Georg Vilhelm Pauli a 19. század végének és a 20. század elejének egyik legbefolyásosabb svéd művésze, aki figyelemre méltó sokoldalúságáról és a kompozíciós harmónia iránti éles érzékéről híres. Pauli nemcsak festőként, hanem elkötelezett művészetelméletíróként és íróként is formálta a svéd művészeti életet. Művészi útja a Svéd Művészeti Akadémián kezdődött, amelyet franciaországi és olaszországi tanulmányutak követtek, amelyek maradandó nyomot hagytak stílusára. Az impresszionizmussal és a szimbolizmussal való találkozás mélyen befolyásolta szemléletét, ami a színek finom használatához, a hangulatos megvilágításhoz és a költői vizuális nyelvhez vezetett. Pauli ügyesen egyensúlyozta ki a tájképeket, portrékat és falfestményeket, megteremtve a harmónia és a feszültség egyedülálló játékát. Művei gyakran a nyugodt felületek és a dinamikus vonalak ritmikus váltakozását mutatják, mélységgel és érzelmekkel töltve meg festményeit.

A festészeten túl Pauli művészeti íróként is tevékenykedett, és a svéd művészet megújításáért szállt síkra. Középületeken, például a stockholmi városházán elhelyezett falfestményei a monumentális dizájn és a kollektív hatás iránti érdeklődését tükrözik. A dekoratív elemek és a világos kompozíció kombinációja időtlen eleganciát kölcsönöz műveinek. Pauli egész pályafutása során a hagyomány és a modernitás szintézisére törekedett, mindig nyitott maradt az új hatások iránt. Hatása messze túlmutatott Svédországon, hiszen írásai és kiállításai nemzetközi elismerést váltottak ki. Hanna Hirsch-Pauli festőművésszel kötött házassága olyan kreatív cserét eredményezett, amely mindkettőjük életművét gazdagította. Georg Vilhelm Paulira úgy emlékeznek, mint olyan művészre, akinek kifinomult ritmus- és színérzéke maradandó nyomot hagyott a svéd művészetben.