Cecilia Beaux 1855. május 1-jén született a pennsylvaniai Philadelphiában, és olyan mesterien bánik a színekkel, hogy portréi ma is keresettek, mint képzőművészeti nyomatok. Az egykor a New York-i előkelő társaság középpontjában álló festő kitörölhetetlen nyomot hagyott az amerikai művészvilágban. Édesanyja korai elvesztése után Beaux a nővérével együtt anyai rokonai gondozásában nőtt fel, mivel francia apja kevés időt töltött lányaival. 1871-ben, tizenhat éves korában Beaux megkapta első rajzóráit egy nagynénjétől, aki történelmi és vallási festményeiről volt ismert. Tekintettel a fiatal Beaux figyelemre méltó tehetségére, nagynénje lehetővé tette számára, hogy egy holland művésznél folytassa a képzést. 1877-ben Beaux-t végül felvették a neves Pennsylvania Akadémiára. A "Gyermekkor utolsó napjai" című műve, amelyet 1885-ben Philadelphiában állított ki, jelentette első nagy sikerét. Ez a festmény két évvel később egy párizsi kiállításon is nagy népszerűségnek örvendett.
1888-ban Beaux megkezdte európai útját, Párizsban az Académie Julian és az Académie Colarossi iskolákban tanult. Angliában és Olaszországban is járt, hogy a múzeumokban tanulmányozza a régi mesterek műveit. Tanárai között olyan neves festők voltak, mint Tony Robert Fleury és William Adolphe Bouguereau. A századfordulótól Beaux New Yorkban találta meg életének központját, ahol a gazdag felsőbb osztályok elismert portréfestőjeként dolgozott. Háza társadalmi központtá vált, ahol a politika, a művészet és az üzleti élet prominens személyiségei fordultak meg, és élvezték, hogy portréikat megfestette. Kiállításai társadalmi eseményekké váltak. Számos portréja között szerepel Georges Clemenceau, Edith Roosevelt és lánya, valamint Sir David Beatty, 1. Earl Beatty portréja. Egy Cecilia Beaux portréjának művészi lenyomata nemcsak esztétikai csúcspont, hanem a történelem egy darabja is, amelyet e rendkívüli művész gyakorlott szeme örökített meg.
Cecilia Beaux 1855. május 1-jén született a pennsylvaniai Philadelphiában, és olyan mesterien bánik a színekkel, hogy portréi ma is keresettek, mint képzőművészeti nyomatok. Az egykor a New York-i előkelő társaság középpontjában álló festő kitörölhetetlen nyomot hagyott az amerikai művészvilágban. Édesanyja korai elvesztése után Beaux a nővérével együtt anyai rokonai gondozásában nőtt fel, mivel francia apja kevés időt töltött lányaival. 1871-ben, tizenhat éves korában Beaux megkapta első rajzóráit egy nagynénjétől, aki történelmi és vallási festményeiről volt ismert. Tekintettel a fiatal Beaux figyelemre méltó tehetségére, nagynénje lehetővé tette számára, hogy egy holland művésznél folytassa a képzést. 1877-ben Beaux-t végül felvették a neves Pennsylvania Akadémiára. A "Gyermekkor utolsó napjai" című műve, amelyet 1885-ben Philadelphiában állított ki, jelentette első nagy sikerét. Ez a festmény két évvel később egy párizsi kiállításon is nagy népszerűségnek örvendett.
1888-ban Beaux megkezdte európai útját, Párizsban az Académie Julian és az Académie Colarossi iskolákban tanult. Angliában és Olaszországban is járt, hogy a múzeumokban tanulmányozza a régi mesterek műveit. Tanárai között olyan neves festők voltak, mint Tony Robert Fleury és William Adolphe Bouguereau. A századfordulótól Beaux New Yorkban találta meg életének központját, ahol a gazdag felsőbb osztályok elismert portréfestőjeként dolgozott. Háza társadalmi központtá vált, ahol a politika, a művészet és az üzleti élet prominens személyiségei fordultak meg, és élvezték, hogy portréikat megfestette. Kiállításai társadalmi eseményekké váltak. Számos portréja között szerepel Georges Clemenceau, Edith Roosevelt és lánya, valamint Sir David Beatty, 1. Earl Beatty portréja. Egy Cecilia Beaux portréjának művészi lenyomata nemcsak esztétikai csúcspont, hanem a történelem egy darabja is, amelyet e rendkívüli művész gyakorlott szeme örökített meg.
Oldal 1 / 1