A művészet mindig a kor tükre. Emil Rau festményei pedig sok ember mély igényét elégítették ki (és elégítik ki ma is): A háttérben az Alpok kékes hegyvonulatai, az előtérben egy rózsás arcú, dirndlibe öltözött, fess lány, három népviseletbe öltözött, egymást üdvözlő és lazán beszélgető parasztasszony, alpesi rétek, alpesi legelők vagy rusztikus (de makulátlan) parasztházak közepén. Bajor kultúrtáj, életöröm, eredeti vidéki közösség, tiszta, rózsás és idilli, gyakran túlméretezett verseskötet vagy matricás képek patinájával.

Emil Rau nagy sikert aratott a bajor hatású zsánerfestészetével. A zsánerfestészet népszerű hétköznapi jeleneteket ábrázol, kiemelve a szokásokat, viseleteket és hagyományokat, főként bizonyos embercsoportok és szakmák esetében. Műfaji festmények már az ókorban is léteztek, például a görög vázákon és az egyiptomi falfestményeken. A mesteri holland zsánerképek, például a durva kocsmai jelenetekkel, szintén jól ismertek. Hogy ezek a jelenetek mennyire voltak valóban valósághűek, vagy nem inkább bizonyos vonásokat emeltek ki, az nyitott kérdés. A 18. század végétől kezdve a zsánerfestészet minden elképzelhető hétköznapi témára kialakult: a témák közé tartoztak a hajtott vadászjelenetek, a cipészműhelyben vagy a patikában töltött munkanapok, a vidéki esküvők, a folyóparti mosónők és így tovább. Franz Carl Spitzweg olajfestményei, amelyeken a kispolgári miliő jeleneteit és portréit ábrázolta rokonszenvvel, humorral és részletszeretettel, már közmondásosan híresek. A 19. században a zsánerképeknek nagy közönsége alakult ki: az egyre növekvő középosztály festményekkel tudta és akarta otthonát díszíteni, és a népszerű folyóiratok, amelyek folytatásos regényeket, útikönyveket és mindenféle szórakoztató szövegeket közöltek, szintén szívesen illusztrálták cikkeiket zsánerképekkel, gyakran egyszerű fametszetekkel, de egyre egyszerűbb nyomdai eljárásokkal színes litográfiákkal is. Emil Rau ennek a közönségnek festett. Illusztrációi megjelentek a "Jugendlust" című ifjúsági magazinban, a "Gartenlaube" című családi magazinban vagy a "Fliegende Blätter" című hetilapban, amely szatírákat, karikatúrákat, verseket és történeteket tartalmazott a német polgárságról (a "Biedermann" például az egyik találmánya), és amelyhez többek között Wilhelm Busch is készített illusztrációkat. Emil Rau számos olajfestménye - szinte kizárólag portrék és alpesi tájképek - ma is megtalálja a közönségét - és az árát, hiszen egy "eredeti Rau" ma már aligha kapható 2000 euró alatt.

Rau 1858-ban született Drezdában. Nem vette át nagyapja és apja nagy múltú litográfiai műhelyét (mindketten udvari litográfusok voltak, azaz a szász udvarnak dolgoztak), hanem 1875-ben beiratkozott a drezdai művészeti akadémiára, többek között Leon Pohle és Ferdinand Wilhelm Pauwels tanítványaként. 1879-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémiára került, ahol többek között Alexander Wagner és ifjabb Wilhelm Lindenschmit tanítványa volt. 1883-tól Rau szabadúszó illusztrátorként és festőként dolgozott Münchenben, eltekintve egy kétéves drezdai tartózkodástól 1882 és 1884 között. 1886-ban Münchenben vette feleségül a bajorországi Oberstreu faluból származó Annamaria Dietzert; a házaspárnak négy fia született. Emil Rau 1937-ben halt meg.