Ha a 19. századi karikatúrákat keresi, nem hagyhatja ki a "Majom" című művet. Az álnév (Ape = olaszul méh) mögött Carlo Pellegrini olasz művész áll. Olyan nemesi családból származott, amely kapcsolatban állt az olasz Medicivel - a befolyásos firenzei olasz dinasztiával. Ez vezetett ahhoz is, hogy Pellegrini fiatalon találkozott Albert Edwarddal, a későbbi VII. Edward királlyal. Ezek a kiemelkedő kapcsolatok biztosították azt is, hogy az olasz végül Londonba költözött, ahol művészként befogadták a viktoriánus előkelő társaság köreibe.
Ott találkozott a legkülönbözőbb ismert és prominens személyiségekkel. Köztük volt Gibson Bowles, a brit Vanity Fair alapítója. A Vanity Fair első száma 1868-ban jelent meg Londonban. A lap alcíme "A politikai, társadalmi és irodalmi árucikkek heti bemutatója" volt. A Thommy Bowles által alapított lap célja az volt, hogy a divatról, az aktuális eseményekről, a művészetről, az irodalomról és a színházról szóló cikkek mellett a társadalom botrányait is leleplezze. Bowles felismerte Pellegrini tehetségét. Egyedülálló karikaturista volt. Ehhez az általa ábrázolt embereknek nem kellett sokáig modellként ülniük. Általában elég volt neki, hogy néhány napig megfigyelje az "áldozatát". Megjegyezte a pózokat és arckifejezéseket, és csak a mentális képet szem előtt tartva kiváló képmásokat rajzolt. Bowles ezután megbízta, hogy rajzolja meg Benjamin Disraeli miniszterelnök karikatúráját. A hamarosan ott megjelent kromolitográfia azonnali sikert aratott, és megalapozta Pellegrini hírnevét itthon és külföldön egyaránt. William Gladstone második portréja alig egy héttel később jelent meg. Ettől kezdve a Vanity Fair minden számában szerepelt egy nagyméretű színes, eredeti litográfiai portré egy politikai vagy kortárs személyiségről. Az egyik leghíresebb Thomas Carlyle brit íróé. A karikatúrák szellemesen, de jóindulatúan és szelíden is készültek a magazinban. Ez még "Vanity Fair Style" néven is ismertté vált.
Ape hamarosan a Vanity Fair egyik legkeresettebb művészévé vált Sir Leslie Ward ("Spy") mellett. Tovább finomította amúgy is elegáns stílusát. Bohém személyisége is híressé tette. Művészként extravagáns volt, homoszexualitását kiélte, és kissé különc volt. Mégsem veszítette el erős olasz akcentusát. Színes madár a szigorú viktoriánus társadalomban. Barátságot kötött a 19. század számos jelentős művészével. Köztük volt James McNeill Whistler és Edgar Degas, aki még egy portrét is festett barátságuk emlékére. Pellegrini haláláig a Vanity Fairnek rajzolt.
Ha a 19. századi karikatúrákat keresi, nem hagyhatja ki a "Majom" című művet. Az álnév (Ape = olaszul méh) mögött Carlo Pellegrini olasz művész áll. Olyan nemesi családból származott, amely kapcsolatban állt az olasz Medicivel - a befolyásos firenzei olasz dinasztiával. Ez vezetett ahhoz is, hogy Pellegrini fiatalon találkozott Albert Edwarddal, a későbbi VII. Edward királlyal. Ezek a kiemelkedő kapcsolatok biztosították azt is, hogy az olasz végül Londonba költözött, ahol művészként befogadták a viktoriánus előkelő társaság köreibe.
Ott találkozott a legkülönbözőbb ismert és prominens személyiségekkel. Köztük volt Gibson Bowles, a brit Vanity Fair alapítója. A Vanity Fair első száma 1868-ban jelent meg Londonban. A lap alcíme "A politikai, társadalmi és irodalmi árucikkek heti bemutatója" volt. A Thommy Bowles által alapított lap célja az volt, hogy a divatról, az aktuális eseményekről, a művészetről, az irodalomról és a színházról szóló cikkek mellett a társadalom botrányait is leleplezze. Bowles felismerte Pellegrini tehetségét. Egyedülálló karikaturista volt. Ehhez az általa ábrázolt embereknek nem kellett sokáig modellként ülniük. Általában elég volt neki, hogy néhány napig megfigyelje az "áldozatát". Megjegyezte a pózokat és arckifejezéseket, és csak a mentális képet szem előtt tartva kiváló képmásokat rajzolt. Bowles ezután megbízta, hogy rajzolja meg Benjamin Disraeli miniszterelnök karikatúráját. A hamarosan ott megjelent kromolitográfia azonnali sikert aratott, és megalapozta Pellegrini hírnevét itthon és külföldön egyaránt. William Gladstone második portréja alig egy héttel később jelent meg. Ettől kezdve a Vanity Fair minden számában szerepelt egy nagyméretű színes, eredeti litográfiai portré egy politikai vagy kortárs személyiségről. Az egyik leghíresebb Thomas Carlyle brit íróé. A karikatúrák szellemesen, de jóindulatúan és szelíden is készültek a magazinban. Ez még "Vanity Fair Style" néven is ismertté vált.
Ape hamarosan a Vanity Fair egyik legkeresettebb művészévé vált Sir Leslie Ward ("Spy") mellett. Tovább finomította amúgy is elegáns stílusát. Bohém személyisége is híressé tette. Művészként extravagáns volt, homoszexualitását kiélte, és kissé különc volt. Mégsem veszítette el erős olasz akcentusát. Színes madár a szigorú viktoriánus társadalomban. Barátságot kötött a 19. század számos jelentős művészével. Köztük volt James McNeill Whistler és Edgar Degas, aki még egy portrét is festett barátságuk emlékére. Pellegrini haláláig a Vanity Fairnek rajzolt.
Oldal 1 / 5