Az embereket ősidők óta foglalkoztatja a világegyetem, a csillagos égbolt és a Föld kozmoszban betöltött szerepe. Az évszázadok során a tudósok különböző világrendszereket dolgoztak ki, majd utasítottak el: Az ókori geocentrikus világnézettől, amelyet Claudius Ptolemaiosz matematikailag fejlesztett ki, a Nikolausz Kopernikusz és Johannes Kepler által létrehozott heliocentrikus világképig. Ezeket a világképeket a művészet is átvette és esztétikailag feldolgozta. Az ilyen ábrázolások talán leghíresebb gyűjteménye a "Harmonia Macrocosmica", egy gazdagon illusztrált égi atlasz, Andreas Cellarius műveivel.
Andreas Keller vagy latinosított nevén Andreas Cellarius a barokk korban tevékenykedő német csillagász, matematikus és kozmográfus volt. Élete nagy részét Hollandiában töltötte, ahol valószínűleg már az 1620-as években elkezdte az égi atlasz munkálatait. A földgömbök és pontos térképek készítésének már nagy hagyománya volt Hollandiában, így egy flamand nyomdász, Johannes Janssonius volt az, aki 1660-ban kiadta a "Harmonia Macrocosmica" című művét az "Atlas Novus absolutissimus" kiegészítéseként. Ezzel befejeződött a Föld és az égbolt atlasza, amelyet már a híres térképész, Gerhard Mercator tervezett. Az atlaszban Claudius Ptolemaiosz, Nikolausz Kopernikusz és Tycho Brahe világnézeteinek és rendszereinek fejlődése látható rendkívül részletesen kidolgozott és színezett rézlemezeken. Ezenkívül az atlasz további nyolc rézlemezt tartalmaz, amelyeken keresztény és klasszikus értelmezések szerinti csillagképek láthatók.
1708-ban az atlaszt újra kiadták, ezúttal Gerard Valk és Petrus Schenk kiadók. Ebben eltekintettek a terjedelmes szöveges részektől, amelyek még az első kiadásban is megtalálhatóak voltak. Ez a kiadás jelenleg a müncheni Deutsches Museum tulajdonában van. Ma a Csillagatlaszt nemcsak a csillagászat történetének egyik leglátványosabb műalkotásaként tartják számon, hanem gyakran "Cellarius Atlaszként" is emlegetik. És bár a művek csillagászati szempontból elavultak, még mindig nagyszerű művészi kivitelezésről tanúskodnak, és költői vizuális nyelvet mutatnak. A könyv néhány metszetét még a hannoveri Kopernikusstraße metróállomáson is kiállították nagyméretű fémlapok formájában, amelyek a falak díszítésére szolgálnak.
Legismertebb művén kívül más metszetek és metszetek is fennmaradtak tőle, amelyek a csillagászattal és a tudósok munkájával foglalkoznak, például "Csillagászok néznek a távcsövön keresztül", valamint keresztény motívumok, például "Péter megtagadja Krisztust". Cellarius 1645-ben kiadta az "Architectura Militaris" című, az erődök építéséről szóló művét, valamint 1652-ben a "Regni Poloniae" című, Lengyelország regionális földrajzát. Publikációinak tematikus sokszínűsége a barokk korszak jellegzetes tudósává teszi. Andreas Cellarius emlékére 2008-ban róla nevezték el a 12618 Cellarius aszteroidát.
Az embereket ősidők óta foglalkoztatja a világegyetem, a csillagos égbolt és a Föld kozmoszban betöltött szerepe. Az évszázadok során a tudósok különböző világrendszereket dolgoztak ki, majd utasítottak el: Az ókori geocentrikus világnézettől, amelyet Claudius Ptolemaiosz matematikailag fejlesztett ki, a Nikolausz Kopernikusz és Johannes Kepler által létrehozott heliocentrikus világképig. Ezeket a világképeket a művészet is átvette és esztétikailag feldolgozta. Az ilyen ábrázolások talán leghíresebb gyűjteménye a "Harmonia Macrocosmica", egy gazdagon illusztrált égi atlasz, Andreas Cellarius műveivel.
Andreas Keller vagy latinosított nevén Andreas Cellarius a barokk korban tevékenykedő német csillagász, matematikus és kozmográfus volt. Élete nagy részét Hollandiában töltötte, ahol valószínűleg már az 1620-as években elkezdte az égi atlasz munkálatait. A földgömbök és pontos térképek készítésének már nagy hagyománya volt Hollandiában, így egy flamand nyomdász, Johannes Janssonius volt az, aki 1660-ban kiadta a "Harmonia Macrocosmica" című művét az "Atlas Novus absolutissimus" kiegészítéseként. Ezzel befejeződött a Föld és az égbolt atlasza, amelyet már a híres térképész, Gerhard Mercator tervezett. Az atlaszban Claudius Ptolemaiosz, Nikolausz Kopernikusz és Tycho Brahe világnézeteinek és rendszereinek fejlődése látható rendkívül részletesen kidolgozott és színezett rézlemezeken. Ezenkívül az atlasz további nyolc rézlemezt tartalmaz, amelyeken keresztény és klasszikus értelmezések szerinti csillagképek láthatók.
1708-ban az atlaszt újra kiadták, ezúttal Gerard Valk és Petrus Schenk kiadók. Ebben eltekintettek a terjedelmes szöveges részektől, amelyek még az első kiadásban is megtalálhatóak voltak. Ez a kiadás jelenleg a müncheni Deutsches Museum tulajdonában van. Ma a Csillagatlaszt nemcsak a csillagászat történetének egyik leglátványosabb műalkotásaként tartják számon, hanem gyakran "Cellarius Atlaszként" is emlegetik. És bár a művek csillagászati szempontból elavultak, még mindig nagyszerű művészi kivitelezésről tanúskodnak, és költői vizuális nyelvet mutatnak. A könyv néhány metszetét még a hannoveri Kopernikusstraße metróállomáson is kiállították nagyméretű fémlapok formájában, amelyek a falak díszítésére szolgálnak.
Legismertebb művén kívül más metszetek és metszetek is fennmaradtak tőle, amelyek a csillagászattal és a tudósok munkájával foglalkoznak, például "Csillagászok néznek a távcsövön keresztül", valamint keresztény motívumok, például "Péter megtagadja Krisztust". Cellarius 1645-ben kiadta az "Architectura Militaris" című, az erődök építéséről szóló művét, valamint 1652-ben a "Regni Poloniae" című, Lengyelország regionális földrajzát. Publikációinak tematikus sokszínűsége a barokk korszak jellegzetes tudósává teszi. Andreas Cellarius emlékére 2008-ban róla nevezték el a 12618 Cellarius aszteroidát.
Oldal 1 / 2