Antoine Pesne francia festő volt, aki elsősorban a 18. századi porosz arisztokrácia portréival szerzett európai hírnevet. Pesne-t a rokokó festészet, különösen a friderikuszi rokokó egyik megalapítójának tartják, és portréi mellett egy sor nagyszabású, nagyméretű mennyezetfestményt, valamint Antoine Watteau stílusa alapján egy sorozatot készített a berlini operában fellépő táncosnőkről és színésznőkről.
Pesne 1683. május 29-én született Párizsban, és először szülővárosában tanult nagybátyjánál, a festőművész Charles de la Fosse-nál és más vezető francia portréfestőknél, mint Nicolas de Largillière és HHyacinthe Francois Rigaud, mielőtt ösztöndíjjal beiratkozott a római Académie Royale-ba. Ez az ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy hosszabb időt töltsön Velencében, Nápolyban és Rómában, ahol több hónapig a neves barokk festő, Andrea Cellesti tanította. 1707-ben Pesne egész alakos portréja a velencei porosz követről, von Knyphausen báróról felkeltette I. Frigyes figyelmét, aki a holland Augustin Terwesten utódjául kinevezte őt udvari portréfestőnek. Ez a tekintélyes pozíció tartósan befolyásolta befolyását és jelentőségét az európai udvari festészetben. A porosz udvarnál betöltött állása révén az 1730-as években megismerkedett Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff építésszel, akivel együtt vállalta a reinsbergi, a charlottenburgi, a sanssouci és a potsdami városi palota művészi tervezését. Élethosszig tartó pártfogója, Frigyes király finanszírozta a berlini Oberwallstraße 3. szám alatti házát, ahol 1757. augusztus 5-én bekövetkezett haláláig élt. Pesne-t nemcsak kortársai becsülték nagyra. Hírneve és a porosz államnak tett szolgálatai arra késztették a berlini magisztrátust, hogy még 150 évvel halála után is emléktáblát helyezzen el 1902-ben a néhai festő házán, amelyet ma már nem őriznek. A történészek feltételezik, hogy a második világháború alatt fegyvergyártás céljából olvasztották be. Jelenleg Pesne művei olyan intézmények gyűjteményében találhatók, mint a Charlottenburg, a Rheinsberg és a Sanssouci kastély, valamint számos német múzeum.
Pesne jellegzetes stílusjegyei közé tartozik a lágy, diszkrét festékfelvitel, amely mintha Pierre-August Renoir impresszionista műveit vetítené előre, valamint az a képessége, hogy az ábrázolt arisztokratákat allegorikus és mitológiai utalások révén nagyobb jelentéskörnyezetbe helyezi.
Antoine Pesne francia festő volt, aki elsősorban a 18. századi porosz arisztokrácia portréival szerzett európai hírnevet. Pesne-t a rokokó festészet, különösen a friderikuszi rokokó egyik megalapítójának tartják, és portréi mellett egy sor nagyszabású, nagyméretű mennyezetfestményt, valamint Antoine Watteau stílusa alapján egy sorozatot készített a berlini operában fellépő táncosnőkről és színésznőkről.
Pesne 1683. május 29-én született Párizsban, és először szülővárosában tanult nagybátyjánál, a festőművész Charles de la Fosse-nál és más vezető francia portréfestőknél, mint Nicolas de Largillière és HHyacinthe Francois Rigaud, mielőtt ösztöndíjjal beiratkozott a római Académie Royale-ba. Ez az ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy hosszabb időt töltsön Velencében, Nápolyban és Rómában, ahol több hónapig a neves barokk festő, Andrea Cellesti tanította. 1707-ben Pesne egész alakos portréja a velencei porosz követről, von Knyphausen báróról felkeltette I. Frigyes figyelmét, aki a holland Augustin Terwesten utódjául kinevezte őt udvari portréfestőnek. Ez a tekintélyes pozíció tartósan befolyásolta befolyását és jelentőségét az európai udvari festészetben. A porosz udvarnál betöltött állása révén az 1730-as években megismerkedett Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff építésszel, akivel együtt vállalta a reinsbergi, a charlottenburgi, a sanssouci és a potsdami városi palota művészi tervezését. Élethosszig tartó pártfogója, Frigyes király finanszírozta a berlini Oberwallstraße 3. szám alatti házát, ahol 1757. augusztus 5-én bekövetkezett haláláig élt. Pesne-t nemcsak kortársai becsülték nagyra. Hírneve és a porosz államnak tett szolgálatai arra késztették a berlini magisztrátust, hogy még 150 évvel halála után is emléktáblát helyezzen el 1902-ben a néhai festő házán, amelyet ma már nem őriznek. A történészek feltételezik, hogy a második világháború alatt fegyvergyártás céljából olvasztották be. Jelenleg Pesne művei olyan intézmények gyűjteményében találhatók, mint a Charlottenburg, a Rheinsberg és a Sanssouci kastély, valamint számos német múzeum.
Pesne jellegzetes stílusjegyei közé tartozik a lágy, diszkrét festékfelvitel, amely mintha Pierre-August Renoir impresszionista műveit vetítené előre, valamint az a képessége, hogy az ábrázolt arisztokratákat allegorikus és mitológiai utalások révén nagyobb jelentéskörnyezetbe helyezi.
Oldal 1 / 1