Maria Anna Angelica Catharina Kauffmann, ismertebb nevén Angelika Kauffmann a svájci Churban született. Apja, Johann Kauffmann portré- és freskófestő volt, és a család hamarosan Comóba költözött, ahol apja legfontosabb megrendelői voltak, akik később az ő megrendelői lettek. A lányt már korán csodagyereknek tartották, és festészetből, zenéből és nyelvekből vett leckéket. Tizenkét évesen festette első önarcképét, és mindent egybevetve gazdagság és pompa vette körül gyermekkorát.
Édesanyja halála után apjával Vorarlbergben élt, ahol megbízást kaptak a leégett templom újratervezésére. Az olasz művész Giovanni Battista Piazzetta példáját követve apostolfigurákat festett, ezek maradtak az egyetlen falfestményei. Megbízásos utazásokon püspökök, grófok és egyszerű polgárok portréit készítette, így finanszírozva az antik és reneszánsz művészet olaszországi tanulmányait. Firenzében diplomát szerzett az Accademia del disegno (angolul: Academy of Drawing, Rajzakadémia) intézményben. Híres lett Johann Winckelmannról, a tudományos régészet és művészettörténet megalapítójáról készített portréjával. Más hírességekről is festett portrékat, többek között David Garrick színészről és a 18. század legbefolyásosabb angol festőjéről, Sir Joshua Reynolds-ről. 1767-ben beleszeretett egy házassági csalóba, aki minden vagyonával meglépett - a házasságot később érvénytelennek nyilvánították. Kauffmann egyike volt annak a kevés nőnek, akit a király a Királyi Akadémia alapító tagjává nevezett ki. Apja hozzáadta őt az olasz neoklasszikus festőhöz, Antonio Zucchi , aki egyben a pártfogója is lett, és akivel Rómába költözött. Ott művészek, koronahercegek, arisztokraták társaságában volt, és még Johann Wolfgang von Goethével is találkozott, akinek az "Iphigenie"-jéhez illusztrációkat készített. 1792-ben festette leghíresebb művét, az "Önarckép a zene és a festészet kereszteződésében" címűt, majd ezt követően főként vallási témáknak szentelte magát.
Rómában halt meg, a Pantheonban mellszobrot állítottak tiszteletére. Az olasz szobrász és a klasszicizmus legcsodáltabb művésze, a MŰVÉSZET3 pompás gyászmenetet rendezett halála alkalmából, és évekkel később életrajzok jelentek meg róla. Ezt követte a száz shillinges bankjegyen szereplő portréja, Liechtensteinben bélyegezték egyik festményét, és választott otthonában, Vorarlbergben létrehozták az Angelika Kauffmann Múzeumot. Kauffmann a rokokó és klasszicista stílusban készült portréi és történelmi festményei, valamint a művészetben betöltött kiemelkedő női szerepe miatt egy férfiak uralta világban mindig is fontos helyet fog elfoglalni a művészvilágban.
Maria Anna Angelica Catharina Kauffmann, ismertebb nevén Angelika Kauffmann a svájci Churban született. Apja, Johann Kauffmann portré- és freskófestő volt, és a család hamarosan Comóba költözött, ahol apja legfontosabb megrendelői voltak, akik később az ő megrendelői lettek. A lányt már korán csodagyereknek tartották, és festészetből, zenéből és nyelvekből vett leckéket. Tizenkét évesen festette első önarcképét, és mindent egybevetve gazdagság és pompa vette körül gyermekkorát.
Édesanyja halála után apjával Vorarlbergben élt, ahol megbízást kaptak a leégett templom újratervezésére. Az olasz művész Giovanni Battista Piazzetta példáját követve apostolfigurákat festett, ezek maradtak az egyetlen falfestményei. Megbízásos utazásokon püspökök, grófok és egyszerű polgárok portréit készítette, így finanszírozva az antik és reneszánsz művészet olaszországi tanulmányait. Firenzében diplomát szerzett az Accademia del disegno (angolul: Academy of Drawing, Rajzakadémia) intézményben. Híres lett Johann Winckelmannról, a tudományos régészet és művészettörténet megalapítójáról készített portréjával. Más hírességekről is festett portrékat, többek között David Garrick színészről és a 18. század legbefolyásosabb angol festőjéről, Sir Joshua Reynolds-ről. 1767-ben beleszeretett egy házassági csalóba, aki minden vagyonával meglépett - a házasságot később érvénytelennek nyilvánították. Kauffmann egyike volt annak a kevés nőnek, akit a király a Királyi Akadémia alapító tagjává nevezett ki. Apja hozzáadta őt az olasz neoklasszikus festőhöz, Antonio Zucchi , aki egyben a pártfogója is lett, és akivel Rómába költözött. Ott művészek, koronahercegek, arisztokraták társaságában volt, és még Johann Wolfgang von Goethével is találkozott, akinek az "Iphigenie"-jéhez illusztrációkat készített. 1792-ben festette leghíresebb művét, az "Önarckép a zene és a festészet kereszteződésében" címűt, majd ezt követően főként vallási témáknak szentelte magát.
Rómában halt meg, a Pantheonban mellszobrot állítottak tiszteletére. Az olasz szobrász és a klasszicizmus legcsodáltabb művésze, a MŰVÉSZET3 pompás gyászmenetet rendezett halála alkalmából, és évekkel később életrajzok jelentek meg róla. Ezt követte a száz shillinges bankjegyen szereplő portréja, Liechtensteinben bélyegezték egyik festményét, és választott otthonában, Vorarlbergben létrehozták az Angelika Kauffmann Múzeumot. Kauffmann a rokokó és klasszicista stílusban készült portréi és történelmi festményei, valamint a művészetben betöltött kiemelkedő női szerepe miatt egy férfiak uralta világban mindig is fontos helyet fog elfoglalni a művészvilágban.
Oldal 1 / 3