Gaudenzio Ferrari piemonti festőről keveset tudunk. Főleg szülőhelyén dolgozott, számos festménye megtalálható Varallo Sesia városában, például a Santa Maria delle Grazie ferences templomban, ahol egy nagyszabású, Krisztus életét ábrázoló freskót, a "Gaudenzio Ferrari-falat" készítette. Ez minden bizonnyal az egyik fő műve, a figurák és jelenetek bódító színpompájú, túláradó gazdagsága közeli szemlélődésre invitál. A központi keresztre feszítési jelenet gyakorlatilag magával ragadja az embert, a halál pillanatát Jézus tanítványai és követői, valamint édesanyja nagy borzongással fogadják, ami érzelmileg a mai napig mélyen átélhető. A reneszánsz templomba járók többsége nem tudott olvasni, de ezeken a képeken intenzíven átélhették Krisztus művét, szenvedését és feltámadását is, és elmerülhettek az imádságban. A freskó, amely a felirat szerint 1513-ban készült el, kétségtelenül a piemonti és lombardiai reneszánsz egyik legnagyobb remekműve. A mai napig megmaradt egy szépen megőrzött gyöngyszemnek.
Gaudenzio Ferrari munkássága kezdetben a régebbi milánói iskola hatásait követte. Először annak egyik képviselője, Giovanni Scotto műhelyében dolgozott. Később Leonardo da Vinci hatása is érezhető, különösen mivel Ferrari hosszú időt töltött Milánóban, ahol 1546-ban, 75 éves korában meghalt. Lehet, hogy Leonardo közvetlen tanítványa volt, bár a források nem tűnnek egyértelműnek. 1524 körül ismét hosszabb ideig dolgozott Varallóban, ezúttal a Sacro Monte, a Szent Hegyen, ahol nemcsak freskókat festett a kápolnákban, hanem életnagyságú terrakotta figurákat ábrázoló domborműveket is készített. Gaudenzio Ferrari remekműveinek is köszönhető, hogy a varallói Sacro Monte ma az UNESCO Világörökség része. A Szent Hegyen az áhítatos nézők elmélkedésre és imádságra ihletődtek, és a mester műalkotásai mind a mai napig kifejtik hatásukat. A szentekről különböző oltárképeken is megemlékeznek. Szent Katalint például kísérteties módon ábrázolják. A csatlósok végül nem árthatnak neki, mert átszellemült tekintete Istenre mutat, mártíromsága nem volt hiábavaló.
Végül a rendkívül termékeny művész a saronnói kupolás templomban egy többfigurás angyalkoncertet alkotott. Itt ezek az égi alakok gyakorlatilag nyüzsögnek, fuvolán, vonós hangszereken, dudán játszanak, és együtt énekelnek kórusokat. Igazán földöntúli hangulatot teremt a templomban éneklő valódi kórus. A kedves arcokon a nagy mester, Leonardo ragyog, aki minden bizonnyal a piemonti művész egyik nagy példaképe volt. Utóbbi a vercellói San Paolo refektórium számára készített egy Utolsó vacsorát. Nem csoda, hogy Leonardóra emlékeztet: Milánóban Ferrari Leonardo Utolsó vacsoráját tartotta szem előtt, és a nagy zseni hatása a tájkép ábrázolásán is érezhető.
Gaudenzio Ferrari piemonti festőről keveset tudunk. Főleg szülőhelyén dolgozott, számos festménye megtalálható Varallo Sesia városában, például a Santa Maria delle Grazie ferences templomban, ahol egy nagyszabású, Krisztus életét ábrázoló freskót, a "Gaudenzio Ferrari-falat" készítette. Ez minden bizonnyal az egyik fő műve, a figurák és jelenetek bódító színpompájú, túláradó gazdagsága közeli szemlélődésre invitál. A központi keresztre feszítési jelenet gyakorlatilag magával ragadja az embert, a halál pillanatát Jézus tanítványai és követői, valamint édesanyja nagy borzongással fogadják, ami érzelmileg a mai napig mélyen átélhető. A reneszánsz templomba járók többsége nem tudott olvasni, de ezeken a képeken intenzíven átélhették Krisztus művét, szenvedését és feltámadását is, és elmerülhettek az imádságban. A freskó, amely a felirat szerint 1513-ban készült el, kétségtelenül a piemonti és lombardiai reneszánsz egyik legnagyobb remekműve. A mai napig megmaradt egy szépen megőrzött gyöngyszemnek.
Gaudenzio Ferrari munkássága kezdetben a régebbi milánói iskola hatásait követte. Először annak egyik képviselője, Giovanni Scotto műhelyében dolgozott. Később Leonardo da Vinci hatása is érezhető, különösen mivel Ferrari hosszú időt töltött Milánóban, ahol 1546-ban, 75 éves korában meghalt. Lehet, hogy Leonardo közvetlen tanítványa volt, bár a források nem tűnnek egyértelműnek. 1524 körül ismét hosszabb ideig dolgozott Varallóban, ezúttal a Sacro Monte, a Szent Hegyen, ahol nemcsak freskókat festett a kápolnákban, hanem életnagyságú terrakotta figurákat ábrázoló domborműveket is készített. Gaudenzio Ferrari remekműveinek is köszönhető, hogy a varallói Sacro Monte ma az UNESCO Világörökség része. A Szent Hegyen az áhítatos nézők elmélkedésre és imádságra ihletődtek, és a mester műalkotásai mind a mai napig kifejtik hatásukat. A szentekről különböző oltárképeken is megemlékeznek. Szent Katalint például kísérteties módon ábrázolják. A csatlósok végül nem árthatnak neki, mert átszellemült tekintete Istenre mutat, mártíromsága nem volt hiábavaló.
Végül a rendkívül termékeny művész a saronnói kupolás templomban egy többfigurás angyalkoncertet alkotott. Itt ezek az égi alakok gyakorlatilag nyüzsögnek, fuvolán, vonós hangszereken, dudán játszanak, és együtt énekelnek kórusokat. Igazán földöntúli hangulatot teremt a templomban éneklő valódi kórus. A kedves arcokon a nagy mester, Leonardo ragyog, aki minden bizonnyal a piemonti művész egyik nagy példaképe volt. Utóbbi a vercellói San Paolo refektórium számára készített egy Utolsó vacsorát. Nem csoda, hogy Leonardóra emlékeztet: Milánóban Ferrari Leonardo Utolsó vacsoráját tartotta szem előtt, és a nagy zseni hatása a tájkép ábrázolásán is érezhető.
Oldal 1 / 2