Ambroise Louis Garneray élete biztosan nem volt unalmas. Az 1783-ban Párizsban született francia nemcsak művész volt, hanem metsző, tengerésztiszt, magánhajós és író is. Erőteljes jelleme és életmódja miatt, amelyet nem csak az erkölcs és a jótékonyság jellemzett, már életében is ellentmondásos személyiség volt.
A tenger iránti szeretete azonban valószínűleg a legmeghatározóbb volt Garneray számára, és ez áthatja mind művészi munkásságát, mind életét, egészen kisgyermekkorától kezdve. Ambroise Louis Garneray mindössze 13 évesen úgy döntött, hogy belép a francia haditengerészetbe. Édesapja, Jean-François Garneray, aki szintén a festészetnek hódolt, és aki Jacques-Louis David tanítványa volt, elengedte fiát. A fiatal Ambroise Louis Garneray első haditengerészeti útjai az Indiai-óceánra vezették, ahol Franciaország többször is heves csatákat vívott a brit hadiflottákkal. Garneray részt vett a tengeri csatákban, és többször szenvedett hajótörést, de soha nem sérült meg komolyabban. Garnerayt egyre inkább vonzotta a tengerészélet sötét oldala. Néhány évig magánhajósként és rabszolgakereskedőként kereste a kenyerét, mígnem 1806-ban hajóját elfogták a britek, és hadifogságba esett.
Ezután nyolc évet töltött fogságban az angol kikötővárosban, Portsmouthban. Börtönévei letöltése alatt intenzíven kezdett el foglalkozni a festészettel. Szinte minden műve tengeri, és a tengeren zajló életet és halált ábrázolja. Stílusa részletes és világos, de a művek nem veszítik el kalandos hangulatukat a túlságosan realisztikus ábrázolásmód miatt. Garneray az olajfestményeket részesítette előnyben, de hagyatékában számos rézmetszet is szerepel. Művei a tengeri kalandokról, de a megpróbáltatásokról és a tengeri háborúról is szólnak. A hajók és csónakok, amelyek természetesen nagy szerepet játszanak művein, olyan részletgazdagsággal rajzolódnak meg, amilyennel ritkán találkozhatunk.
A fogságban töltött idő után Ambroise Louis Garneray visszatért Franciaországba, ahol "Peintre du Duc d'Angoulême, grand amiral d France" címet kapott. Ez azt jelentette, hogy ezentúl ő volt Franciaország akkori admirálisának, Louis-Antoine de Bourbon d'Angoulême hercegnek a hivatalos festője. Garneray számára, akit egész életében a katonaság vonzott, ez a kinevezés nagy megtiszteltetés volt, és hálásan elfogadta. A művész egyre inkább átültette festményeinek erejét az írott szóba. Garneray íróként is sikereket ünnepelt. Ez azonban csak évtizedekkel a halála után történt meg. Műveit a mai napig számos jelentős múzeumban kiállítják, különösen Franciaországban. Minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb tengeri festője, aki maradandó nyomot hagyott a műfajban. Utána sok művész is átvette tiszta és összetéveszthetetlen stílusát.
Ambroise Louis Garneray élete biztosan nem volt unalmas. Az 1783-ban Párizsban született francia nemcsak művész volt, hanem metsző, tengerésztiszt, magánhajós és író is. Erőteljes jelleme és életmódja miatt, amelyet nem csak az erkölcs és a jótékonyság jellemzett, már életében is ellentmondásos személyiség volt.
A tenger iránti szeretete azonban valószínűleg a legmeghatározóbb volt Garneray számára, és ez áthatja mind művészi munkásságát, mind életét, egészen kisgyermekkorától kezdve. Ambroise Louis Garneray mindössze 13 évesen úgy döntött, hogy belép a francia haditengerészetbe. Édesapja, Jean-François Garneray, aki szintén a festészetnek hódolt, és aki Jacques-Louis David tanítványa volt, elengedte fiát. A fiatal Ambroise Louis Garneray első haditengerészeti útjai az Indiai-óceánra vezették, ahol Franciaország többször is heves csatákat vívott a brit hadiflottákkal. Garneray részt vett a tengeri csatákban, és többször szenvedett hajótörést, de soha nem sérült meg komolyabban. Garnerayt egyre inkább vonzotta a tengerészélet sötét oldala. Néhány évig magánhajósként és rabszolgakereskedőként kereste a kenyerét, mígnem 1806-ban hajóját elfogták a britek, és hadifogságba esett.
Ezután nyolc évet töltött fogságban az angol kikötővárosban, Portsmouthban. Börtönévei letöltése alatt intenzíven kezdett el foglalkozni a festészettel. Szinte minden műve tengeri, és a tengeren zajló életet és halált ábrázolja. Stílusa részletes és világos, de a művek nem veszítik el kalandos hangulatukat a túlságosan realisztikus ábrázolásmód miatt. Garneray az olajfestményeket részesítette előnyben, de hagyatékában számos rézmetszet is szerepel. Művei a tengeri kalandokról, de a megpróbáltatásokról és a tengeri háborúról is szólnak. A hajók és csónakok, amelyek természetesen nagy szerepet játszanak művein, olyan részletgazdagsággal rajzolódnak meg, amilyennel ritkán találkozhatunk.
A fogságban töltött idő után Ambroise Louis Garneray visszatért Franciaországba, ahol "Peintre du Duc d'Angoulême, grand amiral d France" címet kapott. Ez azt jelentette, hogy ezentúl ő volt Franciaország akkori admirálisának, Louis-Antoine de Bourbon d'Angoulême hercegnek a hivatalos festője. Garneray számára, akit egész életében a katonaság vonzott, ez a kinevezés nagy megtiszteltetés volt, és hálásan elfogadta. A művész egyre inkább átültette festményeinek erejét az írott szóba. Garneray íróként is sikereket ünnepelt. Ez azonban csak évtizedekkel a halála után történt meg. Műveit a mai napig számos jelentős múzeumban kiállítják, különösen Franciaországban. Minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb tengeri festője, aki maradandó nyomot hagyott a műfajban. Utána sok művész is átvette tiszta és összetéveszthetetlen stílusát.
Oldal 1 / 1