George James Coates a 19. század végének és a 20. század elejének egyik legjelentősebb ausztrál festője. Műveit a fény és a színek iránti figyelemre méltó érzékenység jellemzi, ami az impresszionizmus fontos képviselőjévé tette Ausztráliában. Coates különösen híres volt portréiról, amelyeken finom pszichológiai mélységet és az alanyok hangsúlyos egyéniségét érte el. Képessége, hogy megragadja egy pillanat hangulatát, egyedülálló vibrálást és hitelességet kölcsönzött festményeinek. Coates kompozícióit gyakran kiegyensúlyozott harmónia jellemzi, a hagyományos akadémikus technikákat modern impresszionista hatásokkal vegyítve. Különösen a meleg, földszínű paletta használata kölcsönöz nyugodt, szinte meditatív jelleget műveinek. Az ausztrál művészettörténetben Coates az európai irányzatok és a kialakulóban lévő ausztrál nemzeti identitás közötti hídnak tekinthető. Festményei egyaránt tükrözik európai képzettségének hatásait és Ausztrália sajátos fényviszonyait és tájképeit. Coates közszereplőkről, művésztársakról és családtagokról készített portréi ma már számos múzeumban és gyűjteményben megtalálhatók, és technikai kifinomultságuk és érzelmi mélységük miatt nagyra értékelik őket. Munkásságának tartós hatása nyilvánvaló abban a megbecsülésben, amelyet a művészek következő generációi tanúsítanak iránta. Coates művészi öröksége szorosan kapcsolódik egy független ausztrál művészeti nyelv kialakulásához, amelyet a nemzetközi hatások és a helyi sajátosságok szintézise jellemez. Műveit ma már nemcsak korának jelentős tanúságtételeiként, hanem a kortárs művészek számára is inspirációs forrásként tartják számon.