Ferdinand Georg Waldmüller Ausztria egyik legkiemelkedőbb portréfestője volt. Ferdinand 14 évesen elhagyta szülői házát. Megélhetését biztosítandó, tehetségét kamatoztatta – portrékat festett. Sok éven át így biztos jövedelemhez jutott. Ráadásul rendkívüli tehetségéről egyre szélesebb körben terjedt a hír. Maga a művész is tovább akarta fejleszteni szenvedélyét. Ezért úgy döntött, hogy festészetet tanul a Bécsi Képzőművészeti Akadémián. Már tanulmányai alatt is más tevékenységet is végzett. Művészetoktatóként dolgozott. Jómódú családok alkalmazták, és a ház gyermekeit tanította. Így történt ez a Gyulay grófcsaládnál is. br/br/rn1815-ben sikeresen befejezte tanulmányait Bécsben. Ekkoriban a városban kitört a biedermeier korszak. A művészetben a biedermeier korszaknak az 1815 és 1848 közötti időszakot tekintik. Abban az időben a polgárság körében kialakult egy sajátos kultúra. Az emberek egyre inkább foglalkoztak a belsőépítészettel, a divattal és az irodalommal. Otthoni zenélést űztek. A Biedermeier-korszakot az „idillbe menekülés” címkéje jellemzi. Ezt a fejleményt Ferdinand Georg Waldmüller festő a saját javára fordította, mert gyorsan felismerte a szép dolgok iránti vágyat. Így a portréfestészet mellett a zsáner- és tájfestészet területén is tevékenykedett. A művész tehetsége ismét híre ment. Üzlete virágzott. Művészi kifejezésmódja eközben folyamatosan fejlődött. Ebben az időszakban születtek legjelentősebb művei, mint például „Dr. Josef Eltz jegyző családja”. Még Ludwig van Beethoven, az akkori évek egyik leghíresebb zeneszerzője is megrendelte Waldmüllertől a portréját. Micsoda megtiszteltetés! br/br/rnFerdinand Waldmüller portréi még ma is különleges vonzerőt gyakorolnak ránk, emberekre. Művei figyelemre méltó mélységet hordoznak. Ezenkívül felismerhető Waldmüller jellegzetes védjegye: a természetes nappali fény és a nap ábrázolása. Ezt Waldmüller úgy művelte, mint alig egy másik művész a korosztályából. Védjegyét valószínűleg az utazásai során fejlesztette ki, amelyek Olaszországba és Párizsba vezették. Különösen délen örökítette meg újra és újra az antik romokat műveiben. Tökéletesítette a fény-árnyék ábrázolását, és ezzel új dimenziót adott a zsánerfestészetnek, amit addig még senki sem teremtett meg. A művész 72 éves korában hunyt el.
Ferdinand Georg Waldmüller Ausztria egyik legkiemelkedőbb portréfestője volt. Ferdinand 14 évesen elhagyta szülői házát. Megélhetését biztosítandó, tehetségét kamatoztatta – portrékat festett. Sok éven át így biztos jövedelemhez jutott. Ráadásul rendkívüli tehetségéről egyre szélesebb körben terjedt a hír. Maga a művész is tovább akarta fejleszteni szenvedélyét. Ezért úgy döntött, hogy festészetet tanul a Bécsi Képzőművészeti Akadémián. Már tanulmányai alatt is más tevékenységet is végzett. Művészetoktatóként dolgozott. Jómódú családok alkalmazták, és a ház gyermekeit tanította. Így történt ez a Gyulay grófcsaládnál is. br/br/rn1815-ben sikeresen befejezte tanulmányait Bécsben. Ekkoriban a városban kitört a biedermeier korszak. A művészetben a biedermeier korszaknak az 1815 és 1848 közötti időszakot tekintik. Abban az időben a polgárság körében kialakult egy sajátos kultúra. Az emberek egyre inkább foglalkoztak a belsőépítészettel, a divattal és az irodalommal. Otthoni zenélést űztek. A Biedermeier-korszakot az „idillbe menekülés” címkéje jellemzi. Ezt a fejleményt Ferdinand Georg Waldmüller festő a saját javára fordította, mert gyorsan felismerte a szép dolgok iránti vágyat. Így a portréfestészet mellett a zsáner- és tájfestészet területén is tevékenykedett. A művész tehetsége ismét híre ment. Üzlete virágzott. Művészi kifejezésmódja eközben folyamatosan fejlődött. Ebben az időszakban születtek legjelentősebb művei, mint például „Dr. Josef Eltz jegyző családja”. Még Ludwig van Beethoven, az akkori évek egyik leghíresebb zeneszerzője is megrendelte Waldmüllertől a portréját. Micsoda megtiszteltetés! br/br/rnFerdinand Waldmüller portréi még ma is különleges vonzerőt gyakorolnak ránk, emberekre. Művei figyelemre méltó mélységet hordoznak. Ezenkívül felismerhető Waldmüller jellegzetes védjegye: a természetes nappali fény és a nap ábrázolása. Ezt Waldmüller úgy művelte, mint alig egy másik művész a korosztályából. Védjegyét valószínűleg az utazásai során fejlesztette ki, amelyek Olaszországba és Párizsba vezették. Különösen délen örökítette meg újra és újra az antik romokat műveiben. Tökéletesítette a fény-árnyék ábrázolását, és ezzel új dimenziót adott a zsánerfestészetnek, amit addig még senki sem teremtett meg. A művész 72 éves korában hunyt el.
Oldal 1 / 5