Francisco Llorens Díaz, aki 1874. április 10-én született a bájos La Coruñában és 1948. február 11-én halt meg a kulturálisan vibráló Madridban, spanyol-galíciai származású, kiemelkedő festő volt. A csendéletek és tájképek mesteri ábrázolásáról híres művei ma is nagy jelentőséggel bírnak a művészvilágban. Kereskedőcsalád közepén született, pályája kezdetben eleve eleve eleve elrendeltetett volt: A kereskedelem irányította életét. A művészet mégis mágnesként vonzotta, ezért rajzórákat kezdett venni a La Coruña-i Iparművészeti Iskolában. Román Navarro katonai művész irányítása alatt találta meg igazi hivatását. Elszántan követte a művészi pályát, és Spanyolország kulturális központja, Madrid vonzotta. Ott beiratkozott a tekintélyes Real Academia de Bellas Artes de San Fernando nevű művészeti iskolába, és szerencséje volt, hogy az Carlos de Haes-ban tanulhatott. Művészi képességeit a páratlan Joaquín Sorolla stúdiójában csiszolta tovább.
Egy ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy művészi horizontját kiszélesítve az Academia de España en Roma képzésén vegyen részt. Innen egy csoport diáktársával inspiráló utazásra indult Belgiumba és Hollandiába. Különösen a festői Brugge városában töltött több hónapos intenzív tartózkodás hagyott benne maradandó nyomot. Rómában készült művei olyan nagy elismerést kaptak, hogy a spanyol nagykövet három darabot megvásárolt belőlük, és kiállította őket a fenséges Quirinal-palotában. Ezekkel az élményekkel gazdagodva 1906-ban visszatért Spanyolországba. A következő két évtizedben Francisco Llorens Díaz számos kiállításon mutatta be műveit, nevezetesen 1917-ben a galíciai művészet második kiállításán és ugyanebben az évben a barcelonai Galerías Layetanasban rendezett kiállításon. Itt barátja, Fernando Álvarez de Sotomayor mellett állt. Bár műveit Panamában és Buenos Airesben is kiállították, amerikai földre soha nem tette be a lábát. A "Rías Baixas" című tájképéért 1922-ben első osztályú kitüntetést kapott az Országos Művészeti Kiállításon. 1929-ben őt érte az a megtiszteltetés, hogy megszervezze a galíciai pavilont az ibér-amerikai kiállításon.
Llorens Díaz magánéletét boldog, de szomorú pillanatok is jellemezték. 1918-ban feleségül vette Eva Rodríguezt, egy neves la coruñai orvos lányát. A nő sajnos 1925-ben meghalt, két szeretett lányt hagyva rá. Nem sokkal később megkapta a III. Károlyi Rend nagykeresztjét, ami annak a nagy elismerésnek a jele, amelyet már életében kapott. A viharos spanyol polgárháború idején Francisco Llorens Díaz ideje nagy részét Madridban töltötte, mielőtt 1938-ban lányaival együtt Valenciába menekült volna. Itt a csendéletek festésében találta meg a módját, hogy kifejezze belső zaklatottságát. A háború után Madrid és Galícia között ingázott, ahol folytatta mélyreható tájképeinek megalkotását. 1942-ben újabb megtiszteltetés érte, amikor alma materének, a Real Academia-nak a tagjává választották. Egy évvel később a Real Academia Gallega is hasonló kitüntetésben részesítette.
Élete vége felé, 1945-ben egészségi állapota romlani kezdett, súlyos emlékezetkiesési rohamokban szenvedett. Francisco Llorens Díaz 1948-ban halt meg, és szeretett felesége mellé temették. Ma lehetősége van arra, hogy műveinek varázsát és szépségét otthonában is élvezze kiváló minőségű művészeti nyomatok segítségével. Cégünk Francisco Llorens Díaz és sok más művész festményeinek és műveinek reprodukált műnyomatát kínálja. Arra törekszünk, hogy igazságot szolgáltassunk a művész örökségének, ezért minden egyes műnyomatot a legnagyobb gondossággal és odaadással készítünk. Így minden egyes nyomat egyedi műalkotássá válik, lehetővé téve, hogy megtapasztalja Francisco Llorens Díaz művészi zsenialitását, miközben otthonát a művészettörténet egy darabjával gazdagítja.
