| Született | 1503. november 7. (Florenz) |
| Elhunyt | 1572. november 13. (Florenz) 69 éves korában |
| Nemzetiség | Olaszország |
| Korszakok | Manierizmus |
| Műfaj | arckép, akt, mitológiai festmény, szakrális művészet, történelmi festmény |
| Foglalkozás | festőművész, költő, építészeti műszaki rajzoló |
| Tanította | Girolamo Genga, Jacopo da Pontormo |
| Tanítványa | Alessandro Allori |
| Tagságok | Accademia delle Arti del Disegno |
| Ismert művek | Allegorie der Liebe (1545), Porträt der Eleonora von Toledo und ihres Sohnes Giovanni de' Medici (1544), Andrea Doria als Neptun (1545), Porträt der Lukrezia Panciatichi (1545), Porträt von Cosimo I de' Medici in Rüstung (1544) |
| Múzeumok | National Gallery of Art, J. Paul Getty Museum, Staatliche Museen zu Berlin, Art Institute of Chicago, Nationalmuseum Schweden |
A manieristák közül Agnolo Bronzino volt az egyik legkiemelkedőbb portréfestő. Kollégáihoz hasonlóan ő is keverte a magas reneszánsz és a korai barokk stílusjegyeit. Bronzino festményeit "jeges″ portréknak tartják, mivel a festő és a néző között olyan távolságot képeznek, amely időnként ridegnek tűnhet.
A Bronzino név becenév valószínűleg Agnolo festményeinek kedvelt sötét színvilágán alapult. Agnolo die Cosimo a Firenze melletti Monticello nyugodt falujában született, de élete és munkássága nagy részét a káprázatos metropoliszban, Firenzében töltötte, amely akkoriban a világ egyik legjelentősebb művészeti városa volt. Ellentétben sok más korabeli művésszel, akik számára az utazás gyakran magától értetődő munkafolyamat volt a művészek között, Bronzino ritkán hagyta el a várost, és erősen kötődött otthonához.
Művészi tanulóéveit a firenzei manierizmus egyik alapítójánál, Jacopo Pontormo-nál végezte. Ő viszont a festészet nagyjainak, Michelangelónak és Leonardo da Vinci-nek volt a mestertanítványa. Ezek a jelentős hatások máig nyilvánvalóak Bronzino műveiben.
1522-ben Firenzében kitört a pestisjárvány. Bronzino egy közeli kolostorba menekült. De még a pihenőhelyen sem fáradt bele, hogy a bizonytalan körülmények ellenére folytassa a munkát. Egykori tanárával együtt egy sor freskót készített a templom számára. A herceg kitüntetett munkatársaként és Cosimo de Medici toszkánai herceg pártfogása alatt nagy hatással volt a firenzei művészeti életre. A mecénásai számára készített fontos festményei között szerepeltek a herceg és Eleonora di Toledo esküvője alkalmából festett portrék. Ezek révén Bronzino a stílusos portréfestészet mesterének hírnevét vívta ki magának. Finom hidegség és szinte távolságtartó jelenlét övezi megfestett alakjait. Bár Bronzino stílusát akadémikus művészetként jellemzik, nem nélkülözte a kreatív és költői elemeket. Ezek a szempontok jól láthatók egy genovai admirális portréján, akit Bronzino fantáziadúsan Neptunuszként, a tenger impozáns isteneként ábrázolt. Bronzino művei még évszázadokkal később is hatással voltak a portréfestőkre egész Európában.
Oldal 1 / 3
| Született | 1503. november 7. (Florenz) |
| Elhunyt | 1572. november 13. (Florenz) 69 éves korában |
| Nemzetiség | Olaszország |
| Korszakok | Manierizmus |
| Műfaj | arckép, akt, mitológiai festmény, szakrális művészet, történelmi festmény |
| Foglalkozás | festőművész, költő, építészeti műszaki rajzoló |
| Tanította | Girolamo Genga, Jacopo da Pontormo |
| Tanítványa | Alessandro Allori |
| Tagságok | Accademia delle Arti del Disegno |
| Ismert művek | Allegorie der Liebe (1545), Porträt der Eleonora von Toledo und ihres Sohnes Giovanni de' Medici (1544), Andrea Doria als Neptun (1545), Porträt der Lukrezia Panciatichi (1545), Porträt von Cosimo I de' Medici in Rüstung (1544) |
| Múzeumok | National Gallery of Art, J. Paul Getty Museum, Staatliche Museen zu Berlin, Art Institute of Chicago, Nationalmuseum Schweden |
A manieristák közül Agnolo Bronzino volt az egyik legkiemelkedőbb portréfestő. Kollégáihoz hasonlóan ő is keverte a magas reneszánsz és a korai barokk stílusjegyeit. Bronzino festményeit "jeges″ portréknak tartják, mivel a festő és a néző között olyan távolságot képeznek, amely időnként ridegnek tűnhet.
A Bronzino név becenév valószínűleg Agnolo festményeinek kedvelt sötét színvilágán alapult. Agnolo die Cosimo a Firenze melletti Monticello nyugodt falujában született, de élete és munkássága nagy részét a káprázatos metropoliszban, Firenzében töltötte, amely akkoriban a világ egyik legjelentősebb művészeti városa volt. Ellentétben sok más korabeli művésszel, akik számára az utazás gyakran magától értetődő munkafolyamat volt a művészek között, Bronzino ritkán hagyta el a várost, és erősen kötődött otthonához.
Művészi tanulóéveit a firenzei manierizmus egyik alapítójánál, Jacopo Pontormo-nál végezte. Ő viszont a festészet nagyjainak, Michelangelónak és Leonardo da Vinci-nek volt a mestertanítványa. Ezek a jelentős hatások máig nyilvánvalóak Bronzino műveiben.
1522-ben Firenzében kitört a pestisjárvány. Bronzino egy közeli kolostorba menekült. De még a pihenőhelyen sem fáradt bele, hogy a bizonytalan körülmények ellenére folytassa a munkát. Egykori tanárával együtt egy sor freskót készített a templom számára. A herceg kitüntetett munkatársaként és Cosimo de Medici toszkánai herceg pártfogása alatt nagy hatással volt a firenzei művészeti életre. A mecénásai számára készített fontos festményei között szerepeltek a herceg és Eleonora di Toledo esküvője alkalmából festett portrék. Ezek révén Bronzino a stílusos portréfestészet mesterének hírnevét vívta ki magának. Finom hidegség és szinte távolságtartó jelenlét övezi megfestett alakjait. Bár Bronzino stílusát akadémikus művészetként jellemzik, nem nélkülözte a kreatív és költői elemeket. Ezek a szempontok jól láthatók egy genovai admirális portréján, akit Bronzino fantáziadúsan Neptunuszként, a tenger impozáns isteneként ábrázolt. Bronzino művei még évszázadokkal később is hatással voltak a portréfestőkre egész Európában.