Az 1990-es évek elején a londoni Christie's aukciósház 1,2 millió fontot hozott a "Pokoli pokol" című festményének árverésén. A kísérő katalógusban August Johan Strindberget "korának egyik legjelentősebb festőjeként" jellemzik. Mindazonáltal a svédet ma inkább íróként, mint festőként ismerik. Különösen híres drámáiról, amelyekből nem kevesebb mint 60-at írt. Legfontosabb művei közé tartozik valószínűleg a "Fräulein Julie" és a "Der Totentanz".
Carl Oscar Strindberg gőzhajóbiztos nyolc gyermeke közül negyedikként a fiatal August Johan jó nevelést kapott. Művészi érdeklődése azonban csak később ébredt fel. Orvosi tanulmányai alatt, amelyeket anyagi okokból soha nem fejezett be, írni kezdett, újságíró és szerkesztő lett. Végül titkárként kapott munkát a Királyi Könyvtárban. Ebben az időben kezdte el "A vörös szoba" című szatirikus társadalmi regényét, amely áttörést hozott számára, és megalapozta nagy irodalmi karrierjét. Amikor 1912-ben gyomorrákban meghalt, olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a temetési menetben 60 ezren vettek részt.
De Strindberg festőként is nyomot hagyott a művészettörténetben - még ha nem is életében. Művei akkoriban inkább értetlenséget, sőt éles kritikát váltottak ki, még művészbarátai részéről is. Ez nem akadályozta meg Strindberget abban, hogy a vásznon és a kamera mögött is folytassa érdeklődését. A Frida Uhl újságírónővel kötött házasságának felbomlása után, amely Siri on Essen után már a második felesége volt, a művész olyan időszakon ment keresztül, amelyben depresszióban és téveszmékben szenvedett. Lelkileg is nagyon rosszul viselte a harmadik feleségétől, Harriet Bosse-tól való elválást. Az író egy esszéjében azt állította, hogy a festészet csak szabadidős tevékenység volt számára. A festészet azonban valószínűleg segített neki rendezni a gondolatait és feldolgozni az időnként pszichotikus élményeit. Különösen akkor, amikor ismét írói blokk támadta meg, felszabadultan festette magát. Strindberg festészete már csak ezért is szorosan kapcsolódik irodalmi munkásságához. Különösen korai festményeit drámai tájképek jellemzik, amelyek megfelelnek írói "Pokoli" szakaszának. A sziklák és a víz megörökítéséhez a művész gyakran használt spatulát a festék felviteléhez, amely általában feloldotta a figuratívot. A színeket csak a vásznon keverte össze. Ennek eredményeként olyan festményei, mint a "Golgota, Dornach" vagy a "Seestück mit Felsen" a néző számára befejezetlennek tűnnek. A századforduló után, sokkal derűsebb lelkiállapotban August Johan Strindberg aztán reményteljesebb, szinte vidámabb, álomvilágokra emlékeztető képeket alkotott. A tenger és az ég azonban még ezekben a szimbólumokkal teli és expresszionista művekben is a fő témája maradt. August Johan Strindberg festményei ma többek között a Svéd Nemzeti Múzeum állandó gyűjteményében találhatók.
Az 1990-es évek elején a londoni Christie's aukciósház 1,2 millió fontot hozott a "Pokoli pokol" című festményének árverésén. A kísérő katalógusban August Johan Strindberget "korának egyik legjelentősebb festőjeként" jellemzik. Mindazonáltal a svédet ma inkább íróként, mint festőként ismerik. Különösen híres drámáiról, amelyekből nem kevesebb mint 60-at írt. Legfontosabb művei közé tartozik valószínűleg a "Fräulein Julie" és a "Der Totentanz".
Carl Oscar Strindberg gőzhajóbiztos nyolc gyermeke közül negyedikként a fiatal August Johan jó nevelést kapott. Művészi érdeklődése azonban csak később ébredt fel. Orvosi tanulmányai alatt, amelyeket anyagi okokból soha nem fejezett be, írni kezdett, újságíró és szerkesztő lett. Végül titkárként kapott munkát a Királyi Könyvtárban. Ebben az időben kezdte el "A vörös szoba" című szatirikus társadalmi regényét, amely áttörést hozott számára, és megalapozta nagy irodalmi karrierjét. Amikor 1912-ben gyomorrákban meghalt, olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a temetési menetben 60 ezren vettek részt.
De Strindberg festőként is nyomot hagyott a művészettörténetben - még ha nem is életében. Művei akkoriban inkább értetlenséget, sőt éles kritikát váltottak ki, még művészbarátai részéről is. Ez nem akadályozta meg Strindberget abban, hogy a vásznon és a kamera mögött is folytassa érdeklődését. A Frida Uhl újságírónővel kötött házasságának felbomlása után, amely Siri on Essen után már a második felesége volt, a művész olyan időszakon ment keresztül, amelyben depresszióban és téveszmékben szenvedett. Lelkileg is nagyon rosszul viselte a harmadik feleségétől, Harriet Bosse-tól való elválást. Az író egy esszéjében azt állította, hogy a festészet csak szabadidős tevékenység volt számára. A festészet azonban valószínűleg segített neki rendezni a gondolatait és feldolgozni az időnként pszichotikus élményeit. Különösen akkor, amikor ismét írói blokk támadta meg, felszabadultan festette magát. Strindberg festészete már csak ezért is szorosan kapcsolódik irodalmi munkásságához. Különösen korai festményeit drámai tájképek jellemzik, amelyek megfelelnek írói "Pokoli" szakaszának. A sziklák és a víz megörökítéséhez a művész gyakran használt spatulát a festék felviteléhez, amely általában feloldotta a figuratívot. A színeket csak a vásznon keverte össze. Ennek eredményeként olyan festményei, mint a "Golgota, Dornach" vagy a "Seestück mit Felsen" a néző számára befejezetlennek tűnnek. A századforduló után, sokkal derűsebb lelkiállapotban August Johan Strindberg aztán reményteljesebb, szinte vidámabb, álomvilágokra emlékeztető képeket alkotott. A tenger és az ég azonban még ezekben a szimbólumokkal teli és expresszionista művekben is a fő témája maradt. August Johan Strindberg festményei ma többek között a Svéd Nemzeti Múzeum állandó gyűjteményében találhatók.
Oldal 1 / 1