A 18. századi megrendeléses festészet nagymértékben szolgálta a társadalmi reprezentációt. Szinte lehetetlen nem észrevenni mindazoknak a festői ábrázolását, akik hivatalos pozícióban voltak. A művészeknek mégis sikerült legalább bizonyos mértékig jellemezniük személyiségüket, akár az öltözködés, a környezet, akár a más emberekkel vagy különleges tárgyakkal való kapcsolatuk révén.
Antoine de Favray portréi elsősorban dokumentumok. Eseményeket és portrékat mutatnak be, hivatalos eseményeket és neves személyiségek jelenlétét dokumentálják. De zsánertémák is szerepeltek a repertoárjában, valamint néhány tájképi ábrázolás, mint a lakóhelyeire vonatkozó nézetek. A festői kifejezésmódot tekintve ezek a művek rokokó stílusúak, de itt-ott felismerhetők a klasszicista és józan festészeti stílus kezdetei is. De Favray festményeinek kevés köze van tanára, Jean-François de Troy historizáló és mitológiai témáihoz, aki azonban a franciaországi művészeti ízlésnek megfelelt. De Troy volt a római Académie de France igazgatója, amely arra hivatott, hogy fiatal művészek tanulmányozhassák az olasz művészeti kincseket. 1738-ban de Favray csatlakozott tanárához, és Rómába utazott. Ott találkozott a Máltai Lovagrend tagjaival, akikkel 1744-ben Máltára költözött. A festő, aki egyértelműen azonosult eszméikkel, 1751-ben maga is a rend lovagjává és portréfestőjévé vált. Málta földközi-tengeri fekvése már régóta meghatározta az Oszmán Birodalomhoz való közelségét. Ez döntő volt a keresztény máltaiak iszlámellenes fellépése szempontjából. A lovagok szisztematikusan átvették a muszlim hajók irányítását, és rabszolgasorba taszították a legénységet. Ezen akciók során de Favray 1762-ben Konstantinápolyba érkezett, ahol találkozott a francia követtel, Vergennes gróffal. A művész számos művében dokumentálta a nagykövet, de az iszlám méltóságok hivatalos megjelenéseit is. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati világ felfigyeljen a Keletre.
A 18. század végének és a 19. századnak a művészetében megjelenő orientalizmus, amelynek egyik előfutárának de Favray-t kell tekinteni, azonban kevéssé felelt meg a valóságnak. Inkább romantizáló elképzelések kerültek itt napvilágra. Az egzotikus és az érzéki volt a téma, és ez vezetett az ábrázolás jeleneteihez, ahogyan például de Favray kortársainál, a MŰVÉSZTÉR1 (1703-1770) és a MŰVÉSZTÉR2 (1732-1806) műveinél is látható. De Favray munkásságában is gyakran tükröződik ennek a művészeti szakasznak a vizuális kifejeződése olyan festői produkciókban, amelyekben az európaiakat, például Vergennes-t és feleségét keleti ruhákban ábrázolták. A művész két ismert változata 1766-ból és 1768-ból származik. Az ilyen nem hiteles nézetek mégis a keleti kultúra megtestesítőivé váltak Európában.
A 18. századi megrendeléses festészet nagymértékben szolgálta a társadalmi reprezentációt. Szinte lehetetlen nem észrevenni mindazoknak a festői ábrázolását, akik hivatalos pozícióban voltak. A művészeknek mégis sikerült legalább bizonyos mértékig jellemezniük személyiségüket, akár az öltözködés, a környezet, akár a más emberekkel vagy különleges tárgyakkal való kapcsolatuk révén.
Antoine de Favray portréi elsősorban dokumentumok. Eseményeket és portrékat mutatnak be, hivatalos eseményeket és neves személyiségek jelenlétét dokumentálják. De zsánertémák is szerepeltek a repertoárjában, valamint néhány tájképi ábrázolás, mint a lakóhelyeire vonatkozó nézetek. A festői kifejezésmódot tekintve ezek a művek rokokó stílusúak, de itt-ott felismerhetők a klasszicista és józan festészeti stílus kezdetei is. De Favray festményeinek kevés köze van tanára, Jean-François de Troy historizáló és mitológiai témáihoz, aki azonban a franciaországi művészeti ízlésnek megfelelt. De Troy volt a római Académie de France igazgatója, amely arra hivatott, hogy fiatal művészek tanulmányozhassák az olasz művészeti kincseket. 1738-ban de Favray csatlakozott tanárához, és Rómába utazott. Ott találkozott a Máltai Lovagrend tagjaival, akikkel 1744-ben Máltára költözött. A festő, aki egyértelműen azonosult eszméikkel, 1751-ben maga is a rend lovagjává és portréfestőjévé vált. Málta földközi-tengeri fekvése már régóta meghatározta az Oszmán Birodalomhoz való közelségét. Ez döntő volt a keresztény máltaiak iszlámellenes fellépése szempontjából. A lovagok szisztematikusan átvették a muszlim hajók irányítását, és rabszolgasorba taszították a legénységet. Ezen akciók során de Favray 1762-ben Konstantinápolyba érkezett, ahol találkozott a francia követtel, Vergennes gróffal. A művész számos művében dokumentálta a nagykövet, de az iszlám méltóságok hivatalos megjelenéseit is. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati világ felfigyeljen a Keletre.
A 18. század végének és a 19. századnak a művészetében megjelenő orientalizmus, amelynek egyik előfutárának de Favray-t kell tekinteni, azonban kevéssé felelt meg a valóságnak. Inkább romantizáló elképzelések kerültek itt napvilágra. Az egzotikus és az érzéki volt a téma, és ez vezetett az ábrázolás jeleneteihez, ahogyan például de Favray kortársainál, a MŰVÉSZTÉR1 (1703-1770) és a MŰVÉSZTÉR2 (1732-1806) műveinél is látható. De Favray munkásságában is gyakran tükröződik ennek a művészeti szakasznak a vizuális kifejeződése olyan festői produkciókban, amelyekben az európaiakat, például Vergennes-t és feleségét keleti ruhákban ábrázolták. A művész két ismert változata 1766-ból és 1768-ból származik. Az ilyen nem hiteles nézetek mégis a keleti kultúra megtestesítőivé váltak Európában.
Oldal 1 / 1