódott a művészeti életbe, néhány évig a berlini Szecesszió vezetőségi tagja volt, később a Nagy Berlini Művészeti Kiállítás igazgatója is - ugyanazé a hivatalos intézményé, amely az 1890-es években reakciósnak számított, és amely ellen a Szecesszió is szembefordult. Most, 1929 és 1933 között, egy másik idő: II. Vilmos és vele együtt egy egész korszak lemondott. Weimari Köztársaság, demokrácia.

Hans Baluschek nem találta könnyűnek ezt a felfordulást. A monarchia híve és német hazafi volt, és az első világháborúban önként jelentkezett a hadseregbe. Baluschek festményei berlini realizmus, szigorúak, mint Grosz és Beckmann, Kollwitz és Dix. Baluschek főként Berlin kispolgári és munkáskörnyezetében festett. Emberei gyakran mogorván és durván sétálnak végig a többnyire komor képen. Stílusában van valami az új tárgyilagosságból, az impresszionizmusból, a naiv festészetből. A prostituáltakat és velük együtt a rikító, a vonzó, a visszataszító és egyben a mögöttük álló társadalmi összefüggéseket ábrázolja. A parkban kávézás nem vidám kör: "Soha nem voltam annyira szabad, hogy később a "keserűségen" kívül más humort is elő tudtam volna venni" - írta maga. Az ott együtt ülő, összeszorított szájú öregasszonyok minden másnak tűnnek, mint vidám társaságnak, a sugallt mosolyuk csak erőltetett, a kifejezésük keserű és az életre neheztelő. Baluschek illusztrációi egészen mások; "Peter holdutazása" Peterchen, Anneliese és Herr Sumsemann képeivel gyermekkori generációkat kísér. Hans Baluschek sikeres művész lett a weimari köztársaságban, politikailag és a saját szövetsége mellett elkötelezett. 1933-tól "marxista művésznek" tekintették, művei pedig degeneráltak. 1935-ben halt meg, kórházban.