A 19. század végével egy addig ismeretlen korszak kezdődött a művészetben. Míg addig a művészetre elsősorban esztétikai szempontból tekintettek, addig a művészet a tipográfiával és a reklámmal is kapcsolatot teremtett. Míg addig a festményeket lehetőleg nemes vásznon mutatták be, addig a festmények most a plakát médiumával versenyeztek. A reklámhordozók létrehozása litográfusok és rajzolók kezében volt, akik kevés tehetséget mutattak a művészet terén. A növekvő iparosodás a reklámot virágzó iparággá tette. A művészek egyre inkább átvették a vonzó plakátok művészi megtervezését. Párizsban Henri de Toulouse-Lautrec szenzációt keltett a város táncszínházainak reklámjaival. Londonban olyan irodák alakultak ki, amelyek teljes egészében a művészi reklámra specializálódtak. Létrejött egy új művészeti forma, a reklámtechnika.
Alick Ritchie Alexander Penrose Forbes Ritchie néven született Skóciában. A Belga Művészeti Akadémián tanult, majd életének központjául Londont választotta. Itt a reklámszakma széles területén dolgozott. Ritchie karikaturista volt, plakátokat tervezett a londoni metró számára, és különböző magazinok számára készített képi hozzájárulásokat. Alick Ritchie a portréiról vált híressé. Gyakran festett közszereplőket. Olyan színészek, mint Charlie Chaplin, és politikusok, mint Winston Churchill is a motívumai közé tartoztak. Ritchie a valóságtól elszakadva ábrázolta. Az arcok gyakran maszkszerűek. A szögletes felületeket sötét vonalak töredezik, a színpaletta pedig néhány árnyalatra redukálódik. A portrékon egy kezdődő absztrakciót lehet észrevenni. Ha a megjelenés alapján kellene művészettörténeti besorolást végezni, a műveket a kubizmushoz sorolnánk. A kubizmusnak azonban nem volt egyértelmű stílusiránya. A kortársak szerint Alick Ritchie kigúnyolta a kubizmus fejlődését. A portrék tehát a karikatúrák közé sorolhatók, és így a szatíra szép formája.
Alick P.F. Ritchie összesen három sorozatot tervezett cigarettakártyákhoz. Ezek között található a művész néhány leghíresebb portréja, amelyeket ebben az összefüggésben nyíltan karikatúrának neveznek. A cigarettagyártók akkoriban úgynevezett cigarettakártyákat adtak ki a csomagolás stabilizálására. Számos ismert művész készített képeket a kártyákhoz. 1926-ban Ritchie megalkotta egyenes karikatúráit, amelyekkel nagy hírnévre tett szert. 1934-ben megalkotta az Animalloys kártyakészletet, amely 48 egyedi képet tartalmaz. A kártyákon az állatok feje, mellső lábai, törzse és hátsó lábai voltak láthatóak. Mindhárom kártyából össze lehetett állítani egy-egy állatot. Az állatnevek szótagjai szintén három kártyára voltak felosztva. A lelkes dohányos így összeállíthatta a fantáziaállatokat és a hozzájuk illő neveket. Ezt az ötletet a művész már korábbi illusztrátori éveiben is megvalósította egy könyvben. Később Ritchie egy másik sorozatot készített filmes utalással, és ezzel visszatért a karikatúra művészetéhez.
A 19. század végével egy addig ismeretlen korszak kezdődött a művészetben. Míg addig a művészetre elsősorban esztétikai szempontból tekintettek, addig a művészet a tipográfiával és a reklámmal is kapcsolatot teremtett. Míg addig a festményeket lehetőleg nemes vásznon mutatták be, addig a festmények most a plakát médiumával versenyeztek. A reklámhordozók létrehozása litográfusok és rajzolók kezében volt, akik kevés tehetséget mutattak a művészet terén. A növekvő iparosodás a reklámot virágzó iparággá tette. A művészek egyre inkább átvették a vonzó plakátok művészi megtervezését. Párizsban Henri de Toulouse-Lautrec szenzációt keltett a város táncszínházainak reklámjaival. Londonban olyan irodák alakultak ki, amelyek teljes egészében a művészi reklámra specializálódtak. Létrejött egy új művészeti forma, a reklámtechnika.
Alick Ritchie Alexander Penrose Forbes Ritchie néven született Skóciában. A Belga Művészeti Akadémián tanult, majd életének központjául Londont választotta. Itt a reklámszakma széles területén dolgozott. Ritchie karikaturista volt, plakátokat tervezett a londoni metró számára, és különböző magazinok számára készített képi hozzájárulásokat. Alick Ritchie a portréiról vált híressé. Gyakran festett közszereplőket. Olyan színészek, mint Charlie Chaplin, és politikusok, mint Winston Churchill is a motívumai közé tartoztak. Ritchie a valóságtól elszakadva ábrázolta. Az arcok gyakran maszkszerűek. A szögletes felületeket sötét vonalak töredezik, a színpaletta pedig néhány árnyalatra redukálódik. A portrékon egy kezdődő absztrakciót lehet észrevenni. Ha a megjelenés alapján kellene művészettörténeti besorolást végezni, a műveket a kubizmushoz sorolnánk. A kubizmusnak azonban nem volt egyértelmű stílusiránya. A kortársak szerint Alick Ritchie kigúnyolta a kubizmus fejlődését. A portrék tehát a karikatúrák közé sorolhatók, és így a szatíra szép formája.
Alick P.F. Ritchie összesen három sorozatot tervezett cigarettakártyákhoz. Ezek között található a művész néhány leghíresebb portréja, amelyeket ebben az összefüggésben nyíltan karikatúrának neveznek. A cigarettagyártók akkoriban úgynevezett cigarettakártyákat adtak ki a csomagolás stabilizálására. Számos ismert művész készített képeket a kártyákhoz. 1926-ban Ritchie megalkotta egyenes karikatúráit, amelyekkel nagy hírnévre tett szert. 1934-ben megalkotta az Animalloys kártyakészletet, amely 48 egyedi képet tartalmaz. A kártyákon az állatok feje, mellső lábai, törzse és hátsó lábai voltak láthatóak. Mindhárom kártyából össze lehetett állítani egy-egy állatot. Az állatnevek szótagjai szintén három kártyára voltak felosztva. A lelkes dohányos így összeállíthatta a fantáziaállatokat és a hozzájuk illő neveket. Ezt az ötletet a művész már korábbi illusztrátori éveiben is megvalósította egy könyvben. Később Ritchie egy másik sorozatot készített filmes utalással, és ezzel visszatért a karikatúra művészetéhez.
Oldal 1 / 2