Olaszország széles, fényes égboltja alatt 1818-ban Vastóban, Chietiben egy figyelemre méltó művészlélek született: Filippo Palizzi. Ez a férfi a 19. század egyik legjelentősebb olasz festőjévé vált, akinek lenyűgöző műveit ma művészi nyomatainkon örökítjük meg.
Palizzi 1837-ben Nápolyba költözött, ahol beiratkozott a Királyi Képzőművészeti Intézetbe. A formális tanulmányok azonban nem gyújtották fel alkotó szellemének lángját, ezért néhány hónap után otthagyta az intézményt, és Giuseppe Bonolis festőművész állami iskolája felé fordult. A Franciaországba emigrált művész testvére révén Palizzi megismerkedett a barbizoni iskola festészetével, amely a vidéki tájképek teljes természeti pompájukban való ábrázolásának szentelte magát.
Palizzi művészi útja végül az 1855-ös párizsi világkiállításra, majd Hollandiába vezetett. Miután 1863-ban visszatért Párizsba, intenzíven foglalkozni kezdett a természetrajzokkal. Műveiben, amelyeket kiváló minőségű műnyomatok formájában kínálunk, a természet iránti mély megértése és szeretete vált nyilvánvalóvá. Az ezt követő években a fény felfedezésének szentelte magát festményein, mind a kültéri, mind a beltéri tájképekben, és gyakran bájos zsánerjeleneteket alkotott, melyeken gyerekek és állatok láthatóak.
Az akadémiai oktatás modernizálásának szenvedélyes szószólója volt, Palizzi 1861-ben Nápolyban megalapította a "Società Promotrice di Belle Arti" társaságot, a Művészeti Tárlattal1 együtt, majd 1878-ban a "Museo Artistico Industriale" intézményt. A művészetért tett szolgálatait számos kitüntetéssel ismerték el, többek között az Olasz Korona- és az Osztrák Ferenc József-rend Commendatore-jának nevezték ki.
Filippo Palizzi, akinek életművét művészeti nyomatainkkal ünnepeljük, 1899-ben halt meg Nápolyban. Öröksége azonban számos tanítványa, például Giovanni Patrone és Gaetano de Vito műveiben, valamint festőművész testvérei, Francesco Paolo, Giuseppe és Nicola Palizzi festményeiben él tovább. Célunk, hogy művészi örökségét művészi nyomatainkban továbbvigyük és megőrizzük.
Olaszország széles, fényes égboltja alatt 1818-ban Vastóban, Chietiben egy figyelemre méltó művészlélek született: Filippo Palizzi. Ez a férfi a 19. század egyik legjelentősebb olasz festőjévé vált, akinek lenyűgöző műveit ma művészi nyomatainkon örökítjük meg.
Palizzi 1837-ben Nápolyba költözött, ahol beiratkozott a Királyi Képzőművészeti Intézetbe. A formális tanulmányok azonban nem gyújtották fel alkotó szellemének lángját, ezért néhány hónap után otthagyta az intézményt, és Giuseppe Bonolis festőművész állami iskolája felé fordult. A Franciaországba emigrált művész testvére révén Palizzi megismerkedett a barbizoni iskola festészetével, amely a vidéki tájképek teljes természeti pompájukban való ábrázolásának szentelte magát.
Palizzi művészi útja végül az 1855-ös párizsi világkiállításra, majd Hollandiába vezetett. Miután 1863-ban visszatért Párizsba, intenzíven foglalkozni kezdett a természetrajzokkal. Műveiben, amelyeket kiváló minőségű műnyomatok formájában kínálunk, a természet iránti mély megértése és szeretete vált nyilvánvalóvá. Az ezt követő években a fény felfedezésének szentelte magát festményein, mind a kültéri, mind a beltéri tájképekben, és gyakran bájos zsánerjeleneteket alkotott, melyeken gyerekek és állatok láthatóak.
Az akadémiai oktatás modernizálásának szenvedélyes szószólója volt, Palizzi 1861-ben Nápolyban megalapította a "Società Promotrice di Belle Arti" társaságot, a Művészeti Tárlattal1 együtt, majd 1878-ban a "Museo Artistico Industriale" intézményt. A művészetért tett szolgálatait számos kitüntetéssel ismerték el, többek között az Olasz Korona- és az Osztrák Ferenc József-rend Commendatore-jának nevezték ki.
Filippo Palizzi, akinek életművét művészeti nyomatainkkal ünnepeljük, 1899-ben halt meg Nápolyban. Öröksége azonban számos tanítványa, például Giovanni Patrone és Gaetano de Vito műveiben, valamint festőművész testvérei, Francesco Paolo, Giuseppe és Nicola Palizzi festményeiben él tovább. Célunk, hogy művészi örökségét művészi nyomatainkban továbbvigyük és megőrizzük.
Oldal 1 / 1