| Született | 1844. július 25. (Philadelphia) |
| Elhunyt | 1916. június 25. (Philadelphia) 71 éves korában |
| Nemzetiség | United States of America |
| Korszakok | Realizmus |
| Műfaj | Porträtmalerei, Malerei, Fotograf, Porträt, Genreszene, Figur, Akt |
| Foglalkozás | Maler, Bildhauer, Fotograf, Kunstlehrer |
| Család | Házastársa: Susan Macdowell Eakins |
| Tanította | Jean-Léon Gérôme, Léon Bonnat |
| Tanítványa | Thomas Pollock Anshutz, Amelia Van Buren, Carol Storck |
| Ismert művek | Schwimmen (1885), Die Klinik Gross (1875), Die Schachspieler (1876), Arcadia (1883), The Agnew Clinic (1889) |
| Múzeumok | J. Paul Getty Museum, Smithsonian Institution, Metropolitan Museum of Art, National Gallery of Art, Yale University Art Gallery |
A 19. századi Amerikában a legtöbb embernek nem sok ideje volt arra, hogy a stílusokkal és a művészi kifejezéssel foglalkozzon. Art, ezt a keleti parti úriemberek elit köreiben vitatták meg a finom szivarokkal. A realizmus művészeti mozgalma volt az, amely megpróbálta áthidalni ezeket a világokat. Az élénk és tényszerű művészet iránti vágytól vezérelve számos festő a mindennapi jelenetek ábrázolásának szentelte magát, köztük Thomas Eakins (1844-1916), akit ma a korszak egyik legfontosabb amerikai festőjeként tartanak számon.
Thomas Eakins családja ír gyökerekkel rendelkezett, de sok más ilyen hátterű családtól eltérően az Eakins család meglehetősen jómódú volt, és Thomas, a legidősebb fiú, jó iskolai oktatásban részesült, amely számos témába engedett betekintést. Kíváncsisága lett az alapja annak a reprezentatív, realista művészetnek, amellyel Thomas Eakins később nevet szerzett magának. A régi mesterek, mint a MŰVÉSZET0 vagy a MŰVÉSZET1 által inspirált, saját tapasztalataiból és jó ismerősével, Walt Whitmannel folytatott beszélgetéseiből táplálkozó, valamint a híres művészeti iskolákban, például a párizsi École des Beaux-Arts-ban eltöltött tanulmányi időszakok által tanult Eakins tudta, hogyan adjon a művészetnek új kifejezési formákat. Művein evezős csónakban ülő vagy sportoló embereket ábrázoló jelenetek szerepelnek. Ezek a képek pillanatok és pillanatok felvételei, a pillanatok szüntelen áramlásából kiragadva.
Eakins munkáiban családi életének jelenetei is ismétlődnek. Általánosságban elmondható, hogy számos képén felismerhető az önéletrajzi jegy. A művész például a "Max Schmitt egyszemélyes" című művének hátterében evezősként, vagy a "The Agnew Clinic" című művében egy műtét figyelmes szemlélőjeként jelenik meg. A klinikai műtét motívuma később a "Die Klinik Gross"-ban is megjelenik. Ez a két kép reprezentálja a provokációra való növekvő tendenciát Eakins munkáiban. Művei azonban ma is megragadóak éles realizmusuk miatt, amely gyakran mélyen átélt kifejezőerőt kölcsönöz az ábrázolt embereknek. Thomas Eakins számára a kereskedelmi siker nagyrészt elmaradt életében. Pályafutása végén egyre inkább a fényképezésnek is szentelte magát, de elsősorban a mindennapi élet intenzív ábrázolásainak tehetséges festőjeként ismerik és értékelik.
Oldal 1 / 5
| Született | 1844. július 25. (Philadelphia) |
| Elhunyt | 1916. június 25. (Philadelphia) 71 éves korában |
| Nemzetiség | United States of America |
| Korszakok | Realizmus |
| Műfaj | Porträtmalerei, Malerei, Fotograf, Porträt, Genreszene, Figur, Akt |
| Foglalkozás | Maler, Bildhauer, Fotograf, Kunstlehrer |
| Család | Házastársa: Susan Macdowell Eakins |
| Tanította | Jean-Léon Gérôme, Léon Bonnat |
| Tanítványa | Thomas Pollock Anshutz, Amelia Van Buren, Carol Storck |
| Ismert művek | Schwimmen (1885), Die Klinik Gross (1875), Die Schachspieler (1876), Arcadia (1883), The Agnew Clinic (1889) |
| Múzeumok | J. Paul Getty Museum, Smithsonian Institution, Metropolitan Museum of Art, National Gallery of Art, Yale University Art Gallery |
A 19. századi Amerikában a legtöbb embernek nem sok ideje volt arra, hogy a stílusokkal és a művészi kifejezéssel foglalkozzon. Art, ezt a keleti parti úriemberek elit köreiben vitatták meg a finom szivarokkal. A realizmus művészeti mozgalma volt az, amely megpróbálta áthidalni ezeket a világokat. Az élénk és tényszerű művészet iránti vágytól vezérelve számos festő a mindennapi jelenetek ábrázolásának szentelte magát, köztük Thomas Eakins (1844-1916), akit ma a korszak egyik legfontosabb amerikai festőjeként tartanak számon.
Thomas Eakins családja ír gyökerekkel rendelkezett, de sok más ilyen hátterű családtól eltérően az Eakins család meglehetősen jómódú volt, és Thomas, a legidősebb fiú, jó iskolai oktatásban részesült, amely számos témába engedett betekintést. Kíváncsisága lett az alapja annak a reprezentatív, realista művészetnek, amellyel Thomas Eakins később nevet szerzett magának. A régi mesterek, mint a MŰVÉSZET0 vagy a MŰVÉSZET1 által inspirált, saját tapasztalataiból és jó ismerősével, Walt Whitmannel folytatott beszélgetéseiből táplálkozó, valamint a híres művészeti iskolákban, például a párizsi École des Beaux-Arts-ban eltöltött tanulmányi időszakok által tanult Eakins tudta, hogyan adjon a művészetnek új kifejezési formákat. Művein evezős csónakban ülő vagy sportoló embereket ábrázoló jelenetek szerepelnek. Ezek a képek pillanatok és pillanatok felvételei, a pillanatok szüntelen áramlásából kiragadva.
Eakins munkáiban családi életének jelenetei is ismétlődnek. Általánosságban elmondható, hogy számos képén felismerhető az önéletrajzi jegy. A művész például a "Max Schmitt egyszemélyes" című művének hátterében evezősként, vagy a "The Agnew Clinic" című művében egy műtét figyelmes szemlélőjeként jelenik meg. A klinikai műtét motívuma később a "Die Klinik Gross"-ban is megjelenik. Ez a két kép reprezentálja a provokációra való növekvő tendenciát Eakins munkáiban. Művei azonban ma is megragadóak éles realizmusuk miatt, amely gyakran mélyen átélt kifejezőerőt kölcsönöz az ábrázolt embereknek. Thomas Eakins számára a kereskedelmi siker nagyrészt elmaradt életében. Pályafutása végén egyre inkább a fényképezésnek is szentelte magát, de elsősorban a mindennapi élet intenzív ábrázolásainak tehetséges festőjeként ismerik és értékelik.