Christian Krohg (1852-1925) skageni festőművész egész életében politikailag elkötelezett művész volt, aki festőként, íróként és újságíróként kritikusan foglalkozott társadalmi kérdésekkel. A hátrányos helyzetű emberek életéből vett hangulatos képi jelenetek a közvetlen hatás és a kézzelfogható testiség benyomását keltik.
Miután Christian Krohg Oslo közelében született, 1874-ben Németországba ment művészetet tanulni. Először Karlsruhéba, a Badeni Nagyhercegi Művészeti Iskolába, ahol megismerkedett Max Klinger szobrásszal és festővel, majd a Berlini Akadémiára. Művészi fejlődésének egyik legmeghatározóbb állomása az 1881 és 1882 közötti párizsi tartózkodása volt, ahol Krohgra nagy hatással volt Édouard Manet festészete. Az utazás impresszionista hatásait lényegében későbbi műveiben fejezte ki, amikor a dániai Skagenben működő művésztelep tagjaként az egyszerű emberek nehéz életét tette visszatérő képi motívumává. Korábban homogén színpalettája most világosabbá és kontrasztosabbá vált. A kék, a vörös és a zöld tónusok mélyebbé tették festészetét, ecsetvonásai szélesebbek és esetenként lendületesebbek lettek. Krohg Albertine i politilægens venteværelse című festménye például Albertine című 1886-os regényének egy eseményét ábrázolja. A mű, amely a prostitúcióról és a polgári kettős mércéről szól, kezdetben botrányt okozott, amikor elkobozták. Most azonban Christian Krohgnak sikerült nagy lelkesedést kiváltania a kortárs kritikusok körében, ami segítette őt a festői áttörésben.
1890 és 1910 között Christian Krogh újságíróként dolgozott a Verdens Gang című napilapnál, amely akkoriban a legnagyobb példányszámú politikai lap volt Norvégiában. 1909-től az Állami Művészeti Akadémia professzora, majd 1925-ben bekövetkezett haláláig az akadémia igazgatója volt. Christian Krogh egykori tanítványa, Oda Krogh festőművész felesége volt. A házasságból két gyermek született, de csak fia, Per fordult a művészet felé festőként és könyvillusztrátorként.
Christian Krohg (1852-1925) skageni festőművész egész életében politikailag elkötelezett művész volt, aki festőként, íróként és újságíróként kritikusan foglalkozott társadalmi kérdésekkel. A hátrányos helyzetű emberek életéből vett hangulatos képi jelenetek a közvetlen hatás és a kézzelfogható testiség benyomását keltik.
Miután Christian Krohg Oslo közelében született, 1874-ben Németországba ment művészetet tanulni. Először Karlsruhéba, a Badeni Nagyhercegi Művészeti Iskolába, ahol megismerkedett Max Klinger szobrásszal és festővel, majd a Berlini Akadémiára. Művészi fejlődésének egyik legmeghatározóbb állomása az 1881 és 1882 közötti párizsi tartózkodása volt, ahol Krohgra nagy hatással volt Édouard Manet festészete. Az utazás impresszionista hatásait lényegében későbbi műveiben fejezte ki, amikor a dániai Skagenben működő művésztelep tagjaként az egyszerű emberek nehéz életét tette visszatérő képi motívumává. Korábban homogén színpalettája most világosabbá és kontrasztosabbá vált. A kék, a vörös és a zöld tónusok mélyebbé tették festészetét, ecsetvonásai szélesebbek és esetenként lendületesebbek lettek. Krohg Albertine i politilægens venteværelse című festménye például Albertine című 1886-os regényének egy eseményét ábrázolja. A mű, amely a prostitúcióról és a polgári kettős mércéről szól, kezdetben botrányt okozott, amikor elkobozták. Most azonban Christian Krohgnak sikerült nagy lelkesedést kiváltania a kortárs kritikusok körében, ami segítette őt a festői áttörésben.
1890 és 1910 között Christian Krogh újságíróként dolgozott a Verdens Gang című napilapnál, amely akkoriban a legnagyobb példányszámú politikai lap volt Norvégiában. 1909-től az Állami Művészeti Akadémia professzora, majd 1925-ben bekövetkezett haláláig az akadémia igazgatója volt. Christian Krogh egykori tanítványa, Oda Krogh festőművész felesége volt. A házasságból két gyermek született, de csak fia, Per fordult a művészet felé festőként és könyvillusztrátorként.
Oldal 1 / 2