Bartolomeo Passarotti festőként és metszőként jelentős hírnevet szerzett a reneszánsz Itáliában. Különösen a Cinquecento főszereplőjeként tartják számon, mivel a korszakra jellemző szépségfelfogást képviseli a festészetben.
Bartolomeo Passarotti évszázadokra visszanyúló fiatalkoráról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre, de pályafutásának első emlékei 1551-ből származnak, amikor elhagyta szülőhelyét, Bolognát, hogy Rómában tanuljon és dolgozzon Jacopo Barozzi da Vignola késő reneszánsz építész és a manierista festőművész Taddeo Zuccari mellett. Ekkoriban az építész strukturált szemléletmódja, valamint az egyéni művészi modorra való összpontosítás szeszélyes és feszes stílusával hatott rá. Visszatérve Bolognába, Bartolomeo Passarotti 1565-ben saját nagy műhelyt nyitott. A festészetben az úgynevezett velencei iskola stílusát művelte, különös tekintettel a színezésre. Passarotti többek között a festő- és metszőművészt Agostino Carracci képezte ki, ugyanakkor csendéleteket, portrékat és vallási motívumokat festett, amelyek ma főleg Bologna templomaiban láthatók, például a San Giacomo Maggiore bazilikában.
Passarotti portréit a kezdődő barokk művészet kifejeződésének tekintik, amely mindazonáltal a reneszánsz hagyományokon alapul. Művészileg Passarottira ebben az időben Girolamo Francesco Maria Mazzola, az Parmigianino és az Antonio da Correggio nevű művészek voltak hatással. Bartolomeo Passarotti az ő portréinak köszönhetően vált a 16. század végének legjelentősebb bolognai portréfestőjévé. Különösen bájos színhasználattal élt - de ami jellemzővé vált, az a rendkívül élénk jellemábrázolás művészete, amely a Cinquecento kiemelkedő jellemzője a korszak olasz művészetében.
A mester ábrázolásaiban az olasz Cinquecento szépségfelfogását művelte. A Cinquecento stílus a Quattrocento továbbfejlesztésének tekinthető a szigorú, szerény ábrázolásokkal a ragyogóan kidolgozott motívumok felé. Így Bartolomeo Passerotti egyrészt mitológiai és vallási témáknak, másrészt a valóságból vett népi típusok ábrázolásával élethű portréfestészetnek szentelte magát. Ebben a tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a bizonyos pátoszt, amellyel az ábrázolót elgondolták. Későbbi portréira jellemző többek között a kezek élénk játéka. A drámaiságig élénkíti a cselekményt. Bartolomeo Passarotti emellett gondosan kidolgozott fiziognómiájával ragad meg, mind a vallásos ábrázolásokon, mind a korabeli embereket jellemző képeken.
Bartolomeo Passarotti festőként és metszőként jelentős hírnevet szerzett a reneszánsz Itáliában. Különösen a Cinquecento főszereplőjeként tartják számon, mivel a korszakra jellemző szépségfelfogást képviseli a festészetben.
Bartolomeo Passarotti évszázadokra visszanyúló fiatalkoráról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre, de pályafutásának első emlékei 1551-ből származnak, amikor elhagyta szülőhelyét, Bolognát, hogy Rómában tanuljon és dolgozzon Jacopo Barozzi da Vignola késő reneszánsz építész és a manierista festőművész Taddeo Zuccari mellett. Ekkoriban az építész strukturált szemléletmódja, valamint az egyéni művészi modorra való összpontosítás szeszélyes és feszes stílusával hatott rá. Visszatérve Bolognába, Bartolomeo Passarotti 1565-ben saját nagy műhelyt nyitott. A festészetben az úgynevezett velencei iskola stílusát művelte, különös tekintettel a színezésre. Passarotti többek között a festő- és metszőművészt Agostino Carracci képezte ki, ugyanakkor csendéleteket, portrékat és vallási motívumokat festett, amelyek ma főleg Bologna templomaiban láthatók, például a San Giacomo Maggiore bazilikában.
Passarotti portréit a kezdődő barokk művészet kifejeződésének tekintik, amely mindazonáltal a reneszánsz hagyományokon alapul. Művészileg Passarottira ebben az időben Girolamo Francesco Maria Mazzola, az Parmigianino és az Antonio da Correggio nevű művészek voltak hatással. Bartolomeo Passarotti az ő portréinak köszönhetően vált a 16. század végének legjelentősebb bolognai portréfestőjévé. Különösen bájos színhasználattal élt - de ami jellemzővé vált, az a rendkívül élénk jellemábrázolás művészete, amely a Cinquecento kiemelkedő jellemzője a korszak olasz művészetében.
A mester ábrázolásaiban az olasz Cinquecento szépségfelfogását művelte. A Cinquecento stílus a Quattrocento továbbfejlesztésének tekinthető a szigorú, szerény ábrázolásokkal a ragyogóan kidolgozott motívumok felé. Így Bartolomeo Passerotti egyrészt mitológiai és vallási témáknak, másrészt a valóságból vett népi típusok ábrázolásával élethű portréfestészetnek szentelte magát. Ebben a tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a bizonyos pátoszt, amellyel az ábrázolót elgondolták. Későbbi portréira jellemző többek között a kezek élénk játéka. A drámaiságig élénkíti a cselekményt. Bartolomeo Passarotti emellett gondosan kidolgozott fiziognómiájával ragad meg, mind a vallásos ábrázolásokon, mind a korabeli embereket jellemző képeken.
Oldal 1 / 1