Az 1748-ban született Antonio Carnicero 1814-ben bekövetkezett haláláig díszítette a világot gyönyörű és változatos művészetével. A neoklasszicizmus mestereként ismert ecsetvonásai összetéveszthetetlenek voltak a vásznain éppúgy, mint a grafikáin és metszetein, sőt még a pompás színházi díszítéseken is. A történelmi Salamanca városában született Carnicero korántsem tekinthető véletlennek az ereiben csörgedező tehetség. Apja, Alejandro Carnicero ünnepelt szobrász volt, akinek zsenialitása Madrid királyi termeiben díszlett. A család művészdinasztiájához a testvérek, Gregorio és Isidro is hozzájárultak. Antonio első leckéi, amelyeket apja figyelő szemei alatt tanult, megalapozták művészi útját. Hivatalos képzését 1758-ban kezdte meg a San Fernandó-i Királyi Képzőművészeti Akadémián. Mindössze 12 évesen egy római tanulmányúton találta magát, hogy testvérével, Isidróval együtt felfedezze a festészet fortélyait.
Miután 1766-ban visszatért Madridba, Carnicero hivatásos festőként kezdte meg karrierjét. Polgári és egyházi intézményeket örvendeztetett meg festményeivel, és igényes magánügyfeleket is elvarázsolt. 1775-ben Joseph del Castillóval együttműködve a királyi ház számára készített gobelin-karikatúrákon találta magát. Pályafutásának csúcspontja volt a Don Quijote pazar luxuskiadásában való részvétele, amely korának egyik leghíresebb műnyomtatványa volt. Carnicerónak jellegzetes stílusával és színvilágával sikerült bejutnia IV. Károly királyi udvarába, néhány korábbi kudarc ellenére. Festményei helyet kaptak a királyi család szobáiban, és rajzoktatóként szolgált a királyi gyermekek, nevezetesen a későbbi VII. Ferdinánd számára. Az El Escorial-összeesküvésről szóló munkája azonban nem kívánt figyelmet keltett, ami rövid időre letartóztatásához vezetett. Amikor a napóleoni rezsim átvette a hatalmat, Carnicero, hasonlóan Francisco de Goya-hoz, Bonaparte Józsefnek dolgozott, hogy biztosítsa pozícióját az udvarban. A Bourbonok restaurációja után Carnicerót bíróság elé állították a szolgálatból való kizárás miatt. Carnicero, aki mindvégig a művészet szolgája volt, 1814. augusztus 21-én halt meg, néhány nappal azelőtt, hogy VII. Ferdinánd amnesztiát hirdetett.
Művei értékes kiegészítői minden műnyomat-kedvelő gyűjteményének. Nemcsak kiemelkedő festői képességeit tükrözik, hanem a korabeli Spanyolország viharos történelmét is. Carnicero szelleme tovább él műveiben, és műnyomatainkkal életben tartjuk páratlan stílusát és örökségét. Carnicero munkái minden értelemben igazi remekművek, és a művészet világához való páratlan hozzájárulásának bizonyítéka. Minden egyes, gondosan reprodukált műnyomat Antonio Carnicero, Salamanca elfeledett fia és a neoklasszikus művészet igazi mestere előtt tiszteleg.
Az 1748-ban született Antonio Carnicero 1814-ben bekövetkezett haláláig díszítette a világot gyönyörű és változatos művészetével. A neoklasszicizmus mestereként ismert ecsetvonásai összetéveszthetetlenek voltak a vásznain éppúgy, mint a grafikáin és metszetein, sőt még a pompás színházi díszítéseken is. A történelmi Salamanca városában született Carnicero korántsem tekinthető véletlennek az ereiben csörgedező tehetség. Apja, Alejandro Carnicero ünnepelt szobrász volt, akinek zsenialitása Madrid királyi termeiben díszlett. A család művészdinasztiájához a testvérek, Gregorio és Isidro is hozzájárultak. Antonio első leckéi, amelyeket apja figyelő szemei alatt tanult, megalapozták művészi útját. Hivatalos képzését 1758-ban kezdte meg a San Fernandó-i Királyi Képzőművészeti Akadémián. Mindössze 12 évesen egy római tanulmányúton találta magát, hogy testvérével, Isidróval együtt felfedezze a festészet fortélyait.
Miután 1766-ban visszatért Madridba, Carnicero hivatásos festőként kezdte meg karrierjét. Polgári és egyházi intézményeket örvendeztetett meg festményeivel, és igényes magánügyfeleket is elvarázsolt. 1775-ben Joseph del Castillóval együttműködve a királyi ház számára készített gobelin-karikatúrákon találta magát. Pályafutásának csúcspontja volt a Don Quijote pazar luxuskiadásában való részvétele, amely korának egyik leghíresebb műnyomtatványa volt. Carnicerónak jellegzetes stílusával és színvilágával sikerült bejutnia IV. Károly királyi udvarába, néhány korábbi kudarc ellenére. Festményei helyet kaptak a királyi család szobáiban, és rajzoktatóként szolgált a királyi gyermekek, nevezetesen a későbbi VII. Ferdinánd számára. Az El Escorial-összeesküvésről szóló munkája azonban nem kívánt figyelmet keltett, ami rövid időre letartóztatásához vezetett. Amikor a napóleoni rezsim átvette a hatalmat, Carnicero, hasonlóan Francisco de Goya-hoz, Bonaparte Józsefnek dolgozott, hogy biztosítsa pozícióját az udvarban. A Bourbonok restaurációja után Carnicerót bíróság elé állították a szolgálatból való kizárás miatt. Carnicero, aki mindvégig a művészet szolgája volt, 1814. augusztus 21-én halt meg, néhány nappal azelőtt, hogy VII. Ferdinánd amnesztiát hirdetett.
Művei értékes kiegészítői minden műnyomat-kedvelő gyűjteményének. Nemcsak kiemelkedő festői képességeit tükrözik, hanem a korabeli Spanyolország viharos történelmét is. Carnicero szelleme tovább él műveiben, és műnyomatainkkal életben tartjuk páratlan stílusát és örökségét. Carnicero munkái minden értelemben igazi remekművek, és a művészet világához való páratlan hozzájárulásának bizonyítéka. Minden egyes, gondosan reprodukált műnyomat Antonio Carnicero, Salamanca elfeledett fia és a neoklasszikus művészet igazi mestere előtt tiszteleg.
Oldal 1 / 1