Alexandre - Évariste Fragonard a parfümgyártásáról világhírűvé vált francia kisvárosban, Grasse-ban született; később Olaszországban, majd haláláig Párizsban élt. Kezdettől fogva művészi körökben nőtt fel: szülei Jean - Honoré és Marie - Anne Fragonard mellett nagynénjével, a festőművész Marguerite Gérard-val élt. Apja a késő franciaországi rokokó korszak egyik leghíresebb festője volt, és az első tanára. Alexandre-t mindössze 12 évesen a francia királyi család udvari festője, Jaques-Louis David klasszicista történeti festő vette fel tanítványául. Rendkívül sokoldalú volt, és valószínűleg ezért is értékelték később olyan nagyra. Kisebb és nagyobb méretű festményeket, valamint könyvillusztrációkat, divatrajzokat és jelmezterveket készített a párizsi Operában, ahol élete végéig jelmeztervezőként dolgozott. Új formákat és díszítéseket tervezett a sèvres-i Királyi Porcelánmanufaktúra híres porcelánjai számára is. Szobrász, illusztrátor és litográfus volt, és építészeti tervezéssel is foglalkozott. Alig tizenhárom évesen már a Párizsi Szalon kiállítói között találjuk a nevét, és tizennégy évesen már első díjakat kapott. A társadalmi és politikai elismerés sem hiányzott, 1817-ben a Becsület Légió lovagjává avatták.
Kilencéves volt, amikor a francia forradalom döntő eseménye, az Emberi Jogok kihirdetése új korszakot jelentett: az abszolutizmus és a korporatív állam végét. Mint korának gyermeke, nagy hatással volt rá a tizenkilencedik század elején kezdődő romantikus korszak is, amely a racionalitástól való elfordulással az érzelmek felé fordult. A művészetben ez a fejlődés kezdetben az akadémikus klasszicista festészettől az új "trubadúr" stílus felé vezetett, amely többnyire kisebb formátumokat és idealizált középkori motívumokat használt. Alexandre - Évariste Fragonard-t ma e stílus egyik legismertebb képviselőjeként tartják számon, azonban egész életében a forradalom és a restauráció között mozgott: míg sokáig a Jean - Auguste - Dominique Ingres által művelt akadémikus klasszicista stílus elkötelezettje volt, addig festményein a romantika és annak legnagyobb francia képviselője, Eugène Delacroix hatása a nagyobb drámaiság és a fényhatások révén egyre inkább láthatóvá vált; szobrászati munkáiban a művész konvencionálisabb maradt és inkább a klasszikus korszakhoz ragaszkodott.
Festményeit technikailag mesteri alkotásokként jellemezték, és ma már a világ összes nagy múzeumában megcsodálhatók, a Louvre-tól a MET-en át a British Museumig. Aki Párizsba látogat, több szobrászati alkotását is megtekintheti: a Chambre des Députes lábazatát, Pichegru tábornok, a Rajnai Hadsereg főparancsnokának nagyméretű szobrát és a Maubert téren álló szökőkutat. Fragonard sírja a Montmartre-i temetőben dísztelen, egyszerű kőlap fedi.
Alexandre - Évariste Fragonard a parfümgyártásáról világhírűvé vált francia kisvárosban, Grasse-ban született; később Olaszországban, majd haláláig Párizsban élt. Kezdettől fogva művészi körökben nőtt fel: szülei Jean - Honoré és Marie - Anne Fragonard mellett nagynénjével, a festőművész Marguerite Gérard-val élt. Apja a késő franciaországi rokokó korszak egyik leghíresebb festője volt, és az első tanára. Alexandre-t mindössze 12 évesen a francia királyi család udvari festője, Jaques-Louis David klasszicista történeti festő vette fel tanítványául. Rendkívül sokoldalú volt, és valószínűleg ezért is értékelték később olyan nagyra. Kisebb és nagyobb méretű festményeket, valamint könyvillusztrációkat, divatrajzokat és jelmezterveket készített a párizsi Operában, ahol élete végéig jelmeztervezőként dolgozott. Új formákat és díszítéseket tervezett a sèvres-i Királyi Porcelánmanufaktúra híres porcelánjai számára is. Szobrász, illusztrátor és litográfus volt, és építészeti tervezéssel is foglalkozott. Alig tizenhárom évesen már a Párizsi Szalon kiállítói között találjuk a nevét, és tizennégy évesen már első díjakat kapott. A társadalmi és politikai elismerés sem hiányzott, 1817-ben a Becsület Légió lovagjává avatták.
Kilencéves volt, amikor a francia forradalom döntő eseménye, az Emberi Jogok kihirdetése új korszakot jelentett: az abszolutizmus és a korporatív állam végét. Mint korának gyermeke, nagy hatással volt rá a tizenkilencedik század elején kezdődő romantikus korszak is, amely a racionalitástól való elfordulással az érzelmek felé fordult. A művészetben ez a fejlődés kezdetben az akadémikus klasszicista festészettől az új "trubadúr" stílus felé vezetett, amely többnyire kisebb formátumokat és idealizált középkori motívumokat használt. Alexandre - Évariste Fragonard-t ma e stílus egyik legismertebb képviselőjeként tartják számon, azonban egész életében a forradalom és a restauráció között mozgott: míg sokáig a Jean - Auguste - Dominique Ingres által művelt akadémikus klasszicista stílus elkötelezettje volt, addig festményein a romantika és annak legnagyobb francia képviselője, Eugène Delacroix hatása a nagyobb drámaiság és a fényhatások révén egyre inkább láthatóvá vált; szobrászati munkáiban a művész konvencionálisabb maradt és inkább a klasszikus korszakhoz ragaszkodott.
Festményeit technikailag mesteri alkotásokként jellemezték, és ma már a világ összes nagy múzeumában megcsodálhatók, a Louvre-tól a MET-en át a British Museumig. Aki Párizsba látogat, több szobrászati alkotását is megtekintheti: a Chambre des Députes lábazatát, Pichegru tábornok, a Rajnai Hadsereg főparancsnokának nagyméretű szobrát és a Maubert téren álló szökőkutat. Fragonard sírja a Montmartre-i temetőben dísztelen, egyszerű kőlap fedi.
Oldal 1 / 1