Fernand Pelez a 19. század végi francia realizmus kiemelkedő alakja, aki a párizsi társadalom szociális nehézségeinek és kirekesztettjeinek kíméletlen ábrázolásáról híres. Festményein az aprólékos, szinte fotografikus részletesség és az alanyok iránti mély empátia ötvöződik, Párizs utcáit az emberi tragédiák színpadává változtatva. Koldusok, utcagyerekek és munkások népesítik be a vásznait, történeteiket komor színvilággal ábrázolja, amely kihangsúlyozza létük melankolikus alaphangját. Pelez kompozícióit fegyelmezett rend és tisztaság jellemzi, de e struktúrán belül a fény és az árnyék drámai kölcsönhatásba lép, olyan vizuális ritmust teremtve, amely a csend és a feszültség között ingadozik.

A Párizsban született és elhunyt Pelez tudatosan elfordult a Belle Époque csillogásától, és ehelyett a társadalom peremén élőkre összpontosított. Monumentális művei, mint például a híres "Grimaces et Misères - Les Saltimbanques", alakok panorámáját mutatják be, amelyek mindegyike aprólékosan jellemzett és csendes méltósággal átitatott. Vizuális elbeszéléseinek ritmusa váltakozik a statikus nyugalom és a látens nyugtalanság között, megragadva alanyai rezignáltságát és csendes dacát egyaránt. Pelez elsősorban olajjal vászonra festett technikáját a kifinomult modellálás és a finom megvilágítás jellemzi, ami alakjainak kísérteties jelenlétet kölcsönöz, amely a nézőben megmarad.

Bár Pelez életében kevés elismerésben részesült, és halála után nagyrészt elfelejtették, életművét ma már a társadalmi elkötelezettségű művészet jelentős bizonyítékaként értékelik. Festményei nemcsak egy letűnt korszak dokumentumai, hanem a társadalmi igazságtalanság egyetemes vádjai is. Főhőseinek érzelmi intenzitása és csendes méltósága a fin-de-siècle párizsi városi élet egyik legmeggyőzőbb krónikásává teszi Pelezt.