Vannak olyan művészek, akiket annyi alkotói adottsággal és képességgel áldott meg az ég, hogy mind a kortársak, mind az utókor szinte csodálattal tekint az ilyen kivételes tehetségekre, tekintve a rengeteg sikert, eredményt és díjat. E múzsáktól oly gazdagon megcsókolt, a sors által oly bőkezűen kegyelt és ma is nagyra becsült zsenik közé tartozott George Sheringham angol festő és illusztrátor, valamint dekoratőr és színpadtervező, akit 1937-ben a "Royal Society of Arts" "Royal Designers for Industry" díjának első kitüntetettjeként nem sokkal halála előtt hivatalosan is méltó módon kitüntettek. Sheringham egy anglikán lelkész és a Marylebone-i Christ Church iskolaigazgatójának fiaként a gloucesteri King's Schoolban, a Slade School of Fine Artban és a párizsi Sorbonne-on tanult. 1905-től fiatalon Párizsban, Velencében, Brüsszelben és Berlinben, valamint Londonban, Melbourne-ben és New Yorkban kollektív és egyéni kiállításokon mutatta be műveit.
George Sheringham valóságos és szinte fáradhatatlan munkabíró volt, számos díszletet és jelmezt tervezett balett, opera és színház számára, például a világhírű klasszikusok, A kaméliás hölgy, az Othello, a Tizenkettedik éjszaka, a Hamlet, a H.M.S. Pinafore, a Penzance kalózai, a Türelem vagy a Bunthorne menyasszonya és a Trial by Jury című előadások és produkciók számára, amelyeket frenetikusan ünnepelt a közönség. Legalább ennyire keresett dekoratőrként Sheringham tervezte a Devonshire House zeneszobáját, a Seaford House számára egy festménysorozatot, a londoni Claridge's Hotel báltermét, valamint az 1937-es párizsi világkiállítás brit pavilonjának egy részét. Az önreklámozás igen vállalkozó szellemű úttörője is volt, az 1920-as évek elején tömegesen gyártott kereskedelmi terveket készített a gazdag polgárok háztartásainak lakberendezésére. Mintha Sheringham még nem lett volna teljesen elfoglalva e számos igényes tevékenységgel, Max Beerbohm, Edmond Rostand és Cyrus MacMillan szerzők könyveit is illusztrálta.
Sheringham még legyezők tervezőjeként is nevet szerzett magának, és 1921-ben bátyjával, Hugh-val, aki a "The Field" című hagyományos sportmagazin horgászszerkesztőjeként dolgozott, együtt dolgozott egy legyezőhorgászatról szóló könyvön, a "The Book of the Fly Rod" címűn. Ezzel egyidejűleg a "Pen and Pencil" című folyóiratban rajzról szóló cikkeket is publikált, 1927-ben szerkesztette a "Design in the Theatre" című könyvet, 1928-ban pedig Rupert Mason és R. Boyd Morrison társaságában a nagy sikerű "Robes of Thespis. Modern művészek jelmeztervei". Munkái az 1932-es Los Angeles-i (Kalifornia) nyári olimpiai játékok festészeti és művészeti versenyén is szerepeltek, 1925-ben pedig már elnyerte a "Grand Prix"-t a Párizsi Szalon falfestészetért és színháztervezésért. Az állandóan túlzott munkaterhelés azonban George Sheringham viszonylag rövid, de rendkívül intenzív és eseménydús élete vége felé súlyos áldozatokat követelt. 1932-től általános egészségi állapota megromlott, rokkantként néhány virágcsendéletet rajzolt, és 1937. november 11-én, alig két nappal 53. születésnapja előtt, saját házában, Hampsteadben halt meg.
Vannak olyan művészek, akiket annyi alkotói adottsággal és képességgel áldott meg az ég, hogy mind a kortársak, mind az utókor szinte csodálattal tekint az ilyen kivételes tehetségekre, tekintve a rengeteg sikert, eredményt és díjat. E múzsáktól oly gazdagon megcsókolt, a sors által oly bőkezűen kegyelt és ma is nagyra becsült zsenik közé tartozott George Sheringham angol festő és illusztrátor, valamint dekoratőr és színpadtervező, akit 1937-ben a "Royal Society of Arts" "Royal Designers for Industry" díjának első kitüntetettjeként nem sokkal halála előtt hivatalosan is méltó módon kitüntettek. Sheringham egy anglikán lelkész és a Marylebone-i Christ Church iskolaigazgatójának fiaként a gloucesteri King's Schoolban, a Slade School of Fine Artban és a párizsi Sorbonne-on tanult. 1905-től fiatalon Párizsban, Velencében, Brüsszelben és Berlinben, valamint Londonban, Melbourne-ben és New Yorkban kollektív és egyéni kiállításokon mutatta be műveit.
George Sheringham valóságos és szinte fáradhatatlan munkabíró volt, számos díszletet és jelmezt tervezett balett, opera és színház számára, például a világhírű klasszikusok, A kaméliás hölgy, az Othello, a Tizenkettedik éjszaka, a Hamlet, a H.M.S. Pinafore, a Penzance kalózai, a Türelem vagy a Bunthorne menyasszonya és a Trial by Jury című előadások és produkciók számára, amelyeket frenetikusan ünnepelt a közönség. Legalább ennyire keresett dekoratőrként Sheringham tervezte a Devonshire House zeneszobáját, a Seaford House számára egy festménysorozatot, a londoni Claridge's Hotel báltermét, valamint az 1937-es párizsi világkiállítás brit pavilonjának egy részét. Az önreklámozás igen vállalkozó szellemű úttörője is volt, az 1920-as évek elején tömegesen gyártott kereskedelmi terveket készített a gazdag polgárok háztartásainak lakberendezésére. Mintha Sheringham még nem lett volna teljesen elfoglalva e számos igényes tevékenységgel, Max Beerbohm, Edmond Rostand és Cyrus MacMillan szerzők könyveit is illusztrálta.
Sheringham még legyezők tervezőjeként is nevet szerzett magának, és 1921-ben bátyjával, Hugh-val, aki a "The Field" című hagyományos sportmagazin horgászszerkesztőjeként dolgozott, együtt dolgozott egy legyezőhorgászatról szóló könyvön, a "The Book of the Fly Rod" címűn. Ezzel egyidejűleg a "Pen and Pencil" című folyóiratban rajzról szóló cikkeket is publikált, 1927-ben szerkesztette a "Design in the Theatre" című könyvet, 1928-ban pedig Rupert Mason és R. Boyd Morrison társaságában a nagy sikerű "Robes of Thespis. Modern művészek jelmeztervei". Munkái az 1932-es Los Angeles-i (Kalifornia) nyári olimpiai játékok festészeti és művészeti versenyén is szerepeltek, 1925-ben pedig már elnyerte a "Grand Prix"-t a Párizsi Szalon falfestészetért és színháztervezésért. Az állandóan túlzott munkaterhelés azonban George Sheringham viszonylag rövid, de rendkívül intenzív és eseménydús élete vége felé súlyos áldozatokat követelt. 1932-től általános egészségi állapota megromlott, rokkantként néhány virágcsendéletet rajzolt, és 1937. november 11-én, alig két nappal 53. születésnapja előtt, saját házában, Hampsteadben halt meg.
Oldal 1 / 2