Az osztrák származású Franz von Defregger tiroli parasztcsaládból származott. Különösen lenyűgözőek hangulatos zsánerképei, amelyek a tiroli szabadságharc és a parasztok mindennapi életének átszellemült jeleneteit ábrázolják.
Franz von Defregger már gyermekkorában művészi tehetségről tett tanúbizonyságot. Szülei halála után megörökölte a gazdaságukat. Defregger azt tervezte, hogy kivándorol Amerikába. Ehhez eladta szülei farmját, és kifizette két nővérét. Tervei azonban nem váltak valóra. Ehelyett Innsbruckban kötött ki a szakiskolában, és Michael Stolz szobrászhoz került tanoncnak. Miután a müncheni Királyi Iparművészeti Iskola előkészítő osztályába járt, a következő évben sikeres felvételi vizsgát tett a Királyi Művészeti Akadémiára. Ott Hermann Anschütz német festőművészhez iratkozott be festészeti órákra. Párizsi tanulmányútja során, ahol a Ècole des Beaux-Arts-ban tanult, kapcsolatba került a barbizoni iskola festészetével, amely különösen nagy hatással volt természetábrázolásaira. Útközben folytatta autodidakta képzését, többek között az aktrajzok terén. Münchenbe való visszatérése után Carl Theodor von Piloty történeti festő műtermének alkalmazottja lett. Átvette tanára alapvető kolorisztikus vonásait, de más témákat választott. Defregger gyorsan nagy népszerűségre tett szert a müncheni közönség körében, és a müncheni iskola egyik legnépszerűbb zsánerfestőjévé vált, nemzetközi szinten is. Georg von Hauberrisser építész tervei alapján a müncheni Königinstraße-n építtetett egy előkelő villát, amely hamarosan társasági találkozóhellyé vált. A zsáner- és történelmi festmények mellett nagy érdeklődéssel festett portrékat, amelyeknek témái többnyire rokonok és ismerősök voltak.
Defregger számos díjat és kitüntetést kapott pályafutása során. A Bajor Korona Érdemrenddel és a "Pour le Mérite" Tudományos és Művészeti Renddel tüntették ki. Néhány évvel később megkapta a Ritter von Defregger címet, és München díszpolgárává avatták. 43 éves korában II. Lajos király kinevezte a müncheni akadémia kompozíciós osztályának történeti festészet professzorává, ahol több mint 30 éven át tanított. Defreggernek nem sikerült a köztéri munkáiban kapcsolódnia a modernizmushoz, amely teljesen új követelményeket támasztott a festészettel szemben. Van azonban néhány privát vázlat és tanulmány, amelyek a tájképfestészetben kolorisztikus készségéről, a portréfestészetben pedig megfigyelőképességéről tanúskodnak. Néhány festménye a bolzanói Helytörténeti Múzeumban található, mivel a szabadságharcos Andreas Hofer hőstetteinek ábrázolásaként nagy jelentőséggel bírnak Dél-Tirol számára. Tanítványai között olyan jelentős művészek voltak, mint Lovis Corinth, Hans Perathoner és Josef Moroder-Lusenberg. Defregger 85 éves korában halt meg, és a müncheni Északi temetőben, a családi sírboltban temették el. Halála után Bécsben, Bolzanóban és Berlinben több utcát is elneveztek róla, de nem mindegyik tartotta meg hosszú távon ezt a nevet.
Az osztrák származású Franz von Defregger tiroli parasztcsaládból származott. Különösen lenyűgözőek hangulatos zsánerképei, amelyek a tiroli szabadságharc és a parasztok mindennapi életének átszellemült jeleneteit ábrázolják.
Franz von Defregger már gyermekkorában művészi tehetségről tett tanúbizonyságot. Szülei halála után megörökölte a gazdaságukat. Defregger azt tervezte, hogy kivándorol Amerikába. Ehhez eladta szülei farmját, és kifizette két nővérét. Tervei azonban nem váltak valóra. Ehelyett Innsbruckban kötött ki a szakiskolában, és Michael Stolz szobrászhoz került tanoncnak. Miután a müncheni Királyi Iparművészeti Iskola előkészítő osztályába járt, a következő évben sikeres felvételi vizsgát tett a Királyi Művészeti Akadémiára. Ott Hermann Anschütz német festőművészhez iratkozott be festészeti órákra. Párizsi tanulmányútja során, ahol a Ècole des Beaux-Arts-ban tanult, kapcsolatba került a barbizoni iskola festészetével, amely különösen nagy hatással volt természetábrázolásaira. Útközben folytatta autodidakta képzését, többek között az aktrajzok terén. Münchenbe való visszatérése után Carl Theodor von Piloty történeti festő műtermének alkalmazottja lett. Átvette tanára alapvető kolorisztikus vonásait, de más témákat választott. Defregger gyorsan nagy népszerűségre tett szert a müncheni közönség körében, és a müncheni iskola egyik legnépszerűbb zsánerfestőjévé vált, nemzetközi szinten is. Georg von Hauberrisser építész tervei alapján a müncheni Königinstraße-n építtetett egy előkelő villát, amely hamarosan társasági találkozóhellyé vált. A zsáner- és történelmi festmények mellett nagy érdeklődéssel festett portrékat, amelyeknek témái többnyire rokonok és ismerősök voltak.
Defregger számos díjat és kitüntetést kapott pályafutása során. A Bajor Korona Érdemrenddel és a "Pour le Mérite" Tudományos és Művészeti Renddel tüntették ki. Néhány évvel később megkapta a Ritter von Defregger címet, és München díszpolgárává avatták. 43 éves korában II. Lajos király kinevezte a müncheni akadémia kompozíciós osztályának történeti festészet professzorává, ahol több mint 30 éven át tanított. Defreggernek nem sikerült a köztéri munkáiban kapcsolódnia a modernizmushoz, amely teljesen új követelményeket támasztott a festészettel szemben. Van azonban néhány privát vázlat és tanulmány, amelyek a tájképfestészetben kolorisztikus készségéről, a portréfestészetben pedig megfigyelőképességéről tanúskodnak. Néhány festménye a bolzanói Helytörténeti Múzeumban található, mivel a szabadságharcos Andreas Hofer hőstetteinek ábrázolásaként nagy jelentőséggel bírnak Dél-Tirol számára. Tanítványai között olyan jelentős művészek voltak, mint Lovis Corinth, Hans Perathoner és Josef Moroder-Lusenberg. Defregger 85 éves korában halt meg, és a müncheni Északi temetőben, a családi sírboltban temették el. Halála után Bécsben, Bolzanóban és Berlinben több utcát is elneveztek róla, de nem mindegyik tartotta meg hosszú távon ezt a nevet.
Oldal 1 / 1