Achille Beltrame (1871-1945) akkor született, amikor Olaszország éppen csak egységes állammá vált - és akkor halt meg, amikor a nagyság illúziója Olaszország legmélyebb szégyenében végződött. Bármilyen viharos idők is voltak Olaszországban és Olaszország számára - Beltrame személyében volt egy illusztris illusztrátoruk, egy "ecsettel és ceruzával írt krónikás".
Beltramo 1871-ben született Arzignanóban, a Velencétől nem messze fekvő Vicenza tartományban. Brerában - a milánói kerületben, amely általában az ottani "Accademia di belle Arti" szinonimája - tanult ARTISTREPLEPLACE0. De ellentétben Bertinivel, akinek freskói és oltárképei elsősorban klasszikus történelmi és vallási témákról szóltak, Beltrame inkább a jelennel foglalkozott. A fiatal rajzoló 1896-tól a "Casa Ricordi" - a neves milánói zeneműkiadó, amely a nagy operakompozíciókat a nagyközönség számára kottáskönyvek révén tette hozzáférhetővé - alkalmazottjaként végezte a vándordarabot. Beltrane rajzai (beleértve a képeslapokat is) igazi szemet gyönyörködtetőek voltak, ahogy ma mondanánk.
Ez hívta fel rá Luigi Albertini, a "Corriere della sera" című befolyásos liberális milánói napilap másik fiatal kiadójának figyelmét. Különösen a századfordulón váltak népszerűvé a napilapok illusztrált (vasárnapi) mellékletei, és Albertini Beltrane-t bízta meg a "Domenico del Corriere" tervezésével. Beltrane 1941-ig maradt, és ez idő alatt több mint négyezer színes rajzot készített. A sajtófotók megjelenéséig gyakran ez volt az egyetlen módja a konkrét események megjelenítésének. Így Beltrane rajzai között szerepel a "Szarajevói merénylet" (amely 1914-ben az első világháborúhoz vezetett), valamint a "Trikolór Trieszt felett" (ezt a várost 1919-ben Olaszország kapta meg a háború győzteseként az osztrák-magyar csődvagyonból), de a fasiszta "Duce", Benito Mussolini 1936-os, hatalmas rajza is.
Beltrane főnökét ekkor már nem Luigi Albertininek hívták. Ez utóbbi 1922-ben határozottan ellenezte a fasiszta hatalomátvételt, és 1925-ben el kellett hagynia az országot. Beltrane maradt és folytatta munkáját, amíg 1941-ben át nem adta irodáját Walter Molino-nak. Mussolini ekkorra már belekeverte országát a második világháborúba, amely megalázó vereségek sorozatával végződött, és Olaszország meghódításához és részleges elpusztításához vezetett. Moreno egyébként 1970-ig rajzolt a "Domenico del Corriere" számára. Úgy tűnik, ez Olaszországban sincs másképp, mint bárhol máshol a világon: politikusok, pártok és szerkesztők jönnek és mennek, de egy jó illusztrátor mindannyiukat túléli. Achille Beltrano 1945. február 19-én halt meg Milánóban, alig 74 éves korában. Rajzai halhatatlanná tették őt Olaszországban.
Achille Beltrame (1871-1945) akkor született, amikor Olaszország éppen csak egységes állammá vált - és akkor halt meg, amikor a nagyság illúziója Olaszország legmélyebb szégyenében végződött. Bármilyen viharos idők is voltak Olaszországban és Olaszország számára - Beltrame személyében volt egy illusztris illusztrátoruk, egy "ecsettel és ceruzával írt krónikás".
Beltramo 1871-ben született Arzignanóban, a Velencétől nem messze fekvő Vicenza tartományban. Brerában - a milánói kerületben, amely általában az ottani "Accademia di belle Arti" szinonimája - tanult ARTISTREPLEPLACE0. De ellentétben Bertinivel, akinek freskói és oltárképei elsősorban klasszikus történelmi és vallási témákról szóltak, Beltrame inkább a jelennel foglalkozott. A fiatal rajzoló 1896-tól a "Casa Ricordi" - a neves milánói zeneműkiadó, amely a nagy operakompozíciókat a nagyközönség számára kottáskönyvek révén tette hozzáférhetővé - alkalmazottjaként végezte a vándordarabot. Beltrane rajzai (beleértve a képeslapokat is) igazi szemet gyönyörködtetőek voltak, ahogy ma mondanánk.
Ez hívta fel rá Luigi Albertini, a "Corriere della sera" című befolyásos liberális milánói napilap másik fiatal kiadójának figyelmét. Különösen a századfordulón váltak népszerűvé a napilapok illusztrált (vasárnapi) mellékletei, és Albertini Beltrane-t bízta meg a "Domenico del Corriere" tervezésével. Beltrane 1941-ig maradt, és ez idő alatt több mint négyezer színes rajzot készített. A sajtófotók megjelenéséig gyakran ez volt az egyetlen módja a konkrét események megjelenítésének. Így Beltrane rajzai között szerepel a "Szarajevói merénylet" (amely 1914-ben az első világháborúhoz vezetett), valamint a "Trikolór Trieszt felett" (ezt a várost 1919-ben Olaszország kapta meg a háború győzteseként az osztrák-magyar csődvagyonból), de a fasiszta "Duce", Benito Mussolini 1936-os, hatalmas rajza is.
Beltrane főnökét ekkor már nem Luigi Albertininek hívták. Ez utóbbi 1922-ben határozottan ellenezte a fasiszta hatalomátvételt, és 1925-ben el kellett hagynia az országot. Beltrane maradt és folytatta munkáját, amíg 1941-ben át nem adta irodáját Walter Molino-nak. Mussolini ekkorra már belekeverte országát a második világháborúba, amely megalázó vereségek sorozatával végződött, és Olaszország meghódításához és részleges elpusztításához vezetett. Moreno egyébként 1970-ig rajzolt a "Domenico del Corriere" számára. Úgy tűnik, ez Olaszországban sincs másképp, mint bárhol máshol a világon: politikusok, pártok és szerkesztők jönnek és mennek, de egy jó illusztrátor mindannyiukat túléli. Achille Beltrano 1945. február 19-én halt meg Milánóban, alig 74 éves korában. Rajzai halhatatlanná tették őt Olaszországban.
Oldal 1 / 47