Georg Desmarees, a rokokó korszak festője egy olyan világba invitálja a nézőt, ahol a fény és a szín érzéki egységbe olvad. Portréi sokkal többek, mint puszta képmások - a lélek tükrei, amelyeket finom pasztellszínekben örökített meg, és olyan könnyedséggel árasztanak el, amely a 18. századi udvari élet eleganciáját és törékenységét tükrözi. Desmarees mesterien emelte ki az őt ábrázolók egyéniségét anélkül, hogy az összkompozíció harmóniáját megbontotta volna. Művein nemcsak a külső megjelenéssel, hanem az ábrázoltak rejtett érzelmeivel és álmaival is találkozhatunk. Az arckifejezés és a gesztusok finom árnyalatai, a fény játéka a selymen, a bársonyon és a csipkén, festményeit egy letűnt korszak pillanatképeinek tünteti fel, ahol a szépség és a reprezentáció elválaszthatatlanul összekapcsolódott.

Desmarees művészetét a realizmus és az idealizált ábrázolás közötti finom egyensúly jellemzi. Az a képessége, hogy meg tudta ragadni mecénásai jellemét, az európai udvarok keresett portréfestőjévé tette, különösen Münchenben, ahol élete nagy részét töltötte. A kompozíciók gyakran olyanok, mintha a művész és a portréalany közötti bensőséges párbeszédek lennének, amelyeket a csendes méltóság és a kecsesség légköre hatja át. Desmarees festészeti stílusát az arcvonások finom modellezése és a textúrák aprólékos megjelenítése jellemzi, ami szinte kézzelfogható jelenlétet kölcsönöz műveinek. Művészetének érzelmi hatása a külső szépség és a belső mélység ötvözésében rejlik - ez a rokokó jellemzője, amelyet Desmarees sajátos módon értelmezett. Festményei arra invitálják a nézőket, hogy merüljenek el az udvari társaság világában, és fedezzék fel az emberi lét finom árnyoldalait.