Jamaika, a Nagy-Antillák harmadik legnagyobb szigete. Egy kis paradicsom nagyon közel Kubához. Ha valaki Jamaikára gondol, fákkal borított zöld hegyek, karsztos tájak, trópusi növényzet és mindenekelőtt hosszú, fehér homokos strandok jutnak eszébe. A természet és az egzotikus állatok szerelmeseinek álma. Adolphe Duperly és fiai képei a sziget történetének egy korábbi szakaszát mesélik el, és a rabszolgaság eltörlése utáni rövid időn belüli fejlődést mutatják be. Jamaikát, amelyet először Spanyolország, majd Nagy-Britannia szállt meg, olyan lázadások jellemezték, mint egyetlen más szigetet sem. A szigeten ma közel hárommillió ember él. Több mint 90 százalékuk rabszolgák leszármazottja. Az Afrikából idehozott emberek a cukornádültetvényeken dolgoznak, mindenféle személyiségi jog nélkül. A 19. század elején betiltották a tengerentúli rabszolga-kereskedelmet, és egyre nagyobb lett a nyugtalanság. Végül elfogadták a rabszolgaság eltörléséről szóló törvényt, amely a rabszolgaság eltörléséhez vezetett. E nyugtalanság idején érkezett a gyönyörű szigetre Adolphe Duperly francia litográfus is. Ebben az időszakban számos figyelemre méltó nyomatot készített. Ezeket ő "eseményeknek", azaz eseményeknek nevezte. Ezzel felhívta a figyelmet e művészeti ág időtlenségére. A rabszolgákat is bevonta a festményeibe, és egyénre szabottan ábrázolta őket. Ez a kezdeti elköteleződést és a korábban rabszolgasorban élő lakosok szabaddá válását jelzi.
Duperly később még Jamaicában is letelepedett, és ott is üzletet alapított. Röviddel azután, hogy a fotográfia Franciaországban nyilvánosságra került, Duperly is folytatta az új médium iránti szenvedélyének kibontakoztatását. Hirdetések szerint 1840-ben fényképészeti céget alapított Jamaicában. Ez mindössze egy évvel azután történt, hogy Párizsban először mutatták be a fotográfiai eljárást a nagyközönségnek! A "Daguerreian Excursions to Jamaica" című sorozatával vált híressé. Ezeket még Párizsban is kiállították. Fia, Henri Louis Duperly később apja nyomdokaiba lépett. Világszerte aktív volt. A Panama-csatorna építését fotósként kísérte figyelemmel, és Kolumbiában is dolgozott. A fényképészeti céget a 20. századig a Duperly család vezette. Társasága a Picturesque Jamaica című könyvében mutatott be fotókat. A fényképeket képeslapként is eladták a turistáknak. A szép képek célja az volt, hogy eloszlassák a potenciális utazók félelmeit, és megmutassák, hogy Jamaika nem egy elvadult hely. A képek tehát művészien ápolt természetet, gondozott dzsungeljeleneteket mutatnak banánhordókkal, ültetvényesekkel, bennszülött kunyhókkal és növényekkel. Olyan benyomások, amelyek kíváncsivá tették az akkori turistát. Egy hely, ahová az ember szívesen ellátogatna. Egészen a mai napig.
Jamaika, a Nagy-Antillák harmadik legnagyobb szigete. Egy kis paradicsom nagyon közel Kubához. Ha valaki Jamaikára gondol, fákkal borított zöld hegyek, karsztos tájak, trópusi növényzet és mindenekelőtt hosszú, fehér homokos strandok jutnak eszébe. A természet és az egzotikus állatok szerelmeseinek álma. Adolphe Duperly és fiai képei a sziget történetének egy korábbi szakaszát mesélik el, és a rabszolgaság eltörlése utáni rövid időn belüli fejlődést mutatják be. Jamaikát, amelyet először Spanyolország, majd Nagy-Britannia szállt meg, olyan lázadások jellemezték, mint egyetlen más szigetet sem. A szigeten ma közel hárommillió ember él. Több mint 90 százalékuk rabszolgák leszármazottja. Az Afrikából idehozott emberek a cukornádültetvényeken dolgoznak, mindenféle személyiségi jog nélkül. A 19. század elején betiltották a tengerentúli rabszolga-kereskedelmet, és egyre nagyobb lett a nyugtalanság. Végül elfogadták a rabszolgaság eltörléséről szóló törvényt, amely a rabszolgaság eltörléséhez vezetett. E nyugtalanság idején érkezett a gyönyörű szigetre Adolphe Duperly francia litográfus is. Ebben az időszakban számos figyelemre méltó nyomatot készített. Ezeket ő "eseményeknek", azaz eseményeknek nevezte. Ezzel felhívta a figyelmet e művészeti ág időtlenségére. A rabszolgákat is bevonta a festményeibe, és egyénre szabottan ábrázolta őket. Ez a kezdeti elköteleződést és a korábban rabszolgasorban élő lakosok szabaddá válását jelzi.
Duperly később még Jamaicában is letelepedett, és ott is üzletet alapított. Röviddel azután, hogy a fotográfia Franciaországban nyilvánosságra került, Duperly is folytatta az új médium iránti szenvedélyének kibontakoztatását. Hirdetések szerint 1840-ben fényképészeti céget alapított Jamaicában. Ez mindössze egy évvel azután történt, hogy Párizsban először mutatták be a fotográfiai eljárást a nagyközönségnek! A "Daguerreian Excursions to Jamaica" című sorozatával vált híressé. Ezeket még Párizsban is kiállították. Fia, Henri Louis Duperly később apja nyomdokaiba lépett. Világszerte aktív volt. A Panama-csatorna építését fotósként kísérte figyelemmel, és Kolumbiában is dolgozott. A fényképészeti céget a 20. századig a Duperly család vezette. Társasága a Picturesque Jamaica című könyvében mutatott be fotókat. A fényképeket képeslapként is eladták a turistáknak. A szép képek célja az volt, hogy eloszlassák a potenciális utazók félelmeit, és megmutassák, hogy Jamaika nem egy elvadult hely. A képek tehát művészien ápolt természetet, gondozott dzsungeljeleneteket mutatnak banánhordókkal, ültetvényesekkel, bennszülött kunyhókkal és növényekkel. Olyan benyomások, amelyek kíváncsivá tették az akkori turistát. Egy hely, ahová az ember szívesen ellátogatna. Egészen a mai napig.
Oldal 1 / 1