Minden nemzet történelme tükröződik a művészeti alkotásokban is. Különösen igaz ez egy olyan nehéz történelmű népre, mint a magyaroké. Benczúr Gyula egyike volt azoknak a művészeknek, akik a magyar múlt pillanatképeinek szentelték magukat.
1844-ben született az ország távol-keleti részén fekvő Nyíregyházán, majd négyéves korában családjával a mai Szlovákia területén fekvő Kassára költözött, amelyet akkoriban "Felső-Magyarországnak" neveztek, és amely még a k.u.k. Magyar Királyság része volt. Kettős monarchia. Kassán Franz Geyling osztrák történeti festőtől tanult rajzolni, 1861-től a müncheni Bajor Királyi Akadémián tanult festészetet, többek között Karl Theodor von Piloty.
1870-ben országos történelmi festménypályázatot rendeztek Magyarországon, Benczúr a "Szent István megkeresztelése" (eredetiben: Vajk megkeresztelése) című festményével debütált, és első nekifutásra nyert. Visszatért Münchenbe, megbízásokat vállalt II. Lajos királytól, és tagja volt a "forradalmi" művészközösségnek, az Allotriának, amelynek ma talán legismertebb tagja a karikaturista Wilhelm Busch volt. Benczúr nem illusztrálta Busch "Max és Moritz" és hasonló műveit, de Friedrich Schiller néhány művét igen. A müncheni városháza, valamint a Maximilianeum - 1949 óta a bajor parlament székhelye - néhány freskója Benczúr és Piloty koprodukciója.
Benczúr 1888-ig a Starnbergi-tónál élt, majd visszatért hazájába, hogy a "festőiskola" professzora legyen.
Benczúr királyokról, arisztokratákról és fontos kortársakról festett portrékat, de specialitása továbbra is a nagyméretű, fény- és árnyjátékkal operáló "történelmi festmények" maradt. Ezek közé tartozik "Hunyadi László búcsúja" (egy magyar harcos, akit 1457-ben saját királya elárult és lefejezett), "II. Rákóczi Ferenc letartóztatása" (a magyar nemesek 1701-es, Habsburg-dinasztia elleni sikertelen felkelése után) és "Buda ostroma" (amely 1686-ban az oszmánok kiűzésével végződött Magyarország későbbi fővárosából, Budapestről). Az ókori (például Kleopátra halála vagy Nárcisz halála) vagy bibliai témák ("Ádám és Éva") mellett önarcképeket, családi csoportképeket vagy természeti alkotásokat, például az "Olvasó az erdőben" címűt is festette.
Benczúr Gyula 1920-ban, 76 éves korában halt meg Szécsényben. A történelemfestészet magyar mestere maga is átélte Magyarország függetlenné válását a Kettős Monarchiától, az ezzel egyidejű, nagy területek elvesztése révén az új szomszédos államok, Románia és Csehszlovákia számára röghöz kötött állammá degradálódást, és az ebből fakadó politikai irányválasztási küzdelmeket a köztársaságban.
Minden nemzet történelme tükröződik a művészeti alkotásokban is. Különösen igaz ez egy olyan nehéz történelmű népre, mint a magyaroké. Benczúr Gyula egyike volt azoknak a művészeknek, akik a magyar múlt pillanatképeinek szentelték magukat.
1844-ben született az ország távol-keleti részén fekvő Nyíregyházán, majd négyéves korában családjával a mai Szlovákia területén fekvő Kassára költözött, amelyet akkoriban "Felső-Magyarországnak" neveztek, és amely még a k.u.k. Magyar Királyság része volt. Kettős monarchia. Kassán Franz Geyling osztrák történeti festőtől tanult rajzolni, 1861-től a müncheni Bajor Királyi Akadémián tanult festészetet, többek között Karl Theodor von Piloty.
1870-ben országos történelmi festménypályázatot rendeztek Magyarországon, Benczúr a "Szent István megkeresztelése" (eredetiben: Vajk megkeresztelése) című festményével debütált, és első nekifutásra nyert. Visszatért Münchenbe, megbízásokat vállalt II. Lajos királytól, és tagja volt a "forradalmi" művészközösségnek, az Allotriának, amelynek ma talán legismertebb tagja a karikaturista Wilhelm Busch volt. Benczúr nem illusztrálta Busch "Max és Moritz" és hasonló műveit, de Friedrich Schiller néhány művét igen. A müncheni városháza, valamint a Maximilianeum - 1949 óta a bajor parlament székhelye - néhány freskója Benczúr és Piloty koprodukciója.
Benczúr 1888-ig a Starnbergi-tónál élt, majd visszatért hazájába, hogy a "festőiskola" professzora legyen.
Benczúr királyokról, arisztokratákról és fontos kortársakról festett portrékat, de specialitása továbbra is a nagyméretű, fény- és árnyjátékkal operáló "történelmi festmények" maradt. Ezek közé tartozik "Hunyadi László búcsúja" (egy magyar harcos, akit 1457-ben saját királya elárult és lefejezett), "II. Rákóczi Ferenc letartóztatása" (a magyar nemesek 1701-es, Habsburg-dinasztia elleni sikertelen felkelése után) és "Buda ostroma" (amely 1686-ban az oszmánok kiűzésével végződött Magyarország későbbi fővárosából, Budapestről). Az ókori (például Kleopátra halála vagy Nárcisz halála) vagy bibliai témák ("Ádám és Éva") mellett önarcképeket, családi csoportképeket vagy természeti alkotásokat, például az "Olvasó az erdőben" címűt is festette.
Benczúr Gyula 1920-ban, 76 éves korában halt meg Szécsényben. A történelemfestészet magyar mestere maga is átélte Magyarország függetlenné válását a Kettős Monarchiától, az ezzel egyidejű, nagy területek elvesztése révén az új szomszédos államok, Románia és Csehszlovákia számára röghöz kötött állammá degradálódást, és az ebből fakadó politikai irányválasztási küzdelmeket a köztársaságban.
Oldal 1 / 1