A 19. századból a 20. századba való átmenetkor Európa olyan korszakot élt meg, amely politikai és társadalmi szempontból számos történelmi jelentőségű pillanatot tartogatott. Frédéric de Haenen holland művész a kor egyik legtermékenyebb illusztrátora volt, és számos ilyen különleges pillanatnak részese lehetett. Frédéric de Haenen Utrechtben született. Oktatásának idejéről keveset tudunk. De Haenen 1886-ban tűnt fel először művészként. A holland részt vett egy fehér-fekete kiállításon, és rajzáért bronzérmet kapott. Két évvel később Frédéric a francia L'Illustration magazinnak kezdett dolgozni. Ez a társulás Frédéricet élete harminc évén át elkíséri.
Frédéric de Haenen életét rendkívüli mennyiségű utazás jellemzi. 47 évesen Londonba költözik, és különböző magazinoknak dolgozik illusztrátorként. Frédéric Afrika-tudósító lesz, és Közép-Afrikába utazik. Illusztrátorként a gyarmatosítás idejéről számol be. Pillanatképeket készít, és részletes litográfiákat készít, amelyek kifejezőek és hangulatokat közvetítenek. Frédéric de Haenen nem dolgozik néhány mozdulattal, nem célozgat. Művei olyan részletek, amelyeket egy fotós másképp nem tudott volna megörökíteni. A művész Oroszországba látogat, és beutazza az országot egészen a távoli szibériai tájakig. Itt is nyilvánvaló az aprólékossága az ábrázolásban.
A kortársak és kollégák úgy jellemezték a művészt, mint aki szeretett visszahúzódni. Francia kollégája, Ernest Clair-Guyot visszaemlékezéseiben beszél de Haenen-nel való együttműködéséről. Állítólag Párizs központján kívül élt. Egy olyan kerületben, amely akkoriban csak néhány házból, kertből és mezőből állt. A szerkesztőségben töltött hosszú estéken Frédéricnek két taxit kellett használnia, hogy hazajusson, mivel egy sofőr nem tett meg ilyen hosszú utakat. A művész életét kalandosnak írják le. Festményei azt mutatják, hogy utazásai nem kizárólag élvezetesek voltak. Különmegbízottként Madagaszkáron járt, és részt vett I. Vilmos császár temetésén Berlinben. Az első világháború után Frédéric de Haenen visszatért Franciaországba, és nyugalmat keresett. Több mint hatvanévesen már sokat látott és tapasztalt. Vásárolt egy telket Bréhat breton szigeten. Itt épített magának egy kis várat, és Krec'h Gwen, fehér földnek nevezte el. Frédéric de Haenen a szigeten festett családi motívumokkal és a szigeten élő halászokkal kapcsolatos festményeket. A művész fiatalon a mindennapi dolgoknak szentelte magát. Az alkmaari sajtpiac és a sajtkészítésről szóló festmények tanúskodnak hollandiai gyökereiről. E szakaszok között egy olyan időszak húzódik, amelyről litográfiái sokat mesélnek.
A 19. századból a 20. századba való átmenetkor Európa olyan korszakot élt meg, amely politikai és társadalmi szempontból számos történelmi jelentőségű pillanatot tartogatott. Frédéric de Haenen holland művész a kor egyik legtermékenyebb illusztrátora volt, és számos ilyen különleges pillanatnak részese lehetett. Frédéric de Haenen Utrechtben született. Oktatásának idejéről keveset tudunk. De Haenen 1886-ban tűnt fel először művészként. A holland részt vett egy fehér-fekete kiállításon, és rajzáért bronzérmet kapott. Két évvel később Frédéric a francia L'Illustration magazinnak kezdett dolgozni. Ez a társulás Frédéricet élete harminc évén át elkíséri.
Frédéric de Haenen életét rendkívüli mennyiségű utazás jellemzi. 47 évesen Londonba költözik, és különböző magazinoknak dolgozik illusztrátorként. Frédéric Afrika-tudósító lesz, és Közép-Afrikába utazik. Illusztrátorként a gyarmatosítás idejéről számol be. Pillanatképeket készít, és részletes litográfiákat készít, amelyek kifejezőek és hangulatokat közvetítenek. Frédéric de Haenen nem dolgozik néhány mozdulattal, nem célozgat. Művei olyan részletek, amelyeket egy fotós másképp nem tudott volna megörökíteni. A művész Oroszországba látogat, és beutazza az országot egészen a távoli szibériai tájakig. Itt is nyilvánvaló az aprólékossága az ábrázolásban.
A kortársak és kollégák úgy jellemezték a művészt, mint aki szeretett visszahúzódni. Francia kollégája, Ernest Clair-Guyot visszaemlékezéseiben beszél de Haenen-nel való együttműködéséről. Állítólag Párizs központján kívül élt. Egy olyan kerületben, amely akkoriban csak néhány házból, kertből és mezőből állt. A szerkesztőségben töltött hosszú estéken Frédéricnek két taxit kellett használnia, hogy hazajusson, mivel egy sofőr nem tett meg ilyen hosszú utakat. A művész életét kalandosnak írják le. Festményei azt mutatják, hogy utazásai nem kizárólag élvezetesek voltak. Különmegbízottként Madagaszkáron járt, és részt vett I. Vilmos császár temetésén Berlinben. Az első világháború után Frédéric de Haenen visszatért Franciaországba, és nyugalmat keresett. Több mint hatvanévesen már sokat látott és tapasztalt. Vásárolt egy telket Bréhat breton szigeten. Itt épített magának egy kis várat, és Krec'h Gwen, fehér földnek nevezte el. Frédéric de Haenen a szigeten festett családi motívumokkal és a szigeten élő halászokkal kapcsolatos festményeket. A művész fiatalon a mindennapi dolgoknak szentelte magát. Az alkmaari sajtpiac és a sajtkészítésről szóló festmények tanúskodnak hollandiai gyökereiről. E szakaszok között egy olyan időszak húzódik, amelyről litográfiái sokat mesélnek.
Oldal 1 / 4