Agostino Tofanelli, aki 1770 és 1834 között élt, az olasz klasszicizmus művésze volt. Művei a kor szellemét sugározzák, az ősi modellek újjáélesztését tükrözik a szemlélődés és az életmód tekintetében. Agostino Tofanelli művei a tisztaság és az élethez való erkölcsi hozzáállás és szemléletmód keresését jelentik, amelyek meghatározzák.
Témaként Tofanelli leginkább épületeket készített metszetek formájában. Ezeket tisztaságuk, őszinteségük és a részletekre fordított óriási figyelem jellemzi. Tofanelli finom vonásokkal reprodukálja az ókori építészet, templomok vagy romtöredékek jellegzetes vonásait. Műveit nagyon különleges technikával készítette. A metszeteket barna tintával nyomtatták. Ezt hívják brunaille-nek. A művészetben vannak olyan nyomatok is, amelyeket grisaille, azaz világosszürke színben, vagy verdaille, azaz nagyon világos zöld színben készítenek. A brunaille egy olyan technika, amelynek gyökerei a 12. századi ciszterci kolostorokban készült ólomüvegekig nyúlnak vissza, ahol a színes festés tilos volt.
Ezen kívül a művész ezeket a metszeteket barna mosással látta el. Ennél az eljárásnál egy nagyon vékony, áttetsző mosás (más néven wash) kerül a papírra. Egyrészt a kép egyes részei színnel gazdagodnak, ami gyönyörű mélységhatást kelt. Világos-sötét árnyalat jön létre. Ez azonban nagyon finom és elegáns, és nem hasonlítható a 18. századi velencei chiaroscuro festészethez.
Tofanelli művében azonban nem tiltás miatt merül fel a monokróm barna színezés kérdése, hanem itt a barna a maga sok árnyalatában és árnyalatában egy meglehetősen tökéletes színteret ad vissza, amely mind az ábrázolt épületekhez, mind a képen elhelyezett tárgyakhoz, például a fákhoz vagy az emberekhez illeszkedik. Tofanelli így olyan klasszikus képi témákat hoz létre, mint a Jupiter-templom, a Traianus-oszlop, a Piazza di Popolo obeliszkje, Szent Heléna sírja vagy a Colosseum Rómában, mint klasszikus és városhírű építészeti képek.
Tofanelli fő tevékenységi helye Róma. A pápai székhely közelsége tekintélyt és számos megbízást biztosított számára. A figurális festmények között nagyon sok VII. Pius pápát ábrázoló kép található, például egy portré, amelyen a pápa a Colosseumba látogat. A figurális festmények között számos önarckép is található az Akadémián. Ezeken az ünnepi jeleneteket ábrázoló festményeken és akvarelleken az akadémikusan képzett művész megmutatja magát. Semmi sem profán vagy túlzó. A hűvös és tárgyilagos visszafogottság a mesteri művész, Agostino Tofanelli természetét tükrözi.
Tofanellit pályafutása csúcsán kinevezték a római Capitoliumi Gyűjtemények igazgatójává, és terjedelmes könyveket írt, amelyekben a Capitoliumon található szobrok és festmények leírását tartalmazza.
Agostino Tofanelli, aki 1770 és 1834 között élt, az olasz klasszicizmus művésze volt. Művei a kor szellemét sugározzák, az ősi modellek újjáélesztését tükrözik a szemlélődés és az életmód tekintetében. Agostino Tofanelli művei a tisztaság és az élethez való erkölcsi hozzáállás és szemléletmód keresését jelentik, amelyek meghatározzák.
Témaként Tofanelli leginkább épületeket készített metszetek formájában. Ezeket tisztaságuk, őszinteségük és a részletekre fordított óriási figyelem jellemzi. Tofanelli finom vonásokkal reprodukálja az ókori építészet, templomok vagy romtöredékek jellegzetes vonásait. Műveit nagyon különleges technikával készítette. A metszeteket barna tintával nyomtatták. Ezt hívják brunaille-nek. A művészetben vannak olyan nyomatok is, amelyeket grisaille, azaz világosszürke színben, vagy verdaille, azaz nagyon világos zöld színben készítenek. A brunaille egy olyan technika, amelynek gyökerei a 12. századi ciszterci kolostorokban készült ólomüvegekig nyúlnak vissza, ahol a színes festés tilos volt.
Ezen kívül a művész ezeket a metszeteket barna mosással látta el. Ennél az eljárásnál egy nagyon vékony, áttetsző mosás (más néven wash) kerül a papírra. Egyrészt a kép egyes részei színnel gazdagodnak, ami gyönyörű mélységhatást kelt. Világos-sötét árnyalat jön létre. Ez azonban nagyon finom és elegáns, és nem hasonlítható a 18. századi velencei chiaroscuro festészethez.
Tofanelli művében azonban nem tiltás miatt merül fel a monokróm barna színezés kérdése, hanem itt a barna a maga sok árnyalatában és árnyalatában egy meglehetősen tökéletes színteret ad vissza, amely mind az ábrázolt épületekhez, mind a képen elhelyezett tárgyakhoz, például a fákhoz vagy az emberekhez illeszkedik. Tofanelli így olyan klasszikus képi témákat hoz létre, mint a Jupiter-templom, a Traianus-oszlop, a Piazza di Popolo obeliszkje, Szent Heléna sírja vagy a Colosseum Rómában, mint klasszikus és városhírű építészeti képek.
Tofanelli fő tevékenységi helye Róma. A pápai székhely közelsége tekintélyt és számos megbízást biztosított számára. A figurális festmények között nagyon sok VII. Pius pápát ábrázoló kép található, például egy portré, amelyen a pápa a Colosseumba látogat. A figurális festmények között számos önarckép is található az Akadémián. Ezeken az ünnepi jeleneteket ábrázoló festményeken és akvarelleken az akadémikusan képzett művész megmutatja magát. Semmi sem profán vagy túlzó. A hűvös és tárgyilagos visszafogottság a mesteri művész, Agostino Tofanelli természetét tükrözi.
Tofanellit pályafutása csúcsán kinevezték a római Capitoliumi Gyűjtemények igazgatójává, és terjedelmes könyveket írt, amelyekben a Capitoliumon található szobrok és festmények leírását tartalmazza.
Oldal 1 / 3