Sokáig tartott, amíg a londoni születésű Glyn Warren Philpot festő- és szobrászművészt újra felfedezte a művészvilág. Philpot, az angol festő különösen ismert a korban ritka és egzotikus modelljeiről: a nyugat-indiai szolgája, Henry Thomas volt a kedvenc modellje. Miután halála után sokáig nem vették észre a festményeit, az 1970-es években újra érdeklődés támadt Philpot munkássága iránt. Megújult hírnevét az Art Deco stílus iránti lelkesedésének köszönheti. Sok kritikus szerint Philpot az art deco stílus képviselője volt.
A tehetséges Philpot az angliai Lambeth School of Art, valamint a párizsi Académie Julian növendéke volt. Philpot portréfestőként aratta legnagyobb sikereit. Az 1920-as években készült műveit művészi csúcsának tekintik. Portréi mellett különösen ismertek a westminsteri Szent István csarnok számára készített történelmi falfestményei. Az angol festő 1905-ben tért át a katolikus hitre, és lelkesedett az allegóriák és vallási motívumok ábrázolásáért. Philpot jól meg tudott élni divatos portréfestményeiből, amelyeket rendszeresen készített gazdag mecénások számára. Bármennyire is jövedelmező volt ez az ambiciózus festő számára, belefáradt a régi, alig kreatív sémába, ezért 1931-ben Philpot egy évre Párizsba költözött. Itt dolgozhatott személyes festészeti stílusán. Ez a megrendelésre készült festményeivel ellentétben laposabb és stilizáltabb volt. Az új stílus nem csak kedvező fogadtatásra talált. Philport avantgárd törekvéseit, hogy műveiben kifejezze önmagát és szexualitását, korábbi műveinek sok korábbi tisztelője nem értékelte. Még meg is döbbentek, és gúnyosan reagáltak, amint azt az egyik korabeli magazin egyik címlapja is bizonyítja: "Glyn Philpot goes Picasso".
Az Edward-korszak, amelyben Philpot élt, új lehetőségeket és jogokat hozott a nők és a munkások számára. A társadalom azonban még mindig nagyon szigorú volt, és a homoszexualitás gyanúja is társadalmi bukással járt. A kor homoszexuális művészei, mint például Oscar Wilde író és Aubrey Beardsley illusztrátor azonban fontos nyomokat hagytak maguk után, és kétségtelenül korai példaképek voltak Philpot számára. A közszereplői élete és magánélete közötti óriási feszültség nyilvánvaló a munkásságában. A szigorúan akadémikus vallási művek és az elit portréi fizették a számláit, és lehetővé tették számára, hogy kísérletezzen szexuálisabb témákkal és a férfiaktról szóló tanulmányokkal, távol a mainstream-től. Egy férfi aktot festeni és bemutatni a művészvilágnak dacos lépés volt, amihez nagy bátorság kellett.
Philpot londoni műtermében hirtelen szívrohamban halt meg. A korai halála miatt súlyosan érintett barátja és tanítványa, Vivian Forbes öngyilkosságot követett el altatótúladagolással. Philport átmenetileg a londoni Lansdowne House-ban osztozott egy házon és műteremben a bájos, de labilis Forbes-szal. Forbes egyre növekvő megszállottsága Philpot iránt mindkettőjüket zavarta. A viharos kapcsolat azonban mindkét férfi számára inspirációt is jelentett.
Sokáig tartott, amíg a londoni születésű Glyn Warren Philpot festő- és szobrászművészt újra felfedezte a művészvilág. Philpot, az angol festő különösen ismert a korban ritka és egzotikus modelljeiről: a nyugat-indiai szolgája, Henry Thomas volt a kedvenc modellje. Miután halála után sokáig nem vették észre a festményeit, az 1970-es években újra érdeklődés támadt Philpot munkássága iránt. Megújult hírnevét az Art Deco stílus iránti lelkesedésének köszönheti. Sok kritikus szerint Philpot az art deco stílus képviselője volt.
A tehetséges Philpot az angliai Lambeth School of Art, valamint a párizsi Académie Julian növendéke volt. Philpot portréfestőként aratta legnagyobb sikereit. Az 1920-as években készült műveit művészi csúcsának tekintik. Portréi mellett különösen ismertek a westminsteri Szent István csarnok számára készített történelmi falfestményei. Az angol festő 1905-ben tért át a katolikus hitre, és lelkesedett az allegóriák és vallási motívumok ábrázolásáért. Philpot jól meg tudott élni divatos portréfestményeiből, amelyeket rendszeresen készített gazdag mecénások számára. Bármennyire is jövedelmező volt ez az ambiciózus festő számára, belefáradt a régi, alig kreatív sémába, ezért 1931-ben Philpot egy évre Párizsba költözött. Itt dolgozhatott személyes festészeti stílusán. Ez a megrendelésre készült festményeivel ellentétben laposabb és stilizáltabb volt. Az új stílus nem csak kedvező fogadtatásra talált. Philport avantgárd törekvéseit, hogy műveiben kifejezze önmagát és szexualitását, korábbi műveinek sok korábbi tisztelője nem értékelte. Még meg is döbbentek, és gúnyosan reagáltak, amint azt az egyik korabeli magazin egyik címlapja is bizonyítja: "Glyn Philpot goes Picasso".
Az Edward-korszak, amelyben Philpot élt, új lehetőségeket és jogokat hozott a nők és a munkások számára. A társadalom azonban még mindig nagyon szigorú volt, és a homoszexualitás gyanúja is társadalmi bukással járt. A kor homoszexuális művészei, mint például Oscar Wilde író és Aubrey Beardsley illusztrátor azonban fontos nyomokat hagytak maguk után, és kétségtelenül korai példaképek voltak Philpot számára. A közszereplői élete és magánélete közötti óriási feszültség nyilvánvaló a munkásságában. A szigorúan akadémikus vallási művek és az elit portréi fizették a számláit, és lehetővé tették számára, hogy kísérletezzen szexuálisabb témákkal és a férfiaktról szóló tanulmányokkal, távol a mainstream-től. Egy férfi aktot festeni és bemutatni a művészvilágnak dacos lépés volt, amihez nagy bátorság kellett.
Philpot londoni műtermében hirtelen szívrohamban halt meg. A korai halála miatt súlyosan érintett barátja és tanítványa, Vivian Forbes öngyilkosságot követett el altatótúladagolással. Philport átmenetileg a londoni Lansdowne House-ban osztozott egy házon és műteremben a bájos, de labilis Forbes-szal. Forbes egyre növekvő megszállottsága Philpot iránt mindkettőjüket zavarta. A viharos kapcsolat azonban mindkét férfi számára inspirációt is jelentett.
Oldal 1 / 2