Aristide Maillol francia szobrász, festő és grafikusművész 1861. december 8-án született Banyuls-sur-Mer-ben, Pyrénées-Orientales megyében, ahol 1944. szeptember 27-én halt meg. Franciaországban az Auguste Rodin fontos ellenlábasának tartották, és a 20. század első felének európai szobrászatára is maradandó hatást gyakorolt. Maillol a ruhakereskedő és szőlőbirtokos Raphaȅl Maillol és felesége, Cathérine, született Rougé öt gyermeke közül a negyedik volt. Családja szőlősgazdák, tengerészek és csempészek családjából származott. Szülőhelye, Banyuls-sur-Mer halászfalu a Földközi-tenger partján, a spanyol határ közelében fekszik. Maillol anyanyelve a katalán volt, ő maga erős akcentussal beszélt franciául.
Az általános iskola után a perpignani Collège Saint-Louisba járt, ahol művészeti órákon alakult ki benne a vágy, hogy művész legyen. Ezt a vágyát a családja eleinte nem értette meg. Maillol 1881-ben, 20 évesen Párizsba költözött, hogy művészeti tanulmányokat folytasson. Először az École des Beaux-Arts szabad tanulójaként vett részt egy rajztanfolyamon, amelyet a festő- és szobrászművész Jean Leon Gerome vezetett. Néhány hónap múlva átiratkozott az Iparművészeti Iskolába, ahol szobrászati kurzusokat vett fel. Később visszatért az École des Beaux-Arts-ba, és felvették Alexandre Cabanel szalonfestő osztályába.
Maillol közel húsz évig élt mélyszegénységben Párizsban és környékén. 1894-ben Párizsba költözött Clotilde Narcisszal, a banyuls-i gobelinműhely egyik alkalmazottjával. 1896 júliusában házasodtak össze, és egyetlen gyermekük, Lucien ugyanezen év októberében született. Clotilde több mint egy évtizedig Maillol ideális modellje lett a festészetben, a textilművészetben és a szobrászatban. Maillol elismertsége fokozatosan nőtt. Julius Meier-Graefe 1904-ben felvette őt A modern művészet fejlődéstörténete című fontos kiadványába. Ugyanebben az évben a művész megismerkedett legfontosabb mecénásával, Harry Graf Kesslerrel, akinek néhány fő művét kivitelezte. Maillol művészi kezdetei festőként indultak, de nagy hatással volt rá az Pierre Puvis de Chavannes és az Paul Gauguin. Az 1890-es években Maillol a gobelinek készítése felé fordult. Szülőfalujában, Banyuls-ban 1893-ban egy kis gobelinműhelyt hozott létre.
Az 1890-es évek közepétől elsősorban szobrászként dolgozott. Eleinte kisebb domborműveket faragott. Idővel azonban 60 cm magas fa figurákat kezdett faragni. Ezek a művek következetesen a test elemi formáira való korlátozásról és a fa anyagisága iránti nagyfokú érzékenységről tanúskodtak. Ezek a korai szobrok megalapozták Maillol későbbi munkáit, amelyek klasszicista egyszerűségükről és a női test fizikai formáira való erős összpontosításukról ismertek. Annak ellenére, hogy meglehetősen kis méretre korlátozódnak, ezek a művek hatalmas nyugalmat és méltóságot sugároznak, amelyek kiemelik Maillol egyedülálló művészi látásmódját.
Aristide Maillol francia szobrász, festő és grafikusművész 1861. december 8-án született Banyuls-sur-Mer-ben, Pyrénées-Orientales megyében, ahol 1944. szeptember 27-én halt meg. Franciaországban az Auguste Rodin fontos ellenlábasának tartották, és a 20. század első felének európai szobrászatára is maradandó hatást gyakorolt. Maillol a ruhakereskedő és szőlőbirtokos Raphaȅl Maillol és felesége, Cathérine, született Rougé öt gyermeke közül a negyedik volt. Családja szőlősgazdák, tengerészek és csempészek családjából származott. Szülőhelye, Banyuls-sur-Mer halászfalu a Földközi-tenger partján, a spanyol határ közelében fekszik. Maillol anyanyelve a katalán volt, ő maga erős akcentussal beszélt franciául.
Az általános iskola után a perpignani Collège Saint-Louisba járt, ahol művészeti órákon alakult ki benne a vágy, hogy művész legyen. Ezt a vágyát a családja eleinte nem értette meg. Maillol 1881-ben, 20 évesen Párizsba költözött, hogy művészeti tanulmányokat folytasson. Először az École des Beaux-Arts szabad tanulójaként vett részt egy rajztanfolyamon, amelyet a festő- és szobrászművész Jean Leon Gerome vezetett. Néhány hónap múlva átiratkozott az Iparművészeti Iskolába, ahol szobrászati kurzusokat vett fel. Később visszatért az École des Beaux-Arts-ba, és felvették Alexandre Cabanel szalonfestő osztályába.
Maillol közel húsz évig élt mélyszegénységben Párizsban és környékén. 1894-ben Párizsba költözött Clotilde Narcisszal, a banyuls-i gobelinműhely egyik alkalmazottjával. 1896 júliusában házasodtak össze, és egyetlen gyermekük, Lucien ugyanezen év októberében született. Clotilde több mint egy évtizedig Maillol ideális modellje lett a festészetben, a textilművészetben és a szobrászatban. Maillol elismertsége fokozatosan nőtt. Julius Meier-Graefe 1904-ben felvette őt A modern művészet fejlődéstörténete című fontos kiadványába. Ugyanebben az évben a művész megismerkedett legfontosabb mecénásával, Harry Graf Kesslerrel, akinek néhány fő művét kivitelezte. Maillol művészi kezdetei festőként indultak, de nagy hatással volt rá az Pierre Puvis de Chavannes és az Paul Gauguin. Az 1890-es években Maillol a gobelinek készítése felé fordult. Szülőfalujában, Banyuls-ban 1893-ban egy kis gobelinműhelyt hozott létre.
Az 1890-es évek közepétől elsősorban szobrászként dolgozott. Eleinte kisebb domborműveket faragott. Idővel azonban 60 cm magas fa figurákat kezdett faragni. Ezek a művek következetesen a test elemi formáira való korlátozásról és a fa anyagisága iránti nagyfokú érzékenységről tanúskodtak. Ezek a korai szobrok megalapozták Maillol későbbi munkáit, amelyek klasszicista egyszerűségükről és a női test fizikai formáira való erős összpontosításukról ismertek. Annak ellenére, hogy meglehetősen kis méretre korlátozódnak, ezek a művek hatalmas nyugalmat és méltóságot sugároznak, amelyek kiemelik Maillol egyedülálló művészi látásmódját.
Oldal 1 / 2