Augustus Wall Callcott tehetséges 19. századi tájképfestő volt, akit méltatlanul háttérbe szorít sokkal híresebb kortársa és művésztársa, a J.M.W. Turner. Bár a kor vezető művészeti kritikusai Callcottot még művészi semmirekellőnek is nevezték, utóbbi joggal tekinthetett vissza hosszú, stabil és alapvetően tiszteletre méltó pályafutásra. Callcott gyakran sokkal magasabb díjakat nyert, mint a nagyra becsült Turner. Művészbarátai, mecénásai és a XIX. század eleji műértők tudtak festészetének jelentőségéről. Tudása, ítélőképessége és jó ízlése miatt nagyra becsülték és csodálták. Műveinek művészi értékét még Viktória királynő és Albert herceg is elismerte. Tiszteletük odáig terjedt, hogy 1837-ben lovaggá ütötték, és élete végéig a Királyi Gyűjtemény őrzőjévé is kinevezték.
Callcott gyermekkori otthona nagy szerepet játszott művészi lenyomatában. Saját szavaival élve úgy nyilatkozott, hogy gyermekkorának szellemi környezete nagyban hozzájárult szakmai irányultságának kialakulásához: "A ház minden szobájában a legjobb mesterek nyomdái voltak ... Holland és flamand mesterek másolatai. " Ez a zenei hatás minden bizonnyal óriási volt, hiszen Callcott idősebb bátyja szintén alkotó tevékenységet folytatott. Ő volt a neves zeneszerző és orgonista John Wall Callcott.
19 éves korában Augustus Wall Callcott beiratkozott a Királyi Akadémiára, hogy művészeti tanulmányokat folytasson, és ezzel egyidejűleg elkezdett órákat venni a portréfestő John Hoppner műtermében. A korai sikerek nyilvánvalóak voltak. A fiatal Callcott egy sor tájképfestményével, például a "Vízimalom" cíművel, kivívta a gazdag mecénások megérdemelt figyelmét. Ezt követően sikere gyorsan tovább nőtt. 1806-ban a Királyi Akadémia első tagjává választották, és több éven át a tagság fontos tagja maradt.
Közel ötven év agglegénység után feleségül vette az író Callcottot. Újdonsült felesége az írónő Maria Graham volt. A lányban szellemi érdeklődésben egyenrangú társra talált. Együtt tudták támogatni egymást a saját művészetükben, és így a legkülönbözőbb vezetőkkel is bővítették ismeretségi és baráti körüket. A házaspár hasonló szakmai sorsban osztozott, hiszen egyikük sem volt sikertelen, de egyikük sem kapott olyan jó kritikát, amilyet teljesítményük megérdemelt volna. Augustus Wall Callcott halála után is elhanyagolta munkásságát a művészvilág. Az azonban bizonyos, hogy festményeivel értékes hozzájárulást nyújtott a 19. századi brit kultúrához.
Augustus Wall Callcott tehetséges 19. századi tájképfestő volt, akit méltatlanul háttérbe szorít sokkal híresebb kortársa és művésztársa, a J.M.W. Turner. Bár a kor vezető művészeti kritikusai Callcottot még művészi semmirekellőnek is nevezték, utóbbi joggal tekinthetett vissza hosszú, stabil és alapvetően tiszteletre méltó pályafutásra. Callcott gyakran sokkal magasabb díjakat nyert, mint a nagyra becsült Turner. Művészbarátai, mecénásai és a XIX. század eleji műértők tudtak festészetének jelentőségéről. Tudása, ítélőképessége és jó ízlése miatt nagyra becsülték és csodálták. Műveinek művészi értékét még Viktória királynő és Albert herceg is elismerte. Tiszteletük odáig terjedt, hogy 1837-ben lovaggá ütötték, és élete végéig a Királyi Gyűjtemény őrzőjévé is kinevezték.
Callcott gyermekkori otthona nagy szerepet játszott művészi lenyomatában. Saját szavaival élve úgy nyilatkozott, hogy gyermekkorának szellemi környezete nagyban hozzájárult szakmai irányultságának kialakulásához: "A ház minden szobájában a legjobb mesterek nyomdái voltak ... Holland és flamand mesterek másolatai. " Ez a zenei hatás minden bizonnyal óriási volt, hiszen Callcott idősebb bátyja szintén alkotó tevékenységet folytatott. Ő volt a neves zeneszerző és orgonista John Wall Callcott.
19 éves korában Augustus Wall Callcott beiratkozott a Királyi Akadémiára, hogy művészeti tanulmányokat folytasson, és ezzel egyidejűleg elkezdett órákat venni a portréfestő John Hoppner műtermében. A korai sikerek nyilvánvalóak voltak. A fiatal Callcott egy sor tájképfestményével, például a "Vízimalom" cíművel, kivívta a gazdag mecénások megérdemelt figyelmét. Ezt követően sikere gyorsan tovább nőtt. 1806-ban a Királyi Akadémia első tagjává választották, és több éven át a tagság fontos tagja maradt.
Közel ötven év agglegénység után feleségül vette az író Callcottot. Újdonsült felesége az írónő Maria Graham volt. A lányban szellemi érdeklődésben egyenrangú társra talált. Együtt tudták támogatni egymást a saját művészetükben, és így a legkülönbözőbb vezetőkkel is bővítették ismeretségi és baráti körüket. A házaspár hasonló szakmai sorsban osztozott, hiszen egyikük sem volt sikertelen, de egyikük sem kapott olyan jó kritikát, amilyet teljesítményük megérdemelt volna. Augustus Wall Callcott halála után is elhanyagolta munkásságát a művészvilág. Az azonban bizonyos, hogy festményeivel értékes hozzájárulást nyújtott a 19. századi brit kultúrához.
Oldal 1 / 1