A 19. század közepén, a nyugodt Ivry-sur-Seine városában, 1848. április 4-én látta meg a napvilágot Georges Moreau de Tours. A következő évtizedekben történeti festőként és illusztrátorként messze francia hazája határain túl is ismertté vált. Lenyűgöző, művészi elhivatottsággal és egy csipetnyi drámaisággal jellemzett történet övezi e rendkívüli művész munkásságát - egy olyan történet, amelyet szenvedélyesen igyekszünk megőrizni és továbbadni műveinek kiváló minőségű nyomatain keresztül. Georges Moreau de Tours egy olyan családba született, amelyben mély kíváncsiság övezte az emberi tudatosságot. Apja, Jacques-Joseph Moreau a pszichiátria úttörője volt, aki még a kendert is fontolóra vette, mint a mentális betegségek kezelését. Bátyja, Paul apja nyomdokaiba lépett, és a pszichiátria és a kriminológia területén futott be karriert. Ez a szellemi szigor és a megértés folyamatos keresése által jellemzett környezet kétségtelenül szerepet játszott Georges saját művészi karrierjében.
1865-ben, mindössze tizenhét évesen Georges belépett az École des Beaux-Arts tiszteletre méltó termeibe, ahol a neves Alexandre Cabanel irányítása alatt tanult. Diákévei egy fényes karrier kezdetét jelentették, amely 1896-ig többször is elvitte a Szalonba, ahol rendszeresen kiállított. Művészi palettája azonban nem korlátozódott a vászonképekre. Művészi képességeit a nagy Victor Hugo drámáinak illusztrátoraként is bizonyította, mint például Amy Robsart és Marie Tudor, sőt, három jelenetet is készített a második kerületi városháza házasságkötő terme számára. Az 1892-es év különleges csúcspontot jelentett Georges pályafutásában, amikor megkapta a Becsületlégió kitüntetést, ami a francia művészeti életben betöltött jelentős szerepének legmagasabb elismerését jelenti. Hatása még 1901-ben bekövetkezett halála után is folytatódott szülővárosában, Bois-le-Roi-ban, ahol utcát neveztek el róla. A festészet még saját családjában is életben maradt: Felesége, Thérèse, egykori tanítványa, saját jogán is elismert festőművész lett. Georges Moreau de Tours olyan örökséget hagyott ránk, amely lenyűgözően széles és mélységében is lenyűgöző. Munkánk során arra törekszünk, hogy megfeleljünk ennek az örökségnek, és a legmagasabb színvonalon készítsünk műveiről művészi nyomatokat. Minden egyes vonást, minden részletet a legnagyobb gondossággal reprodukálunk, hogy e figyelemre méltó művész látásmódját és tehetségét teljes pompájában tükrözzük.
A 19. század közepén, a nyugodt Ivry-sur-Seine városában, 1848. április 4-én látta meg a napvilágot Georges Moreau de Tours. A következő évtizedekben történeti festőként és illusztrátorként messze francia hazája határain túl is ismertté vált. Lenyűgöző, művészi elhivatottsággal és egy csipetnyi drámaisággal jellemzett történet övezi e rendkívüli művész munkásságát - egy olyan történet, amelyet szenvedélyesen igyekszünk megőrizni és továbbadni műveinek kiváló minőségű nyomatain keresztül. Georges Moreau de Tours egy olyan családba született, amelyben mély kíváncsiság övezte az emberi tudatosságot. Apja, Jacques-Joseph Moreau a pszichiátria úttörője volt, aki még a kendert is fontolóra vette, mint a mentális betegségek kezelését. Bátyja, Paul apja nyomdokaiba lépett, és a pszichiátria és a kriminológia területén futott be karriert. Ez a szellemi szigor és a megértés folyamatos keresése által jellemzett környezet kétségtelenül szerepet játszott Georges saját művészi karrierjében.
1865-ben, mindössze tizenhét évesen Georges belépett az École des Beaux-Arts tiszteletre méltó termeibe, ahol a neves Alexandre Cabanel irányítása alatt tanult. Diákévei egy fényes karrier kezdetét jelentették, amely 1896-ig többször is elvitte a Szalonba, ahol rendszeresen kiállított. Művészi palettája azonban nem korlátozódott a vászonképekre. Művészi képességeit a nagy Victor Hugo drámáinak illusztrátoraként is bizonyította, mint például Amy Robsart és Marie Tudor, sőt, három jelenetet is készített a második kerületi városháza házasságkötő terme számára. Az 1892-es év különleges csúcspontot jelentett Georges pályafutásában, amikor megkapta a Becsületlégió kitüntetést, ami a francia művészeti életben betöltött jelentős szerepének legmagasabb elismerését jelenti. Hatása még 1901-ben bekövetkezett halála után is folytatódott szülővárosában, Bois-le-Roi-ban, ahol utcát neveztek el róla. A festészet még saját családjában is életben maradt: Felesége, Thérèse, egykori tanítványa, saját jogán is elismert festőművész lett. Georges Moreau de Tours olyan örökséget hagyott ránk, amely lenyűgözően széles és mélységében is lenyűgöző. Munkánk során arra törekszünk, hogy megfeleljünk ennek az örökségnek, és a legmagasabb színvonalon készítsünk műveiről művészi nyomatokat. Minden egyes vonást, minden részletet a legnagyobb gondossággal reprodukálunk, hogy e figyelemre méltó művész látásmódját és tehetségét teljes pompájában tükrözzük.
Oldal 1 / 1