Alphonse de Neuville azon festők közé tartozik, akiket megkíméltek a művészélethez gyakran társuló megpróbáltatásoktól. Csak korai halála illik a klisébe. Védett fiatalsága ellenére de Neuville azonban nem a pacifisták művésze, elvégre ő maga is háborús időkbe született, és tisztként szolgált a francia hadseregben.
A híres csatafestő 1836-ban született Saint-Omerben, gazdag földbirtokos arisztokraták fiaként. A kisváros Franciaország északkeleti partvidékén található, nem messze a híres kikötővárostól, Calais-tól. De Neuville jó iskolai végzettséget kapott, és gyermek- és ifjúkorában a legkevésbé sem érdekelte a festészet, de nagy lelkesedést mutatott a számos technikai vívmány iránt, amelyek a 19. század közepén kezdték megváltoztatni a világot. Ez a szenvedély tükröződött a karrierjében is. A középiskola elvégzése után úgy döntött, hogy mérnök lesz, és a lorient-i haditengerészeti akadémiára járt. Itt de Neuville nemcsak más tisztjelöltekkel ismerkedett, hanem először került kapcsolatba tudósokkal, filozófusokkal és művészekkel is. A fiatal Alfonzra különösen nagy hatással volt a történelem- és portréfestő Francois Edouard Picot, akinek végül a tanítványa lett. Picot kapcsolatot tartott fenn a párizsi szalonokkal, és tanítványát bevezette ezekbe a körökbe. Így került kapcsolatba az impresszionizmus egyik fontos úttörőjével, az Eugene Delacroix-gyel. Párizsi műtermében de Neuville folytatta művészi képzését, és alig egy évvel később már be is mutatta első nagy művét, az "Epizód a krími háborúból" címűt a párizsi közönségnek.
Ezután rajzolóknak kezdett dolgozni, és olyan ismert szerzők műveit illusztrálta, mint Alexandre Dumas és Jules Verne. Művészi pályafutását 1870/1871-ben a francia-porosz háború szakította meg, amelyben tisztként vett részt. A háborús élményei bizonyára nagy hatással voltak rá, és ettől kezdve meghatározta az általa preferált témákat. A háború utáni években Párizsban hamarosan elismert harci festővé vált. Munkásságáért számos kitüntetést kapott, és először lovaggá, majd a Becsületlégió tisztjévé avatták. Hazafias stílusa illeszkedett ahhoz az erkölcsi megújulás korszakához, amelyet Franciaország a vesztes háború után élt át, bár a modern kritikusok gyakran vádolják a művészt a háború dicsőítésével. Erőteljes, optimista festményeit azonban ma is csodálják.
Legismertebb két festménye az "Utolsó kartoték" és a "Saint-Privat temetője", amelyek nagy sikere miatt a Becsület Légiójába iktatták.
Alphonse de Neuville azon festők közé tartozik, akiket megkíméltek a művészélethez gyakran társuló megpróbáltatásoktól. Csak korai halála illik a klisébe. Védett fiatalsága ellenére de Neuville azonban nem a pacifisták művésze, elvégre ő maga is háborús időkbe született, és tisztként szolgált a francia hadseregben.
A híres csatafestő 1836-ban született Saint-Omerben, gazdag földbirtokos arisztokraták fiaként. A kisváros Franciaország északkeleti partvidékén található, nem messze a híres kikötővárostól, Calais-tól. De Neuville jó iskolai végzettséget kapott, és gyermek- és ifjúkorában a legkevésbé sem érdekelte a festészet, de nagy lelkesedést mutatott a számos technikai vívmány iránt, amelyek a 19. század közepén kezdték megváltoztatni a világot. Ez a szenvedély tükröződött a karrierjében is. A középiskola elvégzése után úgy döntött, hogy mérnök lesz, és a lorient-i haditengerészeti akadémiára járt. Itt de Neuville nemcsak más tisztjelöltekkel ismerkedett, hanem először került kapcsolatba tudósokkal, filozófusokkal és művészekkel is. A fiatal Alfonzra különösen nagy hatással volt a történelem- és portréfestő Francois Edouard Picot, akinek végül a tanítványa lett. Picot kapcsolatot tartott fenn a párizsi szalonokkal, és tanítványát bevezette ezekbe a körökbe. Így került kapcsolatba az impresszionizmus egyik fontos úttörőjével, az Eugene Delacroix-gyel. Párizsi műtermében de Neuville folytatta művészi képzését, és alig egy évvel később már be is mutatta első nagy művét, az "Epizód a krími háborúból" címűt a párizsi közönségnek.
Ezután rajzolóknak kezdett dolgozni, és olyan ismert szerzők műveit illusztrálta, mint Alexandre Dumas és Jules Verne. Művészi pályafutását 1870/1871-ben a francia-porosz háború szakította meg, amelyben tisztként vett részt. A háborús élményei bizonyára nagy hatással voltak rá, és ettől kezdve meghatározta az általa preferált témákat. A háború utáni években Párizsban hamarosan elismert harci festővé vált. Munkásságáért számos kitüntetést kapott, és először lovaggá, majd a Becsületlégió tisztjévé avatták. Hazafias stílusa illeszkedett ahhoz az erkölcsi megújulás korszakához, amelyet Franciaország a vesztes háború után élt át, bár a modern kritikusok gyakran vádolják a művészt a háború dicsőítésével. Erőteljes, optimista festményeit azonban ma is csodálják.
Legismertebb két festménye az "Utolsó kartoték" és a "Saint-Privat temetője", amelyek nagy sikere miatt a Becsület Légiójába iktatták.
Oldal 1 / 2