Ferdinand Georg Waldmüller Ausztria egyik legjelentősebb portréfestője volt. Ferdinánd 14 éves korában elhagyta szülői házát. Hogy megélhetését biztosítsa, kihasználta tehetségét - portrékat festett. Sok éven át biztos jövedelemhez jutott így. Ráadásul rendkívüli képességeinek híre egyre messzebbre és messzebbre terjedt. A művész maga is tovább akarta fejleszteni szenvedélyét. Ezért úgy döntött, hogy a bécsi Képzőművészeti Akadémián festészetet tanul. Már tanulmányai alatt is más tevékenységet folytatott. Művészettanárként dolgozott. Gazdag családok alkalmazták, ő tanította a ház gyermekeit. Így a Gyulay grófi család tagjai is.
1815-ben sikeresen befejezte tanulmányait Bécsben. Ebben az időben tört ki a városban a biedermeier korszak. A művészetben biedermeiernek az 1815 és 1848 közötti időszakot tekintik. Ebben az időszakban a polgárság körében egy sajátos kultúra alakult ki. Az embereket egyre inkább a lakberendezés, a divat és az irodalom foglalkoztatta. Házi zenét játszottak. A biedermeier korszak a "menekülés az idillbe" címkét viseli. Ferdinand Georg Waldmüller festőművész kihasználta ezt a fejlődést, mert hamar felismerte a szép dolgok iránti vágyat. Így a portréfestészet mellett a zsáner- és tájképfestészet területén is dolgozott. Ismét elterjedt a művész tehetségének híre. Üzlete virágzott. Ugyanakkor művészi kifejezőképessége tovább fejlődött. Ez idő alatt alkotta meg legfontosabb műveit, mint például "Dr. Josef Eltz József jegyző családja" című művét. Még Ludwig van Beethoven, az akkori évek egyik leghíresebb zeneszerzője is rendelt egy portrét Waldmüllertől. Micsoda megtiszteltetés!
Ferdinand Waldmüller portréi még ma is különleges vonzerővel bírnak számunkra, emberek számára. Művei figyelemre méltó mélységgel bírnak. Emellett felismerhető Waldmüller összetéveszthetetlen védjegye: a napfény és a nap naturalista ábrázolása. Waldmüller ezt úgy elsajátította, mint alig más művész a maga korában. Valószínűleg utazásai során fejlesztette ki védjegyét, amelyek során Olaszországba és Párizsba is eljutott. Különösen délen többször is megörökítette művein az ősi romokat. Tökéletesítette a fény és árnyék ábrázolását, és olyan új dimenziót adott a zsánerfestészetnek, amelyet korábban senki sem alkotott. A művész 72 éves koráig élt.
Ferdinand Georg Waldmüller Ausztria egyik legjelentősebb portréfestője volt. Ferdinánd 14 éves korában elhagyta szülői házát. Hogy megélhetését biztosítsa, kihasználta tehetségét - portrékat festett. Sok éven át biztos jövedelemhez jutott így. Ráadásul rendkívüli képességeinek híre egyre messzebbre és messzebbre terjedt. A művész maga is tovább akarta fejleszteni szenvedélyét. Ezért úgy döntött, hogy a bécsi Képzőművészeti Akadémián festészetet tanul. Már tanulmányai alatt is más tevékenységet folytatott. Művészettanárként dolgozott. Gazdag családok alkalmazták, ő tanította a ház gyermekeit. Így a Gyulay grófi család tagjai is.
1815-ben sikeresen befejezte tanulmányait Bécsben. Ebben az időben tört ki a városban a biedermeier korszak. A művészetben biedermeiernek az 1815 és 1848 közötti időszakot tekintik. Ebben az időszakban a polgárság körében egy sajátos kultúra alakult ki. Az embereket egyre inkább a lakberendezés, a divat és az irodalom foglalkoztatta. Házi zenét játszottak. A biedermeier korszak a "menekülés az idillbe" címkét viseli. Ferdinand Georg Waldmüller festőművész kihasználta ezt a fejlődést, mert hamar felismerte a szép dolgok iránti vágyat. Így a portréfestészet mellett a zsáner- és tájképfestészet területén is dolgozott. Ismét elterjedt a művész tehetségének híre. Üzlete virágzott. Ugyanakkor művészi kifejezőképessége tovább fejlődött. Ez idő alatt alkotta meg legfontosabb műveit, mint például "Dr. Josef Eltz József jegyző családja" című művét. Még Ludwig van Beethoven, az akkori évek egyik leghíresebb zeneszerzője is rendelt egy portrét Waldmüllertől. Micsoda megtiszteltetés!
Ferdinand Waldmüller portréi még ma is különleges vonzerővel bírnak számunkra, emberek számára. Művei figyelemre méltó mélységgel bírnak. Emellett felismerhető Waldmüller összetéveszthetetlen védjegye: a napfény és a nap naturalista ábrázolása. Waldmüller ezt úgy elsajátította, mint alig más művész a maga korában. Valószínűleg utazásai során fejlesztette ki védjegyét, amelyek során Olaszországba és Párizsba is eljutott. Különösen délen többször is megörökítette művein az ősi romokat. Tökéletesítette a fény és árnyék ábrázolását, és olyan új dimenziót adott a zsánerfestészetnek, amelyet korábban senki sem alkotott. A művész 72 éves koráig élt.
Oldal 1 / 4