Francisco Llorens Díaz, aki 1874. április 10-én született a bájos La Coruñában és 1948. február 11-én halt meg a kulturálisan vibráló Madridban, spanyol-galíciai származású, kiemelkedő festő volt. A csendéletek és tájképek mesteri ábrázolásáról híres művei ma is nagy jelentőséggel bírnak a művészvilágban. Kereskedőcsalád közepén született, pályája kezdetben eleve eleve eleve elrendeltetett volt: A kereskedelem irányította életét. A művészet mégis mágnesként vonzotta, ezért rajzórákat kezdett venni a La Coruña-i Iparművészeti Iskolában. Román Navarro katonai művész irányítása alatt találta meg igazi hivatását. Elszántan követte a művészi pályát, és Spanyolország kulturális központja, Madrid vonzotta. Ott beiratkozott a tekintélyes Real Academia de Bellas Artes de San Fernando nevű művészeti iskolába, és szerencséje volt, hogy az Carlos de Haes-ban tanulhatott. Művészi képességeit a páratlan Joaquín Sorolla stúdiójában csiszolta tovább.
Egy ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy művészi horizontját kiszélesítve az Academia de España en Roma képzésén vegyen részt. Innen egy csoport diáktársával inspiráló utazásra indult Belgiumba és Hollandiába. Különösen a festői Brugge városában töltött több hónapos intenzív tartózkodás hagyott benne maradandó nyomot. Rómában készült művei olyan nagy elismerést kaptak, hogy a spanyol nagykövet három darabot megvásárolt belőlük, és kiállította őket a fenséges Quirinal-palotában. Ezekkel az élményekkel gazdagodva 1906-ban visszatért Spanyolországba. A következő két évtizedben Francisco Llorens Díaz számos kiállításon mutatta be műveit, nevezetesen 1917-ben a galíciai művészet második kiállításán és ugyanebben az évben a barcelonai Galerías Layetanasban rendezett kiállításon. Itt barátja, Fernando Álvarez de Sotomayor mellett állt. Bár műveit Panamában és Buenos Airesben is kiállították, amerikai földre soha nem tette be a lábát. A "Rías Baixas" című tájképéért 1922-ben első osztályú kitüntetést kapott az Országos Művészeti Kiállításon. 1929-ben őt érte az a megtiszteltetés, hogy megszervezze a galíciai pavilont az ibér-amerikai kiállításon.
Llorens Díaz magánéletét boldog, de szomorú pillanatok is jellemezték. 1918-ban feleségül vette Eva Rodríguezt, egy neves la coruñai orvos lányát. A nő sajnos 1925-ben meghalt, két szeretett lányt hagyva rá. Nem sokkal később megkapta a III. Károlyi Rend nagykeresztjét, ami annak a nagy elismerésnek a jele, amelyet már életében kapott. A viharos spanyol polgárháború idején Francisco Llorens Díaz ideje nagy részét Madridban töltötte, mielőtt 1938-ban lányaival együtt Valenciába menekült volna. Itt a csendéletek festésében találta meg a módját, hogy kifejezze belső zaklatottságát. A háború után Madrid és Galícia között ingázott, ahol folytatta mélyreható tájképeinek megalkotását. 1942-ben újabb megtiszteltetés érte, amikor alma materének, a Real Academia-nak a tagjává választották. Egy évvel később a Real Academia Gallega is hasonló kitüntetésben részesítette.
Élete vége felé, 1945-ben egészségi állapota romlani kezdett, súlyos emlékezetkiesési rohamokban szenvedett. Francisco Llorens Díaz 1948-ban halt meg, és szeretett felesége mellé temették. Ma lehetősége van arra, hogy műveinek varázsát és szépségét otthonában is élvezze kiváló minőségű művészeti nyomatok segítségével. Cégünk Francisco Llorens Díaz és sok más művész festményeinek és műveinek reprodukált műnyomatát kínálja. Arra törekszünk, hogy igazságot szolgáltassunk a művész örökségének, ezért minden egyes műnyomatot a legnagyobb gondossággal és odaadással készítünk. Így minden egyes nyomat egyedi műalkotássá válik, lehetővé téve, hogy megtapasztalja Francisco Llorens Díaz művészi zsenialitását, miközben otthonát a művészettörténet egy darabjával gazdagítja.
Oldal 1 / 1