Eugène Louis Boudin (1824 - 1894) egész életében nem engedte el egyetlen motívumát: a tengert. Ez aligha meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy ifjúkorát a normandiai tengerparton töltötte. Gyermekként egy kikötői révkalauz fia a Le Havre-i kikötő kompján dolgozott utaskísérőként. A képzőművészettel való kapcsolata inkább véletlenszerű volt. Miután fiatal felnőttként nyitott egy írószerboltot, a helyi festők tőle vásárolták meg használati eszközeiket. Boudin lelkesedett a műveikért, és kiállította őket az üzletében. Tétován, de olyan festők, mint Eugène Isabey, Constant Troyon és Jean-François Millet, akik felismerték tehetségét, bátorították, hogy maga is ecsetet ragadjon. Mindössze 22 éves korában teljesen a művészetnek szentelte életét, és végül 1851-ben elhagyta szülőföldjét, Észak-Franciaországot, hogy Párizsban Eugène Isabey-nél tanuljon festészetet.
Boudint a francia impresszionizmus úttörőjének tartják. Ezt nemcsak Claude Monet-val és Gustave Courbet-vel való barátsága bizonyítja. Ez az ő egész festészeti habitusa, amely egy egész korszak számára meghatározóvá vált. Boudin volt az egyik első művész, aki a poros műtermekkel szemben a szabadban való festést részesítette előnyben és propagálta. Műveinek kedvelt motívumai tehát a tájképek voltak. Csak ott tudta megragadni a folyamatosan változó fényt vagy a szél és a víz árnyékos mozgását, és életre kelteni őket a vásznon. Festményei gyors, mégis precíz ecsetvonásaikkal ragadnak meg, amelyek árnyalataiban a természettel való látszólag véletlenszerű találkozások átformált képét tükrözik, mégis adósak a tanára, Isabey realizmusával. Műveiben nem az egyén van előtérben. Minden a környezetnek tartozik, és harmóniában él vele.
Eugène Louis Boudin (1824 - 1894) egész életében nem engedte el egyetlen motívumát: a tengert. Ez aligha meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy ifjúkorát a normandiai tengerparton töltötte. Gyermekként egy kikötői révkalauz fia a Le Havre-i kikötő kompján dolgozott utaskísérőként. A képzőművészettel való kapcsolata inkább véletlenszerű volt. Miután fiatal felnőttként nyitott egy írószerboltot, a helyi festők tőle vásárolták meg használati eszközeiket. Boudin lelkesedett a műveikért, és kiállította őket az üzletében. Tétován, de olyan festők, mint Eugène Isabey, Constant Troyon és Jean-François Millet, akik felismerték tehetségét, bátorították, hogy maga is ecsetet ragadjon. Mindössze 22 éves korában teljesen a művészetnek szentelte életét, és végül 1851-ben elhagyta szülőföldjét, Észak-Franciaországot, hogy Párizsban Eugène Isabey-nél tanuljon festészetet.
Boudint a francia impresszionizmus úttörőjének tartják. Ezt nemcsak Claude Monet-val és Gustave Courbet-vel való barátsága bizonyítja. Ez az ő egész festészeti habitusa, amely egy egész korszak számára meghatározóvá vált. Boudin volt az egyik első művész, aki a poros műtermekkel szemben a szabadban való festést részesítette előnyben és propagálta. Műveinek kedvelt motívumai tehát a tájképek voltak. Csak ott tudta megragadni a folyamatosan változó fényt vagy a szél és a víz árnyékos mozgását, és életre kelteni őket a vásznon. Festményei gyors, mégis precíz ecsetvonásaikkal ragadnak meg, amelyek árnyalataiban a természettel való látszólag véletlenszerű találkozások átformált képét tükrözik, mégis adósak a tanára, Isabey realizmusával. Műveiben nem az egyén van előtérben. Minden a környezetnek tartozik, és harmóniában él vele.
Oldal 1 / 7