A 17. század előrehaladtával Európában új szenvedély alakult ki. Ez volt az az időszak, amikor új világokat fedeztek fel. A tengerészek expedíciókra indultak, és nem volt ritka, hogy botanikusok is részt vettek ezeken a felfedező utakon. A hajók visszatérését türelmetlenül várták, különösen a társadalom felsőbb rétegei. A botanizálás jó modornak számított, és csak a legszebb és legegzotikusabb növények kerültek a gyűjtők kertjeibe. Ezzel párhuzamosan fejlődött a botanikai művészet is. Georg Dionysius Ehret az apjától tanulta meg a kertészkedés alapjait, és megtette első óvatos lépéseit a rajzolás felé. Ehret festői tehetsége és alapos botanikai ismeretei kivételes festővé tették.rnbr/br/rnA fiatal Ehret kisebb kitérőket tett meg, mielőtt hírnévre, elismerésre és jólétre tett szert. Az a szerencsés körülmény, hogy a távoli országokból származó számos növényt és gyógynövényt kellett katalogizálni és botanikai kontextusba helyezni, biztosította a fiatal festő megélhetését. Ehret megrendelésre szállított műveket gyógyszerészeknek és büszke kerttulajdonosoknak, akiknek buja virágpompáját megörökítette. A gyűjtési láz és az egyedi kertek létrehozása Angliában különösen erősen eluralkodott. Ugyanebben az időben Svédországban a növénykutató Linné a botanikának szentelte magát. Egy csipetnyi szerencse és a megfelelő ismeretségek juttatták Georg Dionysus Ehret Angliába. Az ország vezető botanikusai és gyűjtői hamar felfigyeltek a fiatal németre, és keresték a képeit. Carl von Linné éppen a binomiális nómenklatúra rendszerének kidolgozásán dolgozott, Ehret pedig a botanikai társaságok nagy érdeklődésével illusztrálta felfedezéseit. Ehret a 18. század legjelentősebb botanikus művészévé fejlődött. Stílusa nagy hatással lett, és a művészetben ma is elismert a Linné-stílus kifejezés alatt.rnbr/br/rnGeorg Dionysus Ehret nagy örömét lelte a növények festésében. A botanikai gyűjtők kitárták kapuikat, és Ehretnek adták a legszebb motívumokat. Cserébe festmény formájában kapták meg kincseiket. Ehret vázlatfüzetekkel dolgozott. Vázlatai nagy botanikai ismereteiről tanúskodnak. A kidolgozások a virágok finom pompáját bemutató művek, amelyek mintha háttérbe szorították volna a művészben rejlő természettudóst. A finom bimbókat és virágokat lombozat egészíti ki, amely a színek sokszínű játékát mutatja. Ehret a természettudományos megfigyeléseket műalkotásokká alakította át. Ehret a Kew-i botanikus kertben található látványos növények illusztrációival különleges kitüntetésben részesült. Az angol botanika középpontjába való bejutás azt jelenti, hogy megérkezett. A nagy botanikus művész élete hátralévő részét Angliában töltötte, és olyan kiterjedt műveket hagyott hátra, amelyek ma is a természettudományi múzeumok gyűjteményeit díszítik.
A 17. század előrehaladtával Európában új szenvedély alakult ki. Ez volt az az időszak, amikor új világokat fedeztek fel. A tengerészek expedíciókra indultak, és nem volt ritka, hogy botanikusok is részt vettek ezeken a felfedező utakon. A hajók visszatérését türelmetlenül várták, különösen a társadalom felsőbb rétegei. A botanizálás jó modornak számított, és csak a legszebb és legegzotikusabb növények kerültek a gyűjtők kertjeibe. Ezzel párhuzamosan fejlődött a botanikai művészet is. Georg Dionysius Ehret az apjától tanulta meg a kertészkedés alapjait, és megtette első óvatos lépéseit a rajzolás felé. Ehret festői tehetsége és alapos botanikai ismeretei kivételes festővé tették.rnbr/br/rnA fiatal Ehret kisebb kitérőket tett meg, mielőtt hírnévre, elismerésre és jólétre tett szert. Az a szerencsés körülmény, hogy a távoli országokból származó számos növényt és gyógynövényt kellett katalogizálni és botanikai kontextusba helyezni, biztosította a fiatal festő megélhetését. Ehret megrendelésre szállított műveket gyógyszerészeknek és büszke kerttulajdonosoknak, akiknek buja virágpompáját megörökítette. A gyűjtési láz és az egyedi kertek létrehozása Angliában különösen erősen eluralkodott. Ugyanebben az időben Svédországban a növénykutató Linné a botanikának szentelte magát. Egy csipetnyi szerencse és a megfelelő ismeretségek juttatták Georg Dionysus Ehret Angliába. Az ország vezető botanikusai és gyűjtői hamar felfigyeltek a fiatal németre, és keresték a képeit. Carl von Linné éppen a binomiális nómenklatúra rendszerének kidolgozásán dolgozott, Ehret pedig a botanikai társaságok nagy érdeklődésével illusztrálta felfedezéseit. Ehret a 18. század legjelentősebb botanikus művészévé fejlődött. Stílusa nagy hatással lett, és a művészetben ma is elismert a Linné-stílus kifejezés alatt.rnbr/br/rnGeorg Dionysus Ehret nagy örömét lelte a növények festésében. A botanikai gyűjtők kitárták kapuikat, és Ehretnek adták a legszebb motívumokat. Cserébe festmény formájában kapták meg kincseiket. Ehret vázlatfüzetekkel dolgozott. Vázlatai nagy botanikai ismereteiről tanúskodnak. A kidolgozások a virágok finom pompáját bemutató művek, amelyek mintha háttérbe szorították volna a művészben rejlő természettudóst. A finom bimbókat és virágokat lombozat egészíti ki, amely a színek sokszínű játékát mutatja. Ehret a természettudományos megfigyeléseket műalkotásokká alakította át. Ehret a Kew-i botanikus kertben található látványos növények illusztrációival különleges kitüntetésben részesült. Az angol botanika középpontjába való bejutás azt jelenti, hogy megérkezett. A nagy botanikus művész élete hátralévő részét Angliában töltötte, és olyan kiterjedt műveket hagyott hátra, amelyek ma is a természettudományi múzeumok gyűjteményeit díszítik.
Oldal 1 / 2