Boccaccio Boccaccino | |
---|---|
Alternatív nevek | Boccaccino Boccaccio , Boccaccio di Boccaccio Boccaccino |
Nem | Männlich |
Született | 1467 (Ferrara, IT) |
Elhunyt | 1525 (Cremona, IT) |
Nemzetiség | Olaszország |
Korszakok | Reneszánsz |
Médium | freskó, Olaj, fa |
Műfaj | oltárkép, Freskó, vallásos festészet |
Család | Camillo Boccaccino (fiú) |
Befolyásolta | Domenico Ghirlandaio, Leonardo da Vinci |
Befolyása | Camillo Boccaccino |
Wikipedia |
Boccaccio Boccaccino
|
Egy lombard templom falain fénylő freskó bontakozik ki, amely egy olyan világba vonzza a nézőt, ahol a színek és a formák harmonikus egyensúlyban léteznek. Boccaccio Boccaccino, az olasz reneszánsz mestere, kifinomult érzékkel rendelkezett a kompozíció és a fény terén, korának vallási témáit új, elbeszélő vizuális nyelvre fordította le. Finom palettával és figyelemre méltó alaki tisztasággal jellemzett művei a hagyomány és az újítás közötti párbeszéd iránt elkötelezett művészről árulkodnak. Az általa alkotott jeleneteket csendes méltóság hatja át, arra invitálva a nézőt, hogy merüljön el az ábrázolt történetek mélységében, anélkül, hogy valaha is a teatralitásba hajlana.
Boccaccino festészetét az észak-itáliai részletközpontúság és a magas reneszánsz monumentális tisztasága közötti kényes egyensúly jellemzi. Különösen freskóin és oltárképein látszik nyitottsága kora művészeti áramlatai iránt, de sajátos jellegzetességét sohasem veszíti el. Az általa vászonra vagy gipszre festett alakok szelíd plaszticitással rendelkeznek, arcukat derűs befelé fordulás jellemzi. A tér és a perspektíva kezelésében Boccaccino bizonyítja, hogy képes a firenzei festészet vívmányait a lombard iskola hagyományaival ötvözni. Műveit kortársai és utódai egyaránt nagyra becsülték, maradandó hatást gyakorolva az észak-itáliai festészet fejlődésére. Boccaccino olyan művészként marad meg az emlékezetben, aki érzékenyen és újító szellemben fedezte fel kora festészetének lehetőségeit.
Egy lombard templom falain fénylő freskó bontakozik ki, amely egy olyan világba vonzza a nézőt, ahol a színek és a formák harmonikus egyensúlyban léteznek. Boccaccio Boccaccino, az olasz reneszánsz mestere, kifinomult érzékkel rendelkezett a kompozíció és a fény terén, korának vallási témáit új, elbeszélő vizuális nyelvre fordította le. Finom palettával és figyelemre méltó alaki tisztasággal jellemzett művei a hagyomány és az újítás közötti párbeszéd iránt elkötelezett művészről árulkodnak. Az általa alkotott jeleneteket csendes méltóság hatja át, arra invitálva a nézőt, hogy merüljön el az ábrázolt történetek mélységében, anélkül, hogy valaha is a teatralitásba hajlana.
Boccaccino festészetét az észak-itáliai részletközpontúság és a magas reneszánsz monumentális tisztasága közötti kényes egyensúly jellemzi. Különösen freskóin és oltárképein látszik nyitottsága kora művészeti áramlatai iránt, de sajátos jellegzetességét sohasem veszíti el. Az általa vászonra vagy gipszre festett alakok szelíd plaszticitással rendelkeznek, arcukat derűs befelé fordulás jellemzi. A tér és a perspektíva kezelésében Boccaccino bizonyítja, hogy képes a firenzei festészet vívmányait a lombard iskola hagyományaival ötvözni. Műveit kortársai és utódai egyaránt nagyra becsülték, maradandó hatást gyakorolva az észak-itáliai festészet fejlődésére. Boccaccino olyan művészként marad meg az emlékezetben, aki érzékenyen és újító szellemben fedezte fel kora festészetének lehetőségeit.
Oldal 1 / 1