Egy nyilvánvalóan jómódú polgár, aki felülről néz le a nézőre, de leereszkedés nélkül. Sötét háttér, amelyből a legalább ugyanilyen sötét fejdísz jól kiemelkedik, miközben árnyékot vet a felső ruhára. Könnyű köntös, az biztos, de az ábrázolt személy arca csupa fény, amelyen minden részlet tisztán látszik. A képnek neve van, ez az úgynevezett Trivulzio-portré, és az ábrázolt tekintete mintha a nézőben hagyná mindazokat a kérdéseket, amelyekre a történelem már nem tud választ adni. A művész megjelenésének kérdése szinte másodlagos kérdéssé válik. Hiszen egy olyan ember esetében, aki elsősorban a portréfestészetben jeleskedett, az ember mindig kísértésbe esik, hogy valamelyik művében akarja őt azonosítani. Az esélyesebb jelöltek mellett Trivulzio csak egy a szokásos gyanúsítottak közül.
Antonello da Messináról annyit biztosan tudunk, hogy Messinában született, ahol a korai olaszországi reneszánsz képviselőjeként tanulta ki a mesterséget. Még ha tanulóévei és tevékenységi köre túlnyomórészt Dél-Itáliára korlátozódik is, Szicília városaival a középpontban, tudunk Milánóról és Velencéről is, és arról, hogy aktív kapcsolatban állt a kor más művészeivel.
Itt találjuk az egyik olyan bizonytalanságot, amelyért nem csak a Trivulzio-festmény áll: miért használta Antonello az olajfestményt? Vajon nem a flamand Jan van Eyck műve volt ez és annak tökéletessége? Elvetették azt a feltételezést, hogy Antonello elég messze északra utazott utazásai során ahhoz, hogy a szerzett benyomásokat hazavigye magával. Valószínűbb, hogy magával a technikával Olaszországban került kapcsolatba. Volt elég vizuális tárgy és művészeti csere. Végül is, elismert és elismert olasz kollégáit megnyerte az olajfestészetnek, így az gyorsan elterjedt. Munkássága azonban nem korlátozódott a portréfestészetre. Munkáiban vallási motívumok gazdag tárházával találkozunk. Velencei tartózkodása például a San Cassiano templom számára készített oltárkép elkészítésének köszönhető. Szentjeit mind Piero della Francesca maradandó benyomása alatt, mind a hollandok stílusában, pontos geometrikus térérzékkel helyezte el a környezetükben. A "Jerome in a Case" című művét ennek egyik legjobb példájának kell tekinteni.
A portréfestészet és a vallási motívumok szintézise minden bizonnyal kettős Annunziata. Lehajtott tekintettel köszönti ujjaival, miközben a hiányzó tér a néző képzeletébe tolódik, aki ott az arkangyal feltételezett pozícióját veszi át. Antonello életrajzi adatai is nyitva maradnak. Csak a Messinában 1479-ben bekövetkezett halálának éve tekinthető eléggé biztosnak. Ez alapján születésének évét 1430 körülre tehetjük. Ebből a szempontból a megbízhatóan datált Trivulzio-portrén látható férfi 36 éves korában könnyen lehetett a festő. Kérdő pillantása válasz nélkül marad.
Egy nyilvánvalóan jómódú polgár, aki felülről néz le a nézőre, de leereszkedés nélkül. Sötét háttér, amelyből a legalább ugyanilyen sötét fejdísz jól kiemelkedik, miközben árnyékot vet a felső ruhára. Könnyű köntös, az biztos, de az ábrázolt személy arca csupa fény, amelyen minden részlet tisztán látszik. A képnek neve van, ez az úgynevezett Trivulzio-portré, és az ábrázolt tekintete mintha a nézőben hagyná mindazokat a kérdéseket, amelyekre a történelem már nem tud választ adni. A művész megjelenésének kérdése szinte másodlagos kérdéssé válik. Hiszen egy olyan ember esetében, aki elsősorban a portréfestészetben jeleskedett, az ember mindig kísértésbe esik, hogy valamelyik művében akarja őt azonosítani. Az esélyesebb jelöltek mellett Trivulzio csak egy a szokásos gyanúsítottak közül.
Antonello da Messináról annyit biztosan tudunk, hogy Messinában született, ahol a korai olaszországi reneszánsz képviselőjeként tanulta ki a mesterséget. Még ha tanulóévei és tevékenységi köre túlnyomórészt Dél-Itáliára korlátozódik is, Szicília városaival a középpontban, tudunk Milánóról és Velencéről is, és arról, hogy aktív kapcsolatban állt a kor más művészeivel.
Itt találjuk az egyik olyan bizonytalanságot, amelyért nem csak a Trivulzio-festmény áll: miért használta Antonello az olajfestményt? Vajon nem a flamand Jan van Eyck műve volt ez és annak tökéletessége? Elvetették azt a feltételezést, hogy Antonello elég messze északra utazott utazásai során ahhoz, hogy a szerzett benyomásokat hazavigye magával. Valószínűbb, hogy magával a technikával Olaszországban került kapcsolatba. Volt elég vizuális tárgy és művészeti csere. Végül is, elismert és elismert olasz kollégáit megnyerte az olajfestészetnek, így az gyorsan elterjedt. Munkássága azonban nem korlátozódott a portréfestészetre. Munkáiban vallási motívumok gazdag tárházával találkozunk. Velencei tartózkodása például a San Cassiano templom számára készített oltárkép elkészítésének köszönhető. Szentjeit mind Piero della Francesca maradandó benyomása alatt, mind a hollandok stílusában, pontos geometrikus térérzékkel helyezte el a környezetükben. A "Jerome in a Case" című művét ennek egyik legjobb példájának kell tekinteni.
A portréfestészet és a vallási motívumok szintézise minden bizonnyal kettős Annunziata. Lehajtott tekintettel köszönti ujjaival, miközben a hiányzó tér a néző képzeletébe tolódik, aki ott az arkangyal feltételezett pozícióját veszi át. Antonello életrajzi adatai is nyitva maradnak. Csak a Messinában 1479-ben bekövetkezett halálának éve tekinthető eléggé biztosnak. Ez alapján születésének évét 1430 körülre tehetjük. Ebből a szempontból a megbízhatóan datált Trivulzio-portrén látható férfi 36 éves korában könnyen lehetett a festő. Kérdő pillantása válasz nélkül marad.
Oldal 1 / 2