Arthur Augustus Dixon 1872-ben született Angliában. Szüleivel, Richard és Rosával, valamint testvéreivel, Frederick Richarddal, Herbert Walterrel és Charlesszal a londoni St. Pancrasban élt. Fiatalkorában a család a város szélére, Camden közelébe költözött, ahol művészeti iskolába járt.

Mindössze 24 évesen már művészként bizonyos hírnévre tett szert. 1897-től a neo-pre-raffaelizmushoz sorolható olajfestményeit többek között a Royal Academy of Art és a Royal Society of British Artists is kiállította. Később műveit országszerte galériákban lehetett megcsodálni. Valószínűleg 1899 körül érte el az áttörést könyvillusztrátorként. Abban az időben divat lett a történetek pazar illusztrálása. Dixon művészete tehát a korszaknak megfelelő akkordot ütött meg. Sok éven át a darmstadti születésű Ernest Nister munkatársa volt, aki egy londoni kiadóvállalatot vezetett. De Dixon más ismert kiadóknak is festett és rajzolt, többek között a Raphael Tuck & Sons, a Blackie & Son, az Oxford University Press és a Collins Publishing számára.

A történetek, amelyekhez Dixon a képeket készítette, tematikailag széles skálát fedtek le. Collins számára a világirodalom számos klasszikusát illusztrálta: Victor Hugo "A Notre Dame-i púpos", Dumas "Monte Cristo grófja", Jane Austen "Értelem és érzelem", valamint Charles Dickens számos ismert történetét, például "Két város története" és "Nagy remények" című műveit. A Tuck & Sons számára gyermekkönyveket illusztrált Shakespeare, Longfellow és Tennyson szövegeivel. Ez utóbbi többek között az angol mitológiával, különösen az Artúr-legendával foglalkozott. A Blackie & Son kiadványaiban számos festett jelenet található a Bibliából, különösen Jézus Krisztus életéből, amelyek a kvéker Theodora Wilson Wilson által elmondott bibliai példabeszédeket illusztrálják.

Dixon könyvének illusztrációi hol fekete-fehérek, hol színesek, és a gyakran nagyon fiatal olvasóközönség számára gyermekbarát módon vannak megfestve. Amivel kis műalkotásai természetesen a felnőttek számára is vonzóak. Jézus Krisztus a páska-ünnepen vagy egy vak ember meggyógyítása, kecses hercegnők káprázatos ruhákban, lovagok és mitikus hősök fényes páncélban - Dixon tudta, hogyan ábrázoljon átváltoztatott érzelmességet és romantikát anélkül, hogy túl szentimentálisnak vagy átváltoztatottnak tűnne. Számos ismert mese, köztük orosz, görög és keleti mesék és legendák illusztrációi is elbűvölőek voltak. Illusztrációit ceruzával és vízfestékkel készítette, néha a féltónusos hatást használta a világos és sötét fényviszonyok jobb ábrázolása érdekében.

Dixon Cecil Elsie Sowerby művész és szobrász felesége volt. Vele egy lánya született, akit szintén Elsie-nek hívtak, és egy fia, Arthur Cecil, akit róla neveztek el. A kiváló festő és illusztrátor, akiről kiterjedt munkássága ellenére oly keveset tudunk, 1959-ben halt meg a hertfordshire-i Berkhamstedben, 4 évvel felesége halála után.