Alekszej Kondratyevics Szavrasov 1830. május 24-én született Moszkvában, és Oroszország egyik legkiválóbb tájképfestőjeként tartják számon. Egy kereskedő fia volt, és már korán megmutatkozott a művészet iránti tehetsége. Már 1844-ben a moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti főiskola ARTISTREPLEPLACE0 professzorának tanítványa lett, és 1850-ben diplomázott. Szavrasov szenvedélye a tájképfestészet volt, és ezt a szenvedélyét a diploma megszerzése után is folytatta. Az 1852-es ukrajnai és az 1854-es szentpétervári utazások kiszélesítették művészi látókörét, és elvezették az orosz táj sajátos ábrázolásához.
A moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskola tanára lett, és tanítványai között olyan neves művészek voltak, mint a MŰVÉSZET1 és a MŰVÉSZET2. Az avantgárd festőművész Alexei Alexeyevich Morgunov is az ő törvénytelen fia volt. Szavrasov feleségül vette Sophia Carlovna Hertzet, K. Hertz művészettörténész nővérét, és házuk a művészek és gyűjtők találkozóhelyévé vált. Szoros barátságot ápolt Vaszilij Grigorjevics Perovval, és más művészekkel együtt megalapította a Peredvishniki művészmozgalmat.
Sikerei és elismerései ellenére Szavrassov a későbbi években személyes és szakmai kudarcokkal küzdött, ami végül az alkoholizmusba kergette. Élete utolsó éveit szegénységben és hajléktalanságban töltötte, mígnem 1897-ben Moszkvában meghalt. Izsák Levitan orosz festő elismerte Szavrasov művészethez való hozzájárulását, és a következő szavakkal tisztelgett előtte: "Szavrasovval együtt jött a tájképfestészet líraisága és a szülőföldje iránti határtalan szeretet". Szavrasov sírkövére a következő feliratot vésték: "Szavrasov megteremtette az orosz tájképet, és ez a kétségtelen érdem soha nem merül feledésbe az orosz művészetben". Életének tragédiája ellenére Szavrasov maradandó örökséget hagyott hátra a művészet világában.
Alekszej Kondratyevics Szavrasov 1830. május 24-én született Moszkvában, és Oroszország egyik legkiválóbb tájképfestőjeként tartják számon. Egy kereskedő fia volt, és már korán megmutatkozott a művészet iránti tehetsége. Már 1844-ben a moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti főiskola ARTISTREPLEPLACE0 professzorának tanítványa lett, és 1850-ben diplomázott. Szavrasov szenvedélye a tájképfestészet volt, és ezt a szenvedélyét a diploma megszerzése után is folytatta. Az 1852-es ukrajnai és az 1854-es szentpétervári utazások kiszélesítették művészi látókörét, és elvezették az orosz táj sajátos ábrázolásához.
A moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskola tanára lett, és tanítványai között olyan neves művészek voltak, mint a MŰVÉSZET1 és a MŰVÉSZET2. Az avantgárd festőművész Alexei Alexeyevich Morgunov is az ő törvénytelen fia volt. Szavrasov feleségül vette Sophia Carlovna Hertzet, K. Hertz művészettörténész nővérét, és házuk a művészek és gyűjtők találkozóhelyévé vált. Szoros barátságot ápolt Vaszilij Grigorjevics Perovval, és más művészekkel együtt megalapította a Peredvishniki művészmozgalmat.
Sikerei és elismerései ellenére Szavrassov a későbbi években személyes és szakmai kudarcokkal küzdött, ami végül az alkoholizmusba kergette. Élete utolsó éveit szegénységben és hajléktalanságban töltötte, mígnem 1897-ben Moszkvában meghalt. Izsák Levitan orosz festő elismerte Szavrasov művészethez való hozzájárulását, és a következő szavakkal tisztelgett előtte: "Szavrasovval együtt jött a tájképfestészet líraisága és a szülőföldje iránti határtalan szeretet". Szavrasov sírkövére a következő feliratot vésték: "Szavrasov megteremtette az orosz tájképet, és ez a kétségtelen érdem soha nem merül feledésbe az orosz művészetben". Életének tragédiája ellenére Szavrasov maradandó örökséget hagyott hátra a művészet világában.
Oldal 1 / 